Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-29 / 5. szám

Tolnamegyei Hölgyek Lapja. gével a fennforgó viszonyoknál fogva A nőegyletnél elfoglalt elnöki tisztségem ez év vé- szabályok értelmében külömben is lejárván, de a annak további betöltésére nem vállalkozhatván, — kérem ez állásomról való le­mondásomat a t. nőegylet elé juttatni, annak kijelenté­sével, hogy az egyletnek továbbra is fizető tagja óhajtok maradni. Midőn még a személyem iránt nyilvánult biza­lomért köszönetéin tolmácsolását kérném, maradtam tisz­teletteljes üdvözlettel Paradicsom 1890 évi deczember 31-én kész szolgája: Dőry Dénesné sv k. E lemondás felolvasása után Mikó György indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki a lemondás feletti mély sajnálatát. A közgyűlés ez indítványt egyhangúlag el­fogadta. Ez után Mikó György felolvassa az egylet múlt évi jelentését, a mit a következőkben is­mertetünk. A titkári jelentés. Tisztelt közgyűlés! Az egyes. Szekszárd tolnamegyei nöegylet ismét egy évet zárván le magasztos hivatásának teljesítésében, kötelességszerüleg a közgyűlés szine előtt ezennel beszámol működéséről. A már közre bocsájtott évi zárszámadás, mely min­den egyleti tagnak megküldetett, egy nyílt könyv, melyből mindenki meggyőződhetik, hogy az egy­let nem volt tétlen a múlt évben sem, s hogy tevékenységét, nem mint sokszor hangoztatták — vagyon szerzésben, hanem folyton jótékonyság­ban érvényesítette, összesen 1014 frtot adott ki egyletünk a múlt évben szegények segélyezésére ; 42 frtot a belvárosi régi óvodára; 3600 írtjának kamat nélküli kölcsön adásával pedig hatalmas tényező volt abban, hogy a közönségnek egyik régi óhaja teljesült: egy nagy szabású óvoda létesült, melyben e szeretetnek ápolói az irgalmas apáezák már is közel 200 gyermeket fogadnak naponkint magukhoz szeretetteljes bá­násmódban karolván fel őket s idomítván ártat­lan lelkeiket, bámulatos eredménnyel. Midőn ezen áldásos intézményt, melynek eszméje a nöegylet kebelében fogamzott meg s melynek gyors és si­keres megvalósítása egyes tagoknak de különö­sen Simontsits l'éláné ö méltósága fáradhatlan .búzgóságának köszönhető, miért is azon forró óhajomnak adok kifejezést vajha azok a hullá­mok, melyeket a félreértések és talán a szen­vedélyek annak idejében előidéztek, örökre elsi­mulnának, s ezen uj intézmény áldásos virágzása s a gyermek sereg boldogsága fölötti közös örö­münkben, térne vissza újra hozzánk a békesség s kölcsönös bizalom szelleme, mely egy időre mindnyájunk fájdalmára elköltözött tölünk, min­den. egyleti életnek ez képezi összekötő kapcsát ; jótékony egyesületünk is a békesség, kölcsönös bizalom és szeretet hiányában éltető elemét nélkülözné. Az egyleti élet tevékenységét bizo­nyítja az év közben megtartott 2 közgyűlés, 10 választmányi és egy pénztári bizottsági ülés. A közgyűlés elsejének főtárgyát az előző év leszárnolója és a tisztujitás képezte, az utób­biban a r. k. ovoda és gyermek menhely javára a választmány többsége által megajánlott 3600 kölcsön kérése lett volna eldöntve de az egyleti tagok névjegyzékének hiánya, összeállítása foly-. tán e közgyűlés eredménytelenül oszlott szét. A választmányi ülésekben a rendes folyó ügyek tárgyaltattak; ezeknek egyikében közöltetett a a m. k. belügyminisztériumnak döntvénye a vá­lasztmány kisebbség által beterjesztett felebbe- zésre, mely döntvény szerint a vármegyei alis­pán által előbb hozott Ítélet helyben hagyatván a 3600 frt. kölcsön kellő biztosíték mellett kifi­zethető volt. A biztosítás az uj ovoda értékes házára történt betáblázás által eszközöltetett. A pénztári vizsgáló bizottsági ülésben a pénztári naplók pontos áttekintése után az évi zárszáma­dás készíttetett el, mely szerint: volt az egyletnek bevétele: 1444 frt 07 kr.- kiadása : 1386 frt 56 kr. pénztári maradványa: 57 frt 51 kr. Az egylet vagyoni állapota: Takaréktári tőkék . . 10.084 frt 84 kr. Betáblázott kölcsön . . 3600 frt — kr. Tagdíj hátralék ... 18 frt — ks. Egyleti apróságok . . . 200 frt — kr. Pénztári maradék . . . 57 frt 51 kr. összesen: 13.960 frt 35 kr. Az egylet részt vett a bécsi iparki- állításon a nagy gonddal összevásárolt sár­közi iparczikkeivel a jury által elismerésben ré­szesült. A kiállított tárgyak ez idő szerint az egylet ingóságai közt vannak értékesítve. Egyesületünk a múlt év folyamán kegyele­tének két ízben adott ünnepélyes kifejezést; elő­ször, midőn bold. br. Rudnyánszky Istvánná ö nagyságának, egyletünk sok even keresztül volt elnökének ravatalara koszorút tett s temetésén küldötlségileg képviseltette magát; másodszor, midőn Maria Valeria ö Fenségéhez, mint egyle­tünk védasszonyához, menyegzője alkalmából hó­doló és üdvözlő feliratot intézett. A kegyeletnek ezen a múltban történt nyil­vánításához szabadjon nekem a jelenben a hála legöszintébb érzelmeit fűznöm a tek. nöegylet azon nagylelkű áldozataiért, melyekkel az újvá­rosi nyári ovoda a múlt évben is fenállhatott. Az 1889. nov. 16. a vöröskereszt egylettel együt­tesen rendezett bál 95 frt 30 kr. jövedelméből és egyesek szives adományaiból lett fedezve marcz. közepétől okt. közepéig a nevezett ovoda költsége ,és még maradt jövőre 27 frt 50 kr. Midőn e rövid vonásokban utolsó titkári jelentésemet van szerencsém a t. közgyűlés elé terjeszteni, hálás köszönetét mondok a tek. nő- egyletnek 4 éven keresztül irányomban tanúsí­tott megtisztelő bizalmáért és kívánom, hogy mi­dőn az idő és körülmények váltózlával változik az egyleti életképe is, váltóznak a tagok, a tiszt­viselők — egy ne változzék soha, hanem kisérje az egyletet léplen-nyomon minden nemes törek­véseiben, s ez: a jó Isten áldása. A titkári jelentés után, melyet Mikó György a tőle megszokott szónoki vervvel adott elé, s melynek különösen utolsó szavai mély hatást keltettek, Ágoston Károlyné indítványba hozta, hogy az egyleti titkárnak eddig is mindig az egylet érdekeinek kiváló szem előtt tartásával teljesített fáradozásaiért — a közgyűlés jegyző­könyvileg külön is köszönetét szavazzon. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta el az indítványt. Harminczhét tag lemondása.-Néma csend uralkodott egyszerre a termen. Minlha mindenki tudta volna mi következik, k Szekszárd tolnamegyei nőegylet 37 tagja Sass Istvánné vezetése alatt bejelentette írásban, hogy qz egyletből kilép. A kilépett tagok közt me­gyénk nehány kiváló hölgye van — a kiknek le­mondását a közgyűlés bizonnyára csak fájdal­masan vette tudomásul. Voltak köztük olyanok is a kikre a később megejtett szavazásnál — a választmányi tagságnál a szavazatok oly száma esett, hogy megválasztottaknak leltek volna te­kintendők — de törlendők voltak — mert .sza­vazni csak egyleti tagra lehet. Az egyleti jegyző felolvasta Sass Istvánné s társai kérvényét melyben 37 tagja az egyletnek a »szokatlan egyenetlen­ség« folytán az egyletből kilép. Mikó György szólalt fel elsőnek, s indítványba hozta, hogy a jövőre nézve az ily tömeges kilépések megelőzése czéljából az egy­let módosítsa alapszabályait oly irányban, hogy 3 éven belül az egyleti tag lemondása nem érinti a 3 évre terjedő s a tagsági dijra vonat­kozó fizetési kötelezettségét. Többen szóltak a kérdéshez s hangsúlyozva lett, hogy ez a kötelezettség most is fennáll. — Végre szavazás alá bocsájtotta az elnök a kér­dést. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a most bejelentett lemondásoknál eltekint az alapszabályokban körülirt esetleges 3 évi kötele­zettségtől, s az összes lemondásokat további köte­lezettség nélkül feltétlenül elfogadja. E lemondásokkal kapcsolatosan felolvasta- tolt Perczel Helén egyleti pénztárosnak állásáról történt lemondása. A közgyűlés e le­mondást is tudomásul vélte. A tisztujitás. Általános mozgás keletkezett mikor Ágos­ton Károlyné a maga és tiszttársai' valamint a választmány nevében bejeléntette, hogy köszö­netét mond az egyletnek — eddig irántuk tanú­sított megtisztelő bizalmukért — s állását a köz­gyűlés további rendelkezésére bocsájtja. Még nem fejezte be szavait — mikor min­den oldalról egyhangúlag tört ki a felkiáltás: »Éljen Ágoston Károlyné!« Perczekig tartott ez a viharos lelkesedés, s midőn némikép leesendesült -r— Borsody Lajos emelt szót — s figyelmeztette a közgyűlést, hogy az alapszabályok megsértése nélkül — csak sza­vazat lapok benyújtásával ejthető meg érvénye­sen a választást. Indítványozza tehát hogy az ülésnek egy korelnök további vezetése alatt — szabályszerű szavazatszedő bizottság alakíttassák — s a szavazás az előbbi módon ejtessék meg. Az indítvány elfogadásával T o d o r o- vics Lajosné mint korelnök elfoglalta az elnöki széket s megalakittatott a szavazalszedö bizottság. A szabályszerűen megejtett szavazás ered­ménye a következő: Beadatott összesen 75 szavazat. Ágoston Károlynéra mint el­nökre esett 75 szavazat. Az elnöki állás tehát a mint azt már lapunk múlt számá­ban is előre jeleztük — egyhangúlag lett betöltve. A tisztikar többi és a választmány tagjai­kén1 pedig megválasztanak: A1 e 1 n ö k : Madarász Elemérné. Titkár: Mikó György. Pénztárnok: Bodnár István, Választmányi tagok: Dezsöffy Gézáné, Todorovics Lajosné, Borsody Lajosné, Módly Lászlóné, Ellman Miklósné, Nagy Jánosné, Martin Ferenczné, Triebler Ilma, Länderer Arthurné, Han­géi Ignáczné, Pápé Gyuláné, Haidekker Károlyné, Simontsits Béláné, Papp Lászlóné, Szondy Ist­vánné, Oszoly Károlyné, Steiner Adolfné, Geren^ day Lajosné, Steiner Lajosné, Boross Gyuláné, Leopold Sándorné, Szigeth Gáborné, Simon Laura és Tóth Gyuláné. A közgyűlés éljenzéssel fogadta a kihirde­tett eredményt — s délután ö1/* órakor feloszlott. Háborgás. Ezer apró gáton, szirtes meredélyen Keresztül hajt, vonszol átkos szenvedélyem; Sár fecskendi arczom; faválom mosogat, j Majd hő láng pörköli fagyos homlokomat. ; Meg-meglántorulok tikadian lihegek; Meny’, földf tüneményei vizsgálok titeket! Vissza-visszanézek meghaladt pályámra, Be véges voltomat csak szememre hányja. Elomló virágok, hamvadó sugarak. | Örök mulongázon épülő támadót, Felettem, alattam, bennem mi megjelen: Szomorún példázza, hogy utam végtelen. Faránynál parányább élpárló csepp vagyok, Bőg, mélyen a napfény égy perczeskét ragyog. S merre lángom verdes: a fényi kéklő ivén, — Hol annyi szomju vágy, égő álom pihen. *— . Ha csillan is egykor belőlem valami, Csak kőd, páira lesz az, felhők foszányai, ! Magam semmi vagyok, csupán czélom örök, És még is — bolond én, — odább felébb török. Ha illanó lidércz mi csalogat, sarkal. , Magad mért áltatod örök fényű parttal? ' Állj meg, mit vergődöl ? Dobd hányd él fegyvered, Vagy merítsd szivedbe. — ez tegjobb ha mered. Hábor, mély ezerszer támadt már s eloszlott. Örök lobogásu felséges tüzoszlop, Ki ezredek óta miíljókyiák világitsz, Átsütöd a múlták, jövendők hoyyxályit; Te, kit e lángködben áhítozva sejtek': A nyomodon járót ugy-e nem felejted? Lobbodon csűgg lelkem olthatatlan hévvel. Ha a kétség szaggat, oh, csak incs vezérelj. Én keresztültörök e sár-porgondokon, Pihegő erőimnél beléd kapaszkodom, Legyek kővél dobált, porom se jelöljék. Csák lóbog, világítsd az Ígéret földjét. Vergődöm, kísérlek ama bús határig, Hói karom áláhull, hol utunk elválik — Csak ott majd ha vissza, félsuhansz egedbe, Felejts egy sugárkát a csukott szemekbe’. E- Kovács Gyula. TAJ5CZA. A sárga dominó. Irta: Piorkovszka XV. Lajos uralkodása alatt az udvarnál gyakran tartattak fényes álarczos estélyek, melye­ken meghívó nélkül is résztvehetett bárki, ha a meglehetős magas belépti-dijat lefizette. Épp egy ily estély tartatott, a dauphin (trónörökös) nagy- korusitásának tiszteletére. A számtalan álarczos közzül egy sárga do­minó tűnt ki leginkább; nem ugyan jelmezének fényessége vagy eredetisége által, hanem sajátsá­gos magaviseletével melyet az estély folyama alatt tanúsított; t. i. oly óriási étvágygyal rendelkezett, a mi minden képzeletet fölülmúlt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom