Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-29 / 5. szám
Bámulatot keltő sietséggel járt szobából-szo- bába, asztaltól-asztalhóz, és nemcsak kóstolgatott, hanem ennivalót találva derekasan hozzá is látott. Alig fogyasztott itt el egy sült-csibét, egy fél sonkát s pár üveg pezsgőt, a következő perczben egy másik asztalnál már israéllé e hőstettet, ha lehetséges még jobb étvágygyal. így ment ez egész éjjen át, úgy, hogy a társaság, mely eleinte mulatott rajta, már már bosszús lön, s hangosan adott kifejezést megbotránkozásának. »Mindig egy és ugyanazon dominó volna ez vagy van a teremben több ily sárga dominó is ?« Kérdé egy gárdatiszt, midőn az épp vele szemközt ülő sárga dominó székéről felkelt s a szobát elhagyá. »Én csak egyet láttam és — Istenemre ! — itt van megint.« szólt az, kihez a kérdés volt intézve. A sárga dominó szó nélkül ült vissza a csak az imént elhagyott székére és ismét az evéshez látott, de oly mohósággal, mintha legalább egy hónapig koplalt volna. Hire végre a dauphin fülébe is eljutott. »Ez az ördög maga ! Legalább is csak a szarvai hiányoznak!« kiáltá egy öreg nemes. »Étvágyáról ítélve, inkább valami éhes poétának tartanám,« válaszolá nevetve a herczeg, hanem itt mégis valami csalfaságnak kell a dologban lenni .... bizonyosan kiöntözi a bort az ételeket pedig elrejti ruhájában.« »Fenséged rögtön meggyőződhetik, hogy semmi féle bűvészet nincs a dologban,« feleié az öreg nemes, »ám idézze fenséged!« A mellékszobára mutatott, hol a sárga dominó épp egy terített asztalhoz lépett. Egész nyugalommal az üveg után nyúlt, s látható kéjjel önté magába egyik pohárral a másik után, miután ekkép szomját csillapitá, hozzálátott egy előtte étvágy gerjesztőn illatozó sült elfogyasztásához, mely nagyon is gyorsan sikerült néki. A herczeg és kísérete szótlanul nézték, az öreg nemes pedig tüzesen »biztosíthatta« a her- czeget, hogy ezt a műveletet már vagy harmadszor látja, s a titokzatos dominó mindig hasonló jó étvággyal evett. »Hogyan ?! Harmadszor,« szól az egyik ud- varoncz »becsületszavamra én már nyolczadszor látom tőle e manővert!« »Mondja őn tizedszer, s a valóhoz közelebb leend,« mondá egy harmadik.» »És még közelebb, ha tizenötöt mond« szólt La Verd marquis. »Én ezen dominót egész estén át figyelemmel kisértem, és biztosíthatom fenségedet, hogy most tizenötödször vagyok étkezésének tanúja.« »Lehetetlen?« szólt a herczeg, s érdeklődése a legnagyobb mértékben föl lett keltve. »Hívják uraim a szertartásmestert; meg kell tudnunk rejtélyes vendégünk kilétét!« A szertartásmester sem tudott a sárga dominó kiléte felül felvilágosítást adni. Odament tehát hozzá, és éppen azon pillanatban szólította meg, midőn az egy pohár gyöngyöző pezsgőt emelt ajkaihoz. »Ö fensége a dauphin parancsolja, hogy uraságod azonnal álczázza le magát,« szólt a szertartásmester udvarias meghajlással. Ez úgy tett mintha nem értené, szóval vonakodott a parancsot teljesíteni. »Ö fensége parancsát; hacsak erőszakot nem akar magával szemben alkalmaztatni; uraságod- nak azonnal teljesíteni kell,« ismétlé a czeremo- niárius. »Hja, királyi p rancs ellen nincs mit tenni !« mondá a sárga dominó meghajolva; s a herczeg és kísérete, egy akoriban Párisban állomásozó angol gránátos ezred egyik közlegényét látták maguk előtt állani. Erre váratlan felfedeaésre a herczeg és kísérete nem tudták meglepetésüket elrejteni. Szigorú hangon szóla a herczeg a katonához: »Nem akarom kérdeni, hogy mert ön ily társaságban megjelenni, hanem mondja, miként képes ön egy estén át oly számtalanszor étkezni ?« »Számtalanszor ?« kérdé mintegy megütközve a katona, »a legnagyobb tisztelettel; mivel királyi fenségednek tartozom ; mondom, hogy éppen akkor akartam először hozzáfogni, midőn fenséged parancsa félbeszakitotf« »Most akarta kezdeni?!« kiáltá a herczeg bosszankodva. »Hol van hát a számtalan sült, a sonkák, a tömérdek pezsgő és más borok, melyeket ön elfogyasztott ? Tudni akarom ! Feleljen !» »Ha fenséged parancsolja, mindent elmondok. Azon szakasz, melyhez én is tartozom, ma estére ide van rendelve szolgálattételre; mi tehát közösen egy beléptijegyet vettünk, és egy oly sárga dominót csináltattunk, mely mindenikünkre jó. Ily módon aztán az egész első sor, melyben én vagyok az utolsó, pompásan vacsorázott, s a második sor első embere eddig már türelmetlenül vár, hogy szerepemet átvegye. A Dauphin jó izüt nevetett s megengedte hogy az étkezést folytathassák. ARANYPOR. Menyecskék szabályai. Férjed iránt ne légy túlságos gyöngéd, különben elbizza magát, de nagyon hideg sem, mert akkor meguntatod magad. Érdeklődjél mindenkoron hivatása iránt a nélkül, hogy kíváncsisággal kínoznád, ha kellemetlenség miatt le van hangolva. Azon légy, hogy kedvencz ételei kerüljenek az asztalra, de azért ne engedd, hogy a gyomor uralkodjék házadban. Öltözékedben alkalmazkodjál az ő ízléséhez, de néha lepd meg saját hamis k ás találmányoddal is. Soha se légy rátartó, mert ez csak mennyasszonynak engedhető meg, de azért ne enye- legj vele szerelmesen idegenek előtt, nehogy ezáltal a házasság szent szerelmét közönségessé tedd. Legyen érzéked külső mulatságai iránt, házadat pedig tedd olyanná, hogy az otthon létn e.k varázsa legyen. Soha se igyekezzél a színésznők múló szokásait elsajátítani, mert a mi azokon tetszik neki, rajtad visszatetsző. Soha se kínozd féltékenységgel, de öt se tedd féltékenyé ! Ha mindezt megtartod, talán nem leszesz ugyan mindig boldog asszony, de legalább nem tehetsz magadnak szemrehányást. A férjes nő gondolatai. Mire gondol leggyakrabban egy férjes nő, azt következőkben állítja össze egy angol lap : 1. Hogy ő 16 éves korában igen szép leány volt. 2. Hogy ö el volt halmozva szebbnél szebb házassági ajánlatokkal. 3. Hogy minden barátnője 5 évvel idősb, mint a mennyinek vallja magát. 4. Hogy neki igen jó szive van. 5. Hogy férje sokkal gazdagabb lenne, ha az ö tanácsára hallgatott volna. 6. Hogy az emberek emennek vagy amannak a szépségéből»nagyon sokat csináltak. 7. Hogy az ö anyósa egyike a legkiállha- tatlanabb személyiségeknek. 8. Hogy az ö gyermekei sokkal szebbek, mint A. vagy B. asszonyéi. 9. Hogy szeretné tudni, ha vájjon férje oda megy-e mindig, a hová mondja. 10. Hogy nem tudna hova lenni bosszúságában, ha X. kisasszony férjhez menne. 11. Hogy ö minden aggszüzet őszintén sajnál. MÜLATSÁGOI A „bonyhádi polgári casinó“ a »dunántúli Magyar Közművelődési Egyesület« javára 1861. évi február hó 4-én Bonyhádon az »Arany-Oroszlán« vendéglő nagytermében zártkörű T á nézés t é 1 y t rendez. Személy- és karzaljegy 1 frt. — Családjegy 3 frt. A zákányi vasúti tisztikar 1891. évi február hó 7-én a »dunántúli közművelődési egyesület« javára a gróf Zichy-féle »Zákány szálló« nagyTolnamegyei Hölgyek Lapja. termében hangversenynyel egybekötött zártkörű Tánczestélyt tart. Személyjegy 1 frt. Családjegy 2 forint. Műsor : 1. »Egyről-másról. Felolvasás Jakab Lajostól. 2. Dreischock : »L’inqui- étude«. Zongorán előadja Verbay Ilona k. a. 3. Garai: »A magyar hölgy«. Szavalja Horváth Gyula. 4. Offenbach: »Varázs-hegedű«. Zongora és kar kísérettel énekli Horváth Gyula. 5 Liszt : »Rhapsodie hongroise«. Zongorán előadja Verbay Ilona k. a. 6. »Isten áld meg a magyart!« Allegória. Személyesítik: Mátray Edéné, Markó Nán- dorné, Jakab Lajosné úrhölgyek és Németh Berta, Hoffmann Gizella, Heinzmann Noemi kisasszonyok ; Jakab Lajos, Markó Nándor, * Hoffmann Sándor, Krausz Gyula. A szekszárdi államilag segélyezett községi polg. fiú isk. VI. osztálya folyó évi február hó 1-én a belvárosi óvoda helyiségében az intézet könyvtára javára Tánczestélyt tart. Be- léptidij: Személyjegy 1 frt. — Családjegy 3 frt. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések a jótékony czél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Meghívó. A paksi önkéntes tűzoltó-egylet f* 1891. évi február hó 1-én a Büttl Gusztáv-féle vendéglőjének helyiségeiben saját pénztára javára zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti díj 50 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Ezen jegy másra át nem ruházható. A „tamásii önk. tűzoltó-egylet“ tisztikara által az egyleti pénztár javára 1891. február hó 7-én Tamásiban a kaszinó helyiségében zártkörű Tánczestélyt tart. Vidékiek elszállásáról — előzetes bejelentés után — a rendezőség intézkedni fog. A simontornyai és vidéki gazdatiszti ifjúság a dunántúli magyar közművelődési egyesület javára 1891. évi január hó 31-én a simontornyai uradalmi nagyvendéglö termeiben zártkörű tánczvigalmat tart. Belépti dij: szeméi yj egy 2 frt, családjegy 5 frt. Kezdete este 9 órakor. KÜLÖNFÉLÉK. — Éjszakai jelenet. Sokat nevetnek most a következő kis történetkén : A szép kis X-né elhatározta a minap, hogy mivel férje a kaszinóban, vagy hol volt, a cselédei pedig megint máshol, ö sem ül otthon egyedül, hanem elmegy Y.-néhoz. Az özvegy barátnöval eldiskurálták későig az időt s mikor X-né haza akart menni, már jól benn voltak az éjszakában. Y-né szolgálói sem voltak otthon s e miatt nagyon meg voltak akadva, hogy most ki kiséri haza X-nét. Ki? — Hát senki, haza fut ő magában is, hiszen közel lakik, csak a szomszéd kis utczán kell átfutnia, a hol úgysem jár senki. El is indul s nagy sietve megy a kis utczán át mikor egy férfi megállítja, megczirogatja s azt kérdi tőle nyájas hangon: Meddig kincsem ? A válasz egy tasli volt, a mit az ur kapott. Mellesleg nehány jelzőt is kellett zsebre rakni, a többek közt a tekergő csaló, hűtlen, korhely, stb. szavakar is, a miből az az ur azonnal megismerte, hogy a megszólított nem más, mint a saját kedves neje. ZENE ÉS MŰVÉSZET. Nádor Kálmán nemzeti zenemű kereskedésé- b n a kedvelt Kaszner-féle Czimbalom-Salon V. füzete jelent meg és nagy örömükre szolgál czim- balom játszóknak constatálhatni, hogy c jó hírnevű kiadó az annyira népszerűvé vált »Nincs cserepes tanyám« és »Októbernek elsején« czimű két gyönyörű magyar dalt igen szép átiratban vette fel e gyűjteményben, á.a 50 kr. Ugyanitt megjelent 14 kedvelt népdal Czimbalomra átírva Molitorisz J. által. — Ára I frt. »Recensio példány szives beküldését kérem«!
