Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-10 / 50. szám
S z e szár d. "V i d é k e. hangzik : Megdöbbentő statisztikai kimutatást kaptunk azokról a gyilkosságokról, gyilkossági kísérletekről, rablásokról és gyújtogatásokról, a melyek nyolcz év óta Ozorán történtek. E szerint Ozorán az utolsó nyolcz évben harminczhat embert gyilkollak meg; a gyilkossági kísérleteknek, rablásoknak és gyújtogatásoknak a száma pedig mindössze ötszáz. A gyilkosságoknak e hazájában már annyira erőt vett az embereken a gyilkossági düh, hogy a gyilkos, ha nem találja meg a kiszemelt embert, azt öli meg, a ki épen a szeme elé kerül. Hasonló eset történt, mint ozorai levelezőnk Írja, a napokban is. Ger- teniszán Szima rálesett a korcsma előtt valamelyik haragosára, de a várt ember csak nem akart kijönni. Gerteniszán végre megunta-a sok leske- lödést, kihívta Bemer György korcsmárost s a korcsmái vendégeknek a szemeláttára a korcsma ajtajában agyonszurta. Levelezőnk azt írja, hogy az ozorai gyilkosságoknak s egyéb bűncselekményeknek csakis úgy lehetne elejét venni, ha az ottani négy emberből álló csendörséget megsza- poritanák. Az ozorai csendörparancsnokság alá tizennyolczezer lakos esik, s ezek közül Ozorá- ban egymagában négyszáz ember áll felügyelet alatt.« — Új szőlőtőke. Az osztrák mezőgazdasági egyesület egyik szakosztályában dr. Schimberger Róbert a napokban bemutatott egy Muschitzky százados által beküldött, Délmagyarorszá- gon vadon termő szölöfajt, mely a filloxera által eipuszlitott szőlőterületen kelt ki. Az új tőke eddig teljesen ismeretlen. Széles levele s hatalmas fürtje van. A filloxera nem tesz kárt benne. — Véletlen szerencsétlenség. November hó 30-án reggel Perczel Dezső orsz. képviselő bérletén P.-Szt.-Györgyön a lóistállóból, hol egyszersmind a cselédség szarvas jószága is áll, Kovács András az uradalmi kovács 73 éves atyja a trágyát hányta ki és ép abban a pillanatban, midőn egy villával kiakart dobni, lépett be az ajtón Gyenis Ferencz 25 éves kocsis, kit az öreg véletlenségböl úgy megtalált szúrni a szemén, hogy a rozsdás villa az agyvelőbe is behatolt és a szem teljesen kifolyott. A jelenvolt kocsisok azonnal lakására szállították az önkívületi állapotban levő kocsist. A gyorsan hivott orvosi segély sem menthette meg, még aznap este kiszenvedett. — Papi nyugdíjazás. Rang Antal kisasszonyfai plébános nyugdijaztatván évi 600 írttal, ugyanoda adminisztrátorrá Takács István ottani káplán neveztetett ki. — Oltárfestmény. Vitkovich Ferencz dombóvári plébános Graics Endre pécsi akadémikus festő által egy oltárfestményt rendelt meg a dombóvári templom számára. A gyönyörű kép Szent- László magyar királyt ábrázolja, amint térdelve az ég felé átszellemült arczczal néz. A kép magassága 3 méter és 1 >/, méter* * széles, melyet legközelebb a templomban föl fognak állítani. — Vasúti előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter dr. Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőnek és érdektársainak, a magyar kir. államvasutak Veszprém állomásától Dombóvárig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra adott s legutóbb múlt évi deczember 3-án meghosszabbított előmunkálati engedély érvényét a lejárat napjától számítandó további egy évre meghosz- szabilolta. Szégyenletében kútba ugrott. Múlt számunkban a paksi Flenger családt viselt dolgairól szól- loltunk. Azóta tartott házkutatások alkalmával ismét sok idegen, legnagyobb részt a fölben elásott lopott portéka került napfényre. Flengerné anyja Púp Léna, ki időközben szabad lábra bocsáttatott, udvarukban levő elhagyatott 18 öl mély száraz kútba ugrott honnan élettlenül húzták ki. — Fásítás. Pakson a föutczát egész hosszaságában két oldalt akáczfával ültetik be. A malom utczai rész már be is van ültetve. Hamarább is lehetett volna, de most sem késő. — Színészet Tolnán. Halász és Füredi igazgatók vezetése alatti színtársulat játszik Tolnán meglehetős pártolás mellett, a »Fehér Ló«-hoz czimzett szálloda nagytermében. — Búcsú. A kajmádi búcsú, mely e hó 8-án tartott meg, a szokott ünnepséggel ment végbe. Id. Pleszky Antal gazd. intéző vendégszerető házánál ez alkalommal is nagyon sok vendég jelent meg. Barátaim és ismerőseim biztatására elhalá- rozám, hogy a fővárosi és vidéki lapokban megjelent, valamint eddig napvilágot még sehol sem látott Költeményeimet egy kötetben „Az én dalaim“ czim alatt kibocsátóm. A kötet 12—13 ivén mintegy 150 költeményt fog tartalmazni s a jövö év január havában jelenik meg. A kötet kiadója, Feiler Mihály ur, a lyceumi nyomda bérlője mindent el fog követni, hogy az külső kiállítás tekintetében a legkényesebb Ízlésnek is megfeleljen. Elöfizétési ára fűzve 1 frt 20 kr., díszes kötésben 2 frt, mely összegnek előre való beküldése után a kötet megjelenésekor ez bérmentesen megküldetik. Bolti ára magasabb lesz. Az előfizetési összeget kiadómnak (Feiler Mihály urnák, lyceumi könyvnyomda, Pécsett) legkésőbb 1892. évi január hó 1 -ig kérem beküldeni. Midőn tehát a mélyen tisztelt irodalompártoló közönséget kérem, hogy az irodalom, a költészet igénytelen munkását kötetemre való eföfizetés által anyagilag is támogassa, a szokásos nagyhangú Ígéretek helyett kijelentem, hogy kötetem, melyet Pécs — szülővárosom — minden szép és nemes iránt fogékony hölgyeinek ajánlok föl, nem világraszóló remekmű, hanem a szív egyszerű, igénytelen dalainak gyűjteménye lesz. De a költészet barátja, az eszményi iránt fogékony lélek tán ezekben is fog találni nemes élvezetet. Pécsett, 1891. decz. 1. Kiváló tisztelettel Zoltán Vilmos, hirlapiró, a »Pécs« belmunkatársa. A VIDÉKRŐL. Felső-Nána. A költözködési mániába esett polgártársaink figyelmét felhívom a következő, községünkben megtörtént esetre, melynek illusztrálása eléggé mutatja, hogy máshol sincs bizony jobb élet, mint idehaza. De kíüömben a munkás kezet mindenhol megbecsülni s aki dolgozni akar és szeret, annak ha nem is jó, de rósz dolga se lehet Tolnamegyében. Felső-Nánáról három szegény család elköltözött Slavoniába, — erre hét kisházas kihirdette a községben, hogy házát, földjét eladja, mert szintén ki akar vándorolni. Ezek közül egy se tudta eladni házát és földjét, tehát nem is vándorolni ki; de a három elköltözött család közül az egyik, mely az ottani állapotot égig magasztalta, s a magával vitt kevés pénzt is elköltötte, szintén »Kispásztáj« slavoniai községben, hol lakott, tönkre ment, visszavándorolt régi hazájába, megtagadott szülőföldjére, s bizony az itteni lakosokat óva intette, hogy ne hallgassanak senkire, mert most mindenütt rósz viszonyok és állapotok uralkodnak s a mi itteni életünk még eléggé tűrhető. Ezeket kívántam a kívántam a kivándorlók figyelmébe ajánlani nehogy ők is egy újabb csalódásba essenek. Tisztelettel: Kolman György. MULATSÁGOK. A gyönki kér. nőegylet 1891. évi deczember 13-án a casinó termeiben, Zsolnai Józsi hőgyészí zenekarának közreműködése mellett, tánczczal egybekötött zártkörű DALESTÉLYT rendez. A rendezőhég áll: Dr. Grosch Pálné nőegyleti alelnök. Kiss Béla egyl. titkár, Kiss Béláné r.őegyleti pénztárnok, Bévárdy Lajosné, özv, Borbély Lajosné Dúzs Lajosné, Emszt Ödönné, Gruber Józsefné, Illgen Antalné, Kenessey Elekné, Muraközy Lász- lóné, Pesthy Elekné, Széki Elemérné, Szilágyi Béláné, választmányi tagokból. Belépt: dij személyenként I frt. Kezdete pontban 8 órakor. A tiszta jövedelem szegény iskolás gyermekek felruházására forditatik: Fel ül fizetéseket köszönettel fogad és nyugtat a választmány. Műsor: 1. »Népdalok«. Forrai Mihály karnagy úr vezetése mellett előadja a gyönki dalkör. 2. »A szent város«. Ismertetés Szilágyi Béla űrtói. 3. »Szép Ilonka«. Irta Vörösmarty, zenéje Erney Józseftől. Melodráma. Előadja Gruber Józsefné úrnő Szilágyi Béla úr zongora kíséretével. 4. »Népes gyűlés« Lévai Józseftől. Szavalja Marcsa Gyula űr. 5. »Ima a granadai éjből«. Vegyes kar. Forrai Mihály úr vezetése mellett éneklik : Dr. Darányi Ferenczné, Illgenn Antalné úrnők. Mányoky Emma, Mányoky Irén, Pesthy Mariska, Riegelmann Ida, Ritter Ida k. a. Bévárdy Lajos, Kiss Béla, Pesthy Elek és Szilágyi Béla urak. 6. A. B. Neldy, »Az ég szava«. Zongorán előadja Grosch Mariska kisasszony. 7. »Az asszonyokról«. Felolvasás Kálmán Dezső úrtól. 8. »Népdalok«. Vegyes kar. Forrai Mihály karnagy úr vezetése mellett előadják az 5-ik pont alattiak. 9. »Vig monolog«. Szavalja Kiss Béla űr. Meghívó. A dunaföldvári izr. jótékony nőegylet folyó hó 31-én a kaszinó termeiben jóté - konyczélu Kóstolót rendez. Ételek és italok adagja 10 kr. Belépti dij személyenként 50 kr. Kezdete 11 8 órakor. Felülfizete'sek köszönettel fogadtatnak. Fővárosi krónika. (A jó mindig jó. — Az áldozat. — Régi mesterek. — A molnár és gyermeke. — Egy intelligens földmives.) Budapest, 1891. deczember h>. A jó mindig jó marad, és a kor által nem vészit semmit a becséből. Ezt tapasztaljuk úgy az életben mint a művészetben. Csak e napokban láttam a Nemzeti színházban Vörösmarty Mihály «Az áldozat« czimü tragédiáját, melyet évtizedek óta adja a haza első színpada a nagy költő halálnapján minden évben. És ennek daczára az idén is a nagy közönség kegyelettel élvezte végig a gyönyörű költeményt. Hiszen igaz, hogy a Nemzeti színház művészei és művésznői szerepeik szépségétől áthatva, átlelkesitve, remekül játszottak, úgy hogy ezen hatalmas játékukkal még a köemberbe is életet tudtak volna önteni; de mindamellett nem lehet eléggé csudálni, hogy ily régi darab csaknem egy pompás újdonság ingerével bir a publikumra hatni. . He ♦ Hs Ha látjuk, hogy menynyi, modern színdarab egynapi légyként felkél és megint letűnik a színpad láthatáráról: akkor nem lehet eléggé bámulnunk a régi irók költői erején, kik évszázadokra voltak képesek műveket teremteni. Az ó görög Sophokles, kinek »Elektrá«-ját ma is örömmel nézi a nemzetközi szinházlátogat 1 közönség-, Ho- meros és Dávid király, kiknek verseit és dalait az egész müveit világ elragadva olvassa és énekli, vagy Shakespeare, kinek darabjai a müveit világ minden színháza műsorán vannak; ezen szellem- hősök fényes bizonyítékai annak, hogy mennyivel túléli a méstermü a mestert! * * * De nem csak ily klassikus darabok képesek túlélni időket és generaliókat, hanem sokszor egy egyszerű színmű annyira és oly mértékbeu kivívja magának a nép tetszését és kegyét, hogy a szó valódi értelmében elpusztulhalatlanná válik. Ilyen, par excellence első rangú kedvelt népdráma Raupach »A molnár és gyermeke« czimü színmüve, melyet Mindszenlek és a Halottak napján évenkint adják minden német színpadon és nálunk a Népszínházban. És habár majdnem min- I den színházlátogató könyvön kívül tudja már e darabot, mégis tódul a közönség ezen előadásokhoz, és ha a Népszínház kétszer 0!y nagy lenne, még akkor is zsúfolásig telne e két estén. * * * Ez évi november 2-án valóban élvezetesen töltém az estét a népszínházban »a molnár és gyermeke« előadásánál. Két dunaföldvári isme-
