Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

kört vizsgálta a tesztlapokkal és kérdezéses módszerrel dr. Sass Edit, az egészségmegőrzési osztály vezetője munkatársaival. A gyermekek és családjaik élet­módjáról, rizikófaktoraikról és eh­hez való viszonyulásokról tájéko­zódtak a szakemberek. Kíváncsiak voltak az étkezési szokásokra, a sportolás, szabadidő-eltöltés, az al­vás, pihenés módjaira, az érzelmi állapotra, emberi kapcsolatokra, a dohányzásra, az alkoholfogyasztás megítélésére, a higiénés magatar­tásra. A közvélemény előtt is sejt­hető válaszok helyett néhány ku­riózum: a gyerekek 15-20 százaléka szorong, gyakran magányos, 5-10 százalékuk fáradtan megy iskolába hetente, több alkalommal 10 száza­lékuk, valamilyen szeszt megkós­tolt már majdnem 60 százalékuk, és lerészegedett 5-7 százalékuk. A válaszok, az életmódbeli kü­lönbségek persze a felnőttek, a csa­ládok, szülök függvényei. A kérdés ezért az, miként nyerhetők meg ők, saját maguk és gyermekeik ér­dekében? Hiszen lassan közhellyé válnak az egészségmegőrzési taná­csok, a riasztó betegségi statiszti­kák, hiábavaló a fejlett társadalmak­ra hivatkozni, jó példát megismer­tetni. A legtöbben meghallgatják, aztán mindent csinálnak úgy, mint azelőtt. Nagy traumának kell bekö­vetkezni ahhoz, hogy valaki váltani tudjon. - A közeljövőben indul egy vizsgálat azon negyven év körüli szülők gyermekei körében, akik már átestek szívinfarktuson. Az eredmények alapján bemutathatjuk a családoknak, hogy gyermeküket mennyiben fenyegeti ez a „népbe­tegség". Márpedig, ha az ember a saját gyermekéről hall ilyen prog­nózist, azt hiszem, hajlandó az élet­módján változtatni - vélekedik dr. Frank Mária. Takács Zsuzsa Kapfinger András felvételei Eszembe jut kollégám története. Lánya a szomszéd faluba járt át dolgozni, élvezte a tavaszi meleget és jólesett neki a napi két-három kilométeres gyaloglás az útszélen. A figyelmes falu­beliek azonban arra autózva minduntalan megálltak, felajánlot­ták, hogy majd elviszik, ne erőltesse magát. Amikor már ötöd­ször szabadkozott néhány száz méteren belül és ez megismét­lődött hazafelé menet is, megunta a dolgot. Nem magyarázko­dott többet: milyen jó dolog is gyalogolni, jólesően elfáradni... Másnap reggel buszra szállt. , SZEKSZÁRDI 1991. OKTÓBER 27. Í!/IlSARMAP sem tudnak gimnasztikázni? Em­lékszem, mi annak idején elképzel­ni sem tudtunk volna egy torna­órát, az edzésről nem is beszélve, hogy ne ilyen bemelegítéssel kez­dődött volna... Nem mindegy, hogy ül... - A lazító-nyújtó gyakorlatok a gimnasztika szerves részei. De ugyanilyen fontos tényező, például, hogy tud-e normálisan ülni a gye­rek. Ehhez jó bútorok, megfelelő padok, székek, asztalok kellenek. Ami már pénzkérdés. Igazán hatá­sos az volna, ha az iskolák egy-egy osztályt évente fokozatosan fel tud­nának szerelni jó iskolabútorokkal, amelyeknél állítható a magasság, háttámla. Hiszen ez befolyásolja például az írást is. Negyedik osztá­lyosoknál tapasztaltuk, hogy gör­csösen szorították a tollat, az alkar­ban fájdalom, gyorsabb fáradás, fej­fájás, egyéb tünetek jelentkeztek ­sorolja Várnai doktornő. Az ő teljesítményük pedig bizo­nyára elmarad társaiké mellett - te­hetjük hozzá. A következmények tehát gyűrűznek és némi túlzással így függhet össze az iskolapad és az iskolai intő miatt kiérdemelt atyai pofon. Ennél persze jóval szoro­sabb a kapcsolat, általában az élet­mód milyenségével. Ezt a kérdés­A tanuló méretéhez igazítható iskolabútorok kellenének ízületek korlátozott mozgását eb­ben a korban a túlterhelés miatt a megrövidült izmok okozzák. Kitar­tó munkával, lazító-nyújtó gyakor­latokkal lehet ezt a folyamatot visz­szafordítani - mondja a sportorvos. Ez pedig nem eszköz, hanem szaktudásigényes feladat. Ám az anatómiai ismeretek nem épültek be a testnevelő tanárok képzési tananyagába, a pedagógusok zöme pedig távoli szakterülete miatt miért is hallott volna róla? Szak­könyvvel, kiadvánnyal igyekeznek segíteni őket a jövőben. A szülők­nek is nagy segítséget jelenthet, ha nem csak azt tudják majd, hogy mire kell figyelni, hanem azt is, mit kell tenni gyermekük helyes légzé­se, jó tartása érdekében vagy éppen szorongása feloldásáért. Mindezek szorosan összefüggő jelenségek. De megoldás lehet-e, hogy mi­nél többen sportolnak rendszere­den? Dr. Várnai Anna válasza meg­döbbentő: - A sportoló gyerekeknél foko­zottabban észlelhetőek az említett tünetek éppen az egyoldalú terhe­lés, erősítés eredményeként. Gya­kori sérülések a következményei. Ezzel szemben a „normál" gyere­keknél „csak" a rossz tartás jelent­kezik. Mit is várhatunk akkor, amikor a kisiskolások és a nagyobbacskák Valamikor hátratett kézzel ültek a diákok, ennek oka elsősorban a helyes testtartás elősegítése volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom