Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

3 1991. OKTÓBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP S. ándor, hogv ízlett a rán­tott hernyó? - Remélem azt azért nem ettem, bár a kínai konyha igen változatos. Egy-egy étkezésnél tíz-tizenöt fajta ételt is feltálaltak, nem mindegyikről tudtuk, hogy mi is az. így elsősorban szemre döntöttünk, majd az ízlelés volt a következő meghatározó abban, hogy miből, mennyit ettünk. - A döntö szót természetesen a gyomor mondta ki, mégha képletesen is fogalma­zunk... - Nem mindig. Parlamenti dele­gációként jártunk ebben a két or­szágban és a kötelező udvariasság sokszor erősebb érv volt a gyomor kívánalmainál. - Hallhatnánk erről részletesebben? - Igazán nem is a kínai konyhával volt bajunk. Az igazi megpróbáltatást • a mongol kőkecske jelentette. Az egyik vidéki látogatás során egy ter­S me.lőszövetkezetben adtak tisztele­tre ebédet. A külügyből jött kísé­k udvariasan megsúgta a vendég­knak, hogy a birkaszemből főtt le­vest most talán nélkülöznénk, de a kőkecskét nem kerülhettük el. - Mi az tulajdonképpen? - Egy huszonöt literes tejeskan­nába vörösre izzított köveket raktak, arra egy réteg kecskehúst, majd me­gint köveket, utána jó zsíros, fagy­gyús birkahúst és újra köveket. Ez így ment, amíg a kanna tele lett, ak­kor lezárták és hagyták a köveken pirulni, illetve a kisült faggyús zsír­ban párolódni. Egy így első hallásra még érdekes, különleges is lehet. Csak amikor kinyitották a kannát... - Az illata? - Nem nevezném azt illatnak. Sokkal precízebb kifejezés is van er­re a magyar nyelvben. - De azért megettétek? - Parlamenti delgáció tagjai voltunk,. diplomataként kellett viselkedni. - Milyen volt az íze? ^^ - Ha valaminek már a szaga sem ^Bzalomgerjesztö, azt nehéz jó szív­vel megenni, de a faggyús, túlságo­san zsíros ételek soha sem tartoztak a kedvenceim közé. - Mongóliában azért mást is láttatok? - Természetesen. Hivatalos meg­hívásra szeptember 19-29-ig jártunk a két országban. A delegáció vezetője Szűrös Mátyás a parlament alelnöke volt, tagjai pedig Füzesi Tibor, a ke­reszténydemokrata néppárt frakcióve­zetője, az MDF képviseletében dr. Kovács László a környezetvédelmi bizottság tagja és jómagam. - Mi volt a látogatás fiija? - Politikai jelentősége van, hogy az új, többpárti parlament delegá­ciója látogatott Mongóliába és Kíná­ba. Mert az elm'últ negyven évben többpárti delegáció nem járt ezek­ben az országokban. Mongólia is a többpárti demokrácián nyugvó par­lament kiépítésén dolgozik. Hason­ló, helyzetben van mint mi, sőt né­hol előrébb. Az új alkotmányukat novemberben tervezik elfogadni. A munkaprogram másik fontos része, hogy az új gazdasági kapcsolatok kiépítését igyekeztünk megalapozni, nem szakminisztériumi, hanem par­lamenti szinten. A korábbi klíring­rendszerből egy szabaddevizás el­számolási rendszerre térünk át. En­nek vannak döccenői. Például az, hogy mintegy harmincmilliós transzferrubellel tartozik Mongólia még a klíringes elszámolásból és majdnem százmillió svájci frankkal pedig Kína. Ez az elszámolatlan ál­lapot bizonyos fokig gátja az új ke­reskedelmi, gazdasági kapcsolatok­nak. Kértük, hogy hassanak oda az re és máris mentünk tovább. Na­gyon zsúfolt volt végig a program. Reggel héttől, este tízig minden per­cünket beosztották. Utána még Szű­rös Mátyás szobájában összejöttünk a napi programot értékelni, így min­dig éjfél volt mire ágyba kerültünk. - Pekingen kívül merre jártatok? - Voltunk például Kantonban, ami Dél-Kínának egyik közepes mé­retű városa. A lakossága három és fél millió, de közvetlen vonzáskörzetével Kőkecske és politika Polyák Sándor Tolna megyében, Kistormáson született. A gyönki gimnáziumból a debreceni tudományegyetem ma­tematika-fizika szakára került, ahol 1975-ben diplomázott. Ezt követően a palánki mezőgazdasági szakközépiskolában tanított, 1979-től a paksi atomerőmű fizikusaként dolgozott. Szekszárdon 1972 óta lakik, az SZDSZ jelöltjeként lett or­szággyűlési képviselő. A közelmúltban egy parlamenti dele­gáció tagjaként Mongóliában és Kínában járt. illetékesnek, hogy ez minél előbb záródjon le és kezdődhessen az új alap megnyitása. Ebben egyébként mindkét ország tárgyalófelei maxi­mális hajlandóságot mutattak. - Gondolom a kínaiaknak is voltak kéré­seik... - Igen, a Tajvanhoz való viszo­nyunkat firtatták. Megnyugtattuk őket, hogy Magyarország külpolitikai álláspontja egyértelmű. Az egy Kína elvet képviseljük, azt ht^y Tajvan szerves része Kínának, bár a jelenlegi gazdasági kapcsolataink Tajvannal je­lentősebbek. - Milyen nagy a Kínai Nagy Fal? - Nem tudom, csak egy nagyon kis részét láttuk. Kivittek gépkocsi­val, kaptunk tíz percet a nézelődés­együtt hatmillió a lakosa. Ez mint mondták nem tartozik a nagyvárosok közé. Elvittek bennünket egy szabad­kereskedelmi övezetbe is. - Ez mit jelent? - Ezekben az övezetekben álla­milag garantálják a piacgazdaságon nyugvó vállalkozási lehetőséget tíz vagy húsz évre. Rendkívül kedvező adózási lehetőségekkel, hisz a leg­magasabb adó tizenöt százalék, de ha olyan technikát, technológiát visznek be, ami például infrastruk­túrafejlesztésre fordítható, a nyere­ségadó lemehet tíz százalékra is. Emellett minimum kétéves türelmi idő van, de ha fontos az a tevékeny­ség, akkor az adómentes várakozási idő elmehet hat évig is. - Mit szólnak ehhez Kína régi, kommu­nista ideológusai? - Kínában végül is többpártrend­szer van. Igaz a kommunista párt ma is a parlament kétharmadát te­szi, de a kínaiak szerint a másik nyolc is ugyanaz. így a többpárti de­mokrácia meglehetősen formális. - Akkor végképp nem értem, hogy fér eb­be a kereskedelmi övezetek nyugati mintájú piacgazdasága... - Ők azt mondják bele fér. Tizen­három ilyen kereskedelmi szabadöve­zet van. Megkérdeztük, mi a céljuk vele? Modellértékű, vagy pedig pár­huzamosan a szocializmussal egyre több ilyet is létrehoznak. Itt volt egy kis zavar. Volt aki nem mondta ki, hogy modellértékű és majd ez lesz Kína, mások szerint csak azt a célt szolgálja, hogy a belső ellátást javít­sák. De például a miniszterelnök első helyettese kategorikusan kijelentette, hogy vége van a jelszavak időszaká­nak, csak az a struktúra, az a rend­szer él, amely produkál. - Egy szabaddemokrata képviselővel be­szélgetve. mégha nem is tartozik közvetlen té­mánkhoz, nem hagyhatom ki a kérdést. Mi új­ság a házatok táján. Kettészakad a párt? - Szó sincs erről. Szerintem a novemberi kongresszusunkon sem lesz szakadás, bár a végső szót ott mondjuk ki. Tény, hogy két irány­zat érvényesül jelenleg a párton be­lül. Ezek a jövőben talán még mar­kánsabban jelennek, fogalmazódnak meg. Kiss János, attól, hogy nem pártelnök, a saját politikai irányvo­nalát határozottan megfogalmazza. Ez a szociáldemokrata ízű vonal, amely inkább a munkavállalók olda­láról közelít, az elesettek, a kisebb­ségben lévők védői, a másik irány­zat Tölgyessy Péter köré csoporto­sulok köre, amit én polgári irányzat-' nak neveznék. - Polyák Sándor hova tartozik? - A Tölgyessy-féle programot vallom, de ez nem azt jelenti, hogy a másik irányzatot nem- tolerálom. Továbbra is el tudom egy pártban képzelni a két irányzatot, csak nem tudom felvállalni azokat az értéke­ket, mert hamis lennék. Inkább a vállalkozókhoz, a polgáriasodáshoz vonzódom de, a magam módján mindent elkövetek, hogy ne legyen elesett emberi, kisebbségi probléma ebben az országban. Legyen érdek­képviselete minden embernek. - Most jut eszembe, meg sem kérdeztem, hogy ízlett a kumisz? - Megkóstoltatták velünk, abban a termelőszövetkezetben, ahol a kő­kecskét is ettük. Egy fél literes tányér­szerű edényben tálalták a kumiszt. Mint tudjuk, ez már őseink, a hon­foglaló magyaroknak is kedvelt italuk volt. Tulajdonképpen erjesztett lótej. Ez volt vele a fo bajom. Mint ahogy el se tudnám képzelni, hogy lóhúst egyek, ezt se szívesen ittam. De azért belénk diktáltak fejenként két-három edénnyel. Az ereje annyi lehet mint a söré. Amíg ittam, lelki szemeim előtt a lovak szaladgáltak. Egyébként a jog­hurtra, vagy a kefirre emlékeztet, de tejszerű. - Megköszönve a beszélgetést, hadd te­gyem hozzá, hogy a kőkecskét egyszer meg­kóstolnám. De hát kövünk van, birkahúst még lehet szerezni, no de kecskét? Tamási János Fotó: Kapflnger Ándrás

Next

/
Oldalképek
Tartalom