Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-22 / 43. szám
Szekszárd "V 1 d. é nevek vannak Erdélyben az oláhok között.) Ris- kuliczán, és gyermekei egy u h u-féle hangot hallottak minden éjjel 11—12 óra között, és erősen állították, nemkülönben mások is, hogy ez az j elhunyt hangja. Hiába figyelmeztettük ökel, hogy : ez nem más mint bagoly, hiába mondtnk, hogy hazajáró lelkek nincsenek; f. hó 11-én éjjel Miklucza Szimion lui Juon gör. kel. lelkész vezérlete alatt kimentek a temetőbe, kiásták a halottat, szivét kivéve, összedarabolták s úgy ismét visszatéve beásták. Megjegyzem, hogy ezen eljárás tanácsadója a fenntnevezett lelkész vala s csupán a lelkészeknek köszönhető, hogy ezen babonás hit, — a nép között oly nagy mértékben van elterjedve. Ez eset természetesen felsőbb hatóságnak bejelentetett, a honnan erélyes intézkedést várunk. MULATSÁGOK Döry Pál a völgységi járás e kiváló főszolga- birájának kezdeményezése és elnöklete alatt a bonyhádi jégkárosult szegények javára 1891. évi október hó 25-én Bonyhádon, az > Arany Oroszlán« vendéglő nagytermében tán czestélyt rendeznek. A rendezőség. A rendezőség tagjai: Dőry Pál, elnök. Angyal Ferencz, Brandeisz Ferencz, Dr. Diczendy Gyula, Fleisch- mann Lipót, Frits Albert, Forberger László, Gyalog István, Goldfinger Ármin, Halász Lajos, Hirschmann Ferencz, Holczhammer János, Dr. Müller János, Németh N. János, Perczel József, Dr. Pick Mór, Sikó Ernő, Dr. Szendrődy Szilárd, Dr. Schvetz Antal, Straicher Benő, Traiber János Személy és karzatjegy I frt, — családjegy 3 frt. Felül- fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Megjegyezzük hogy a buzgó rendezőség a nemes czélra való tekintettel kimondotta hogy a jegyek megváltásából és a f e 1 ü 1 fizetés e k b ő 1 befolyó összegek nem lesznek a bruttó jövedelemhez számítva hanem feltétlenül az estély kitűzött czéljára fognak fordit- tatni. Bonyhád és egész környékén, mint értesülünk kiválóan nagy érdeklődés mutatkozik az estély iránt, melynek sikerét a közönség ezen erős érdeklődése mellett nagyban biztosítja a rendezőség fáradhatlan buzgalma, melylyel mindent elkövet, hogy Bonyhád jégkárosult elemei minél nagyobb segélyben részesüljenek, másrészről hogy az estély a legjobb mulatságok egyikévé is váljék. T A N Ü G Y. Iskolafőfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi minister az i891/92- tanévre a felekezeti középiskolák állami felügyelőjévé: a gyönki ev. ref. és a bonyhádi ág. algimnáziumokra nézve Spitkó Lajos székesfehérvári tankerületi főigazgatót nevezte ki. Az újvárosi ismétlő-iskola vasárnap nyílik meg. A belvárosi ismétlő-iskola pedig november hó 8-án. A szálkai r. k. népiskolánál megüresedett segédtanítói állásra pályázat van hirdetve. Évi fizetés 320 frt, lakás, fa. Tannyelv német-magyar. Tegzes Zsigmond madocsai ev. ref. tanító 24 évi tanítóskodás után, életének 45-évében Mado- csán meghalt. A tót-keszii r. k. népiskolánál megüresedett segédtanítói állomásra, melylyel évi 150 frt fizetés, szoba bútorzattal és élelmezés van összekötve, pályázat'van hirdetve. Tannyelv: magyar. A szekszárd-központi tanitóegylet ma tartotta meg Szekszárdon a polgári iskola helyiségében, Holub János egyleti elnök előülése mellett, őszi rendes közgyűlését. GTÍSZB O V A T. Özv. Schöner Imréné született Ujfalusy Julianna, Fáy Ferencz, Fáy Béla szomorodott szívvel tudatják a maguk —: és a nagyszámú rokonok nevében unokahuga illetve testvérjük Fáy Borbálának hosszas szenvedés után folyó évi október hó 15-én esti 6 órakor élte 37-ik évében, a halotti szentségek felvétele után bekövetkezett el- hunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó évi október hó 17-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. alsó-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig a belvárosi templomban ugyanazon napon reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szekszárd 1891. évi október hó 15-én. Áldás és béke lengjen porai felett! Pápay István és neje szül. Ferdinánd Terézia, úgy gyermekeik, Géza, Ödön és Dezső, valamint számos rokonaik nevében mélyen szomorodott szívvel tudatják szeretett egyetlen leányuk, illetve testvérük Erzsikének 2 éves korában, rövid, de kínos szenvedés után folyó évi és hó 16-án éjfél előtti 11*/2 órakor történt gyászos kimultát. A felejthetlen drága kis halott hült tetemei e hó 18-án délután 3 órakor fognak Mözsön a családi sírboltban örök nyugalomba helyeztetni. Kelt Mözsön, 1891. évi október hó 16-án. Áldás és béke lebegjen a drága kis halott hamvai felett! VEGYESEK. Becsét veszti a legválasztékosabb étel is, ha nincs étvágyunk. Az étvágy gerjesztésére, úgy mint mindennemű gyomorbajok ellen, melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe Egger dijjutal- mazott »Szódapasztilláit.« Kapható 30 kros eredeti dobozokban Magyarország összes gyógyszertáraiban, valamint »Egger A. fia« gyógyszer különlegességi gyárában B é c s-N u s s d 0 r f. Szekszárdon: Bátory Elek és Szondy István, — Bátaszéken: dr. Stauróczky Lajos, — Bonyhádon: Kramoliny József,— Dunaföldvá- ron : Murin József és Esztergomy G., — G y ö n- kön: Bévárdy Lajos, — Högyészen: Térv Imre, — Pakson: Malatinszky Sándor, — Tamásiban: Lakner Lajos gyógyszerészeknél. A pálinka és Poroszország. Abból az alkalomból, hogy a ném. kormány egy iszákosság ellen hozandó törvény tervével foglalkozik, egy német lap érdekes statisztikai adatokat közöl a delirium tremensnek az egyes német államokban való elterjedtségéről. Ez adatokból az tűnik ki, hogy iszákosság dolgában, Oroszországot kivéve, mely valóságos vutko-ország, Poroszország foglalja el az első helyet Európában. Az utolsó tiz év alatt beszerzett hivatalos adatok szerint a poroszországi kórházakban ápolt betegek közül minden 100.000 betegre 25 delirium tremens-ben levő beteg esik, mig a többi német államokban öt-hat. Ugyanez az arány mutatkozik a mánia potatorum-ban (iszákossági rögeszmében) szenvedők tekintetében is, csakhogy itt az adatok meg kedvezőtlenebbek valamivel Poroszországra nézve. C S A R N O K. Árnyoldalak. — Elbeszélés. — Irta: Göttinger Ilona. (Folytatás,) — Latényi halvány arczán, az az általam már előbb észrevett idegenszerü mosoly vonult el, mely engemet — mivel akkor szomorú eredetét nem sejtém — felette ingerelt. — Lili, látva hogy szívélyes szavai felelet nélkül maradnak, feltérdelt a karszékre, melynek támláját a báró még mindig görcsösen szoritá — és esdö hangon kérte bocsánatát, ha netalán tudtán kívül valamivel megbántotta öt. Oh Jenő, végzé szavait a szerencsétlen lány, ha jelenlétemmel terhellek, én mindjárt távozom, csak egy szóval mondd, hogy nem haragszol reám, hogy még mindég szeretsz! Ezzel lehajolva forró csókot nyomott Latényi kezére, ki mintha villám sújtotta volna fejéhez kapva kréta fehéren hátrált vissza, majd egy vérhullám önté el arczát és előre rohanva könnyű pehelyként ragadá karjai közé Lilit csókjaival árasztva annak ajkát és könnyekkel telt csoda szép szemeit. De mindez csak egy perez műve volt a következő pillanatban már eleresztő a leánykát és nyugodtan mondá : Hogy mennyire szeretlek Lili azt a jelen perez mutatta meg, de kerüljön bár életembe, veszítsem bár eszemet végetted, határozatomat nem másíthatom meg. — Hát mit határoztál egyetlenem ? kérdé boldogságtól sugárzó arczczal Lili. — Hogy válnunk kell, feleié tompa hangon Latényi. — És miért, kérdé ismét Liliké, ki az utolsó szavak értelmét látszólag fel sem fogá. — Mert szegény vagy, és nekem nincs módomban hogy eltarthassalak. — Hála isten, mondá Lili össze téve apró kezeit — ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetünk. Majd dolgozunk kedves Jenőm. Ne busulj, én sokat tanultam, minek most majd hasznát vehetjük. Hiszen régen hallottam már, hogy az önszorgalom által szerzett kenyér a legédesebb. — Előre! tevém hozzá elragadtatva a szép angyal áldozatkészsége által, az ily nemes határozatot az isten is támogatja, igy az eredmény csak biztos lehet. Ámde reményiem tőlem sem fogjátok megtagadni az élvezetet, és megengeditek, hogy szerény tehetségemtől kitelhetöleg segéd kezet nyújtva én is működhessek közre a porszemek összehordásánál boldog jövötök felépítésekor. — Már én magamat hölgyek fáradozó kis kezei által eltartatni nem fogom soha; mondá Latényi szárazon. — Nem is Jenökém, viszonzá Lili, majd lesz idő a hol a te munkaerődet is igénybe veendjük. — Lehetetlenséget tőlem ne kívánj Lili, én dolgozni képtelen vagyok. Én urnák születtem, a nélkülözést nem ismerem, és a nyomor nem rokon velem. Az én munkaerőmre ne számíts, mert a mindennapi kenyérért való küzdelem csak a szolga-lelkű pórnép erénye, mely ellen a kék vér felháborodik. — Hej bárókiáltám felhevüive, nem is képzeli mennyire emelve érzem magamat szavai által, és hogy mily büszke vagyok e perezben a nép közüli származásomra. Legyen meggyőződve hogy ha e nemes kék vérnek csak cseppjét érez- ném szivemben, kéjjel szakítanám fel ereimet! — Lili egy kíméletért esdö tekintetet vetve rám nyugodtan kérdé: — Mit tegyünk tehát egyetlen Jenőm szólj, én mindenben kívánságod szerint teszek. — Válnunk kell gyermekem, ismétlő a báró. Tudom, hogy fájdalmad nagy, de nem nagyobb enyimnél. Hidd el csak a legvégső anyagi szükség bírhat rá hogy Geröffyné gazdag leányát nőül vegyem. — Lili roskadozva, sokáig szótlanul nézett a beszélőre majd könnyektől elfojtott hangon rebegé : Iza nem gazdag Jenő; Isten a tanúm, hogy az a pénz enyim. — Csak volt Lilikém, csak volt. Miután azonban az Isten nem szokott tanuképen megjelenni, kívüle pedig más tanút nem nevezhetsz állításod mint alaptalan koholmány félre vettetik. — Igenis nevezhet, mondám egyre fokozodó keserűséggel, atyjának régi szolgája biztosan mellette fog vallani. — Az öreg Péterrel pár hét előtt kerestető fel fiatal neje a másvilágot, viszonzá a báró nevetve. A menyecske ki egy nyalka legényért lángola, úgy vélekedett, hogy nem nagy vétket követ el, ha a világot egy házsártos vén embertől megszabadítja, és ezen nemes tettéért a hálátlan világ a szép asszonyt tizenöt évi fogházra ítélte. Azért mondom Lilikém nyugodj meg a változhatatlanban és már csak végettem se terheld nagynénédet kellemetlenségekkel, melyekből hasznod úgy sem leszen. —Nyomorult kék vér! kiáltám kitörő méreggel — amely hétágu koronájára ver fel háborodva a tisztességes munka ellen; vissza riadva a becsületes utón szerzett kenyértől; de mely elég gyáva magasra emelkedni a szegény árvától elrablott vagyon élvezetekor. Lili, — folytatóm átkarolva az ingadozó lány kedves alakját — még most sem hűlt le a ködfátyol szemeidről, nem rettensz vissza e szörnyetegtől, kinek sötét lelke erény helyett legundoritóbb bűnökkel van tele! — A hölgyek iránti határtalan udvariasságom talán még is erény számba vehető, mondá Latényi teljes nyugalommal. Figyelmeztetem azonban kis ellenség, hogy türelmemnek vége kezd szakadni. Különben pedig ez az egész dolog csak Lilikét illeti és reméllem hogy ö nékem annál inkább meg fog bocsáttani, mivel ö helyette menyasszonyul nem idegent, hanem kedves rokont választék. — Lili kimondhatatlan fájdalom kifejezésével intett, hogy vezessem öt tova.
