Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-01 / 1. szám

S2sekszárcL Vidóke.

vei nevezi el utczáit, vagy más, a helyi viszonyok által indokolt névvel látja el. Nálunk is tehát a régi s kevésbé Ízléses, vagy semmi alappal, vagy hagyománynyal biró neveket meg kell szüntetni s helyettük uj. a városban vagy a vármegyében érdemet szerzett egyének vagy a haza nagyjainak nevével kellene jelölni az utezákat. (Pl. Kossuth, Batthyány, Rákóczy, Garay, Ujváry, Szluha, Andrássy, Csatár, Döry, Perczel stb., a Pándzsó, Szarka, Fazekas, Vizi stb. elnevezés helyett.

Már a legtöbb városban kezdik megvalósítani azon igen szép eszmét, hogy az utczák neveiben is kegyeletet fejeznek ki hazánk nagyjainak emléke iránt. Ettől nekünk sem szabad elmaradni.

Az utczák elnevezése tehát városunk rendezettségének érdekében sürgősen szükséges, sőt azt még az újév előtt kelletett volna keresztülvinni, és pedig azért, mert az összefüggésben van az uj nép- számlálással, illetve a kormány által elrendelt uj ház-számozással. Azután meg uj utczák is keletkeztek, melyeknek már eo ipso uj nevet kell adni.

Ajánljuk ezen eszmét városunk képviselőtestületének figyelmébe. Csekélységnek látszik ugyan, de még sem csekély jelentőségű.. Minden lépés a haladás utján a tökéletesedés felé vezet.

___HELYI HÍREK.

— Lapunk t. olvasóinak, barátainak és munkatársainknak boldog uj évet kívánunk.

— Kiküldetés. Módly Béla törvényszéki aljegyző a tamásii kir. jbiróságnál fennálló hátralékok feldolgozására f évi január 3-ától kezdődőleg kiküldetett.

— Pápé Dénes ügyvédjelölt, lapunknak egyik kiváló munkatársa a napokban kitűnő sikerrel tette le a budapesti egyetemen az első szigorlatot.

— A szekszárdi „Kereskedelmi kaszinó“ a közel jövőben — mint halljuk — lakást cserél, mert az eddigi vállalkozó Hacker Lászlóval, a Pir- nitzer-féle házban levő Korona-kávóház tulajdonosával úgy az elhe'yezést, mint a kiszolgálást illetőleg nein tudott egyezségre jutni.

— Betöréses lopás. Fehér János szekszárdi lakos, újvárosi házának a Széehenyi-utczára nyíló ablakain át ismeretlen tettesek behatoltak s az éléskamarául használt szobában elhelyezve volt sertéshús készletet elem-elték.

— Rendkívüli fagy. Hétfőn Virradóra a hőmérő közel 20 fok hideget mutatott, a mi oly rendkívüli, melyre a legörngebb emberek is alig emlékeznek. A kutak legnagyobb része befagyott, a madarak élettelenül terültek el a földön, sok embernek keze, Iába, füle elfagyott.

bák zugában ülve keresem számunkra a falatot, 'mely alig, hogy megment az éhenhalástól. — Nélkülöznöd kell miattam, lemondanod minden örömről, és te mégis azt akarod," hogy boldognak érez- zem magamat. Keserű gúny volna ez melyen nem mi, hanem a sors nevetne csupán.“

„Még nem fejeztem be, — felelt Katinka a lelkesültség lángjával szép szemeiben; — az Isten egy kedves gyermekkel áldotta meg házasságunkat; a kicsiny Katinka féltékenyen őrzött kincse mindkettőnknek. — Benne kell, hogy örömünket találjuk, neked is kötelességed, hogy az ártatlan lény érdekében őrizd meg kedélyedet, a búskomorság pusztító mérgétől.“

A férj szótlanul lépett nejéhez e szavakra, s átkarolva őt hosszú csókot nyomott kipirult arczára. — Eloszlott a gondok fellege szép homlokáról, ar- cza felderült, s valódi boldogság érzete sugárzott nejére emelt tekintetében.

„Azután, lásd édes Endrém, — beszélt tovább a nő — gondoskodtam én a mi Katinkánk névnapi ajándékáról is. — Tudod, a grófnőnek értésére esett valahogyan, hogy én értek a finomabb kézi munkákhoz. Azóta folyton ad megbízásokat, s mondhatom gazdagon fizeti munkámat. Holnap megveszem a szép játékszert, de azt akarom, hogy te add át leánykánk kezeihez.“

„És neked mit adjak névnapi ajándékul?“ — kérdezte aggódó hangon a férj, megfogva nejének picziny kezeit.

— Katonatiszti kinevezések. Siraontáits Elemér a gyalogsághoz, Sass László a lovassághoz és Leitersdorf ej Aurél a hidász csapatokhoz 1891. évi. január 1-től számítandó ranggal hadnagy okká kineveztettek.

— Legtöbb adófizetők. Tolnavármegye bizottsága legtöbb adófizető tagjainak száma — az 1891. évre — 220 rendes és 20 póttag. Első helyen áll gróf Apponyi Károly földbirtokos Högyószről 15011 frt 55 krral. A leguiolsó virilisKohn József kereskedő Tengődről 239 frt 14 krral. A 220 virilis közt van 1 altábornagy, 1 főispán, 60 földbirtokos, 20 ügyvéd, 10 lelkész, 9 orvos, 2 gyógyszerész, 3 országgyűlési képviselő, 1 lapszerkesztő, 2 mérnök, 10 hivatalnok, 31 bérlő, 8 vállalkozó, 36 kereskedő, 3 korcsmáros, 10 iparos, 1 magánzó és 17 földműves.

— Karácsony est az óvodában. Mind a két óvodában impozáns módon folyt le a kisdedek legnagyobb öröme: a karácsonyest. A gyönyörűen és ízlésesen foldiszitett termek, viszsugározva a ragyogó karácsonyfáktól; és a kisdedek örömeitől, melybe belevegyült a nagyok örömzajgása ; mind oly momentum, melyeket csak költői toll tud méltóan leírni és megörökíteni.

— Alapitó-tag. Mikó György újvárosi plébános 25 frttal alapitó tagja lett a szekszárdi r. k. ovoda- és gyermekmenhelynek.

— Községi tisztviselők választása. Szek- s/.árd nagyközségében kedden folyt le a községi tisztviselők választása. Megválasztatott: I. bírónak: Takler József, II. bírónak: Groszbauer Ferenez; elöljáróknak : Császár Mihály, Csőri Ferenez, Esz- terbauer János, Ferger Mihály, Föglein Márton, Kunczer János, Majsai József, Mészáros József, Mészáros Károly, Nagy József, Orbán József, Sipos Márton. Pénztárossá: Angyal Ferenez. Ellenőrré : Nikitich. István. Nyilvántartóvá: Velősy József. Közgyámnak: Bencsik Kálmán. A hegybírói állás beszüntettetett, s az ügyvitelével az elöljáróság egy tagja fog megbizatni.

— Adomány. Özv. Parti Antalné úrnő Jó- zsef-Pusztáról, 10 frtot küldött be a szekszárdi tűzoltóság részére,

— Uj kaszinói tagok. A szekszárdi kaszinó tagjai közé folytatólag fölvétettek : Goldberger Izidor, Klie Lajos, Lei'ersdorfer Aurél és Zarubay Ferenez. — Mig ellenben Gyurcsovecz Gusztávot tagjai közül kitörülte.

— A tolnamegyei gazdasági egyesület „Értesítőbe, melyet dr. Roboz Zoltán szerkesztett, az ő távozásával, az üj titkár Dömötör László ügyvéd fogja szerkeszteni. Az „Értesítő" két hónapi szünetelés után a napokban fog megjelenni.

„Nekem? — felelt Katinka, lezárva csókjával férje kérdező ajkait — „nekem legdrágább ajándék a te szereteted.“

Szerkesztői üzenet.

Nedves, ködös és roppant unalmas novemberi vasárnap volt, mint akár Angliában, hol tudvalevőleg a vasárnapok a legunalmasabbak, és azért gondoltam, elmegyek a délutáni istenitisztelet után az olvasókörbe. Amint gondoltam, úgy is cselekedtem. Magamra vettem a nyugdíj után sovárgó és az aggkór gyengeségeiben szenvedő gúnyámat és elindultam. Ott volt már az egész compánia : Vilmos, Joczi, Marczi, Aladár, Jankó és a többi jó czim- bora mind.

— Szervusztok fiuk! — és ezek a helyett, hogy viszonozták volna üdvözlésemet, tele torokkal unisono azt kiabálták felém ; „Az ilyenekkel bőven el vagyunk látva,“ és utána homéri kaczajban törtek ki.

— Gyere ide öreg — vette fel a fonalat Joczi; vógy széket, mert „az ilyenekkel bőven el vagyunk látva,“ és ülj közibónk.

— Milyen szellemes megjegyzéseid vannak Joczi — mondám gúnyosan.

— Oh „az ilyenekkel bőven el vagyunk látva“ — felelt vissza nevetve Marczi.

— ügy látszik öemcsak szellemességgel, de még jó kedvvel is.

— Még avval is „bőven el vagyunk látva.“

— Dezseöffy Géza s szekszárdi kir. törvényszék e kiváló elnöke a napokban vizsgálta meg a bonyhádi kir. járásbíróságot, s Jött az ügykezelést, valamint általában az egész bíróság vezetését mintaszerűnek találta s különös elismerését fejezte ki, úgy a bírák ügybuzgalma, mint a segéd- és kezelő személyzet dicséretre méltó tevékenységéért. Megemlítjük egyszersmind, hogy a bonyhádi kir. járásbíróság, melynek helyiségei a bonyhádi takarékpénztár újonnan emelt épületében vannak elhelyezve, külső berendezéseiben is minden kívánalomnak megfelel s a megye területén levő összes járásbíróságok helyiségei közt a jogkereső közönség igényeit a legmegfelelőbben elégíti ki.

— Rabok vizsgája. Vasárnap délelőtt volt a szekszárdi fogházban levő rabok ez évi záróvizsgája, mely minden tekintetben igen sikerültnek jelezhető.

— Mérgezés. Szőr István újvárosi fóldmives 6 éves fia, szüleinek távollétében meglelte a pálinkás üveget, s annak tartalmából oly sokat ivott, hogy mire a szülők hazaérkeztek, a kis fiút már eszméletlen állapotban találták, s rövid idő alatt meghalt.

— Czigány karaván. Egy csomó czigányt fogtak el a csendőrök. Nagy lopást követtek el a a vidéken, s a gyanú nagyon rájuk vall. Egyelőre gondos őrizet alatt vannak.

— A Duna egészen befagyott, s már kedden kocsik közlekedtek rajta.

— Uj házszániozás. A népszámlálás alkalmából az újonnan épített házak folytatólagos számot kapnak. Eddig volt 1522. szám, most folytatják 1523-tól kezdve tovább számozzák.

— Köszönetnyilvánítás. Krammer Vilmos könyvkereskedő urnák, a miért díszes karácsonyfáját átengedte és számos drb színes papirt adott, úgy Ferenez Gyula könyvkötő urnák, a miért 200 drb táskát és aranyport adott, elismerő köszönetét nyilvánítja a r. k. ovodát fentartó egyesület elnöksége.

— A kaszinó házat akar épietni s e végből a választmány kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt pénzt teremteni, alkalmas telket kiszemelni, s azután egy kész tervezetet bemutatni a kaszinónak. A kiküldött bizottság jelentésé, az e hó 4-én tartandó casinói közgyűlésen fog tárgyaltatui.

— Lapunk zártakor vettük a lesújtó hirt, miszerint gr, Apponyi Károly vármegyénk nagybirtokosa, Bécsben hirtelen elhunyt.

MEGYEI HÍREK

— Eljegyzés. Dr. Lauschmann Gyula, a székesfehérvári közkórház alorvosa, szab. áll. honvéd főorvos, eljegyezte Dubovszky Károly nyug. törzsorvos leányát, Olgát.

— Látom — viszonzám magam is jókedvre serkentve ; leültem a székre, a pinezérhez fordulva .3 deczi bort rendelek.

— Eh mit 3 deczi — vétó közbe Jankó, — úgy hiszem, ma te fizeted a czechet.

— Barátom, ha százezer forintos tejnót csinálnék, nemcsak ma fizetném a czechet, hanem akár egy hétig is, hanem igy, mig tárezámat (általános kaczaj) a guta környezi és az ürességtől (fokozódott kaczaj) csak úgy kong, lehetetlen. Nincs pénz hiába !

— Dehogy nincs, dehogy nines — vágott közbe Vilmos, „hisz ilyenekkel bőven el vagyunk látva.“ Mi ?

— Azt elhiszem, hogy ti elvagytok látva, de az én szegény tárczám (ismét kaczaj) valóságos sorvadásban szenved. Puffra pedig nem igen kapok.

— Van hiteled, ne félj — szól a nevetéstől könynyező szemekkel János.

— Hitel ? Hohó „az ilyenekkel bőven el vagyunk látva“ — kiabált ismét Marczi.

— ügy látszik, csak ugyan megbomlott az eszetek, gyerekek, kezdem kissé ingerülten.

— Ha csak a tied nem ? — vétó kösbe gúnyosan Vilmos.

— Vilmos . . . . ! kiáltok helyemről fölpattanva, és ha tudtam volna bánni karddal vagy pisztollyal — de sajnosán én csak a nemesebb sportot — már az evést-ivást — értem, én keztyüt dobtam volna neki, mert nagyon éreztem fenti