Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-04 / 2. szám

nos 10 kr, Schneider Gáspár 20 kr, Lerch Imre 20 kr, Hill Mihály 20 kr, (Schuster) Schmidt. Imre 20 kr, Grill János 10 kr, özv. Hölzeine 20 kr, M. kir. csendőrsóg 30 kr, Schneiker Konrád 20 kr, Lang (konvictus) 30 kr, Müller Miklós 20 kr, Hesz Józsefné 20 kr, Falkner Ede 1 frt, Karoos borbély 20 kr, Schiller órás 10 kr, Gutrung Konrád 10 kr, Klein Endre 50 kr, Frank János s. jegyző 30 kr, Weigel Imre 10 kr, Hartenstern vendéglős 10 kr, Weilne özv. 30 kr, Ernst Ödönné 1 frt, Berzsenyi Jenő 60 kr, Kövesdi Mihály 20 kr, Stosz Imre es neje 18 kr, Keidl Konrád 10 kr, Jakob Jakab 10 kr, Erbmann Vilmos 10 kr, Dobó Ilonka 1 frt, Muttynyánszky Alajos 50 kr, Klein Kovácsnó 20 kr, Frank Jakabne 10 kr, Polt Imre fuvaros 10 ki', Muth György 60 kr, Weigel Konrád 20 kr, Bruck Konrád 10 kr, Verner Márton 4 kr, Müller Kon­rád 10 kr, Muth bognár 10 kr, Schneiker Anna Maria 10 kr, Hayt János 10 kr, Heck Antal 50 kr, Sebestyén Ferencz 20 kr, Kmész János 10 kr, Berk Imre 10 kr, Koch Ádám 20 kr, Resch Johann 6 kr, Müller 4 kr, Petz János 10 kr, Werling Imre 6 kr, Bruck Adam 10 kr, Klein Johann 10 kr, ifj. Gaál Istvánná 10 kr, Bölcsföldi Józsefné 10 kr, Müller Johann 5 kr, Volf Ádám 10 kr,, Gőzsi Mi- hálynó 10 kr, Grill Imre 5 kr, Weil Ádám spiel 10 kr, id. Weil 5 kr, Junkuner Katalin 20 kr, Bucholcz Imre 4 kr, Bölcsföldi Sándor 10 kr, Ja­kob Jakabné (suszter) 20 kr, Gazdag Wolf András 25 kr, özv. Szegletes Györgyné 10 kr, összesen 37 frt 49 kr, mely összeg tettes Pesthy Élekné úrnőnek, mint a kér. jótékony nő-egylet pónztárno- kának átadatot s általa nyugtattatok; a gyűjtés al­kalmával azt a tapasztalatot tettük, hogy a szegé­nyebb sorsú polgárság sokkal szívesebben adakozott erre a jótékony czélra, mint a vagyonosak, tisztelet a kivételeknek, kik azonban nem sokan voltak ; — fogadják a jószivü adakozók hálás köszönetét mind az egylet részéről, mind pedig a szegény felruhá­zott 18 iskolás gyermek részéről is, -—• s legyenek boldogok, hogy adhattak. — Gyönkön, 1890. évi január hó 1-én. Mányoky Kornéíné, Széki Elemérné. — Orvosi bizonyítvány: „Német Móritz sem köröm sem szájfájásban nem szenved. Paks 12/11. 1889. Dr. Singer. — Meghívó. A pinczehely-görbői önk. tűzoltó- egylet tisztikara 1890-ik év január hó 8-án, azaz szerdán a görbői nagyvendéglő termében zártkörű tánczestélyt rendez a tisztikar mint rendezőség. — Kezdete este 8 órakor. Beléptidij személyenként 1 frt. Családjegy 3 frt. Tiszta jövedelem az egylet pénztára javára fordittatik. Felülfizetések köszönet­tel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Merész tolvajok. Müller János és Mayer József bátaszéki lakosok, Kraján János és Kis Fe­rencz alsónánai mezei csőszök által tetten kapattak. a midőn ők az alsónánai mezőről szalmát lopni akartak; ezek azonban a helyett, hogy megugrot­tak volna, neki mentek a csőszöknek s ezeket jól megverték ; tettük azonban feljelentetett s bizony­nyal el fogják nyerni méltó jutalmukat. — Ez is virtus. Vas János, Vas Sándor és Kosztolányi József őcsényi hegyi suhanczok múlt hó 27-én behatoltak özv. Palaczki Mártonná őcsényi szőlőhegyi tanyájába, a hol ennek 17 éves fia Pa­laczki Márton — kivel már régebb idő óta harag­ban voltak — egyedül időzött, s ezt megtámadva, rajta baltával súlyos sérülést okoztak ; azonban még ezzel sem érték be, hanem a tanyában levő cserép­edényeket is összetörték s csak azután távoztak a tanyából. — A czégbejegyzés kötelességének szigorí­tása. Tudvalevő, hogy a kereskedelmi törvénynek a czégjegyzés kötelességére vonatkozó határozatai nem valósultak meg annyira, a mennyire az köz­érdekből kívánatos volna és hogy a bejegyzésre kö­teles kereskedőink közül számosán nem jegyeztették be ezégtiket. E tárgyban ez év elején értekezlet volt a kereskedelmi minisztériumban s ez értekezlet ha­tározatai értelmében, mint a „Jogi Szemle“ értesül, a kereskedelmi és igazságügyi miniszterek rendele­tet fognak kibocsátani, melynek értelmében az ipar­hatóságok kötelesek lesznek a területükön lévő ke­reskedelmi és iparkamarát minden iparigazolvány kiadásáról értesíteni, a kamarák pedig a kir. tör­vényszékekkel fogják közölni, hogy az arra kötcle­• sek czégüket kellő időben bejegyeztették-e vagy sem, módot nyújtván igy a törvényszéknek arra, hogy minden mulasztót a törvényben megállapított rendbüntetéssel sújthasson. — Hamis fogak. A hamis fogak manapság mindinkább elharapódzának. A kinek azo .ban meg­vannak a saját fogai, az rendesen nagy ellenszen­vet érez nemcsak a hamis fogak, de azok viselői ellen is. íme a következő két példa. — Egy fiatal ember nőül vett egy csinos ^leányt, A férj csinos fiatal ember, de a kisasszony, különösen ragyogó fehérségű formás fogaiéit szerette meg őt. Esküvő, után néhány napra, a fiatal, boldog asszonyka ép­pen akkor nyitott férje öltözőszobajába, midőn ez mosdot. Egy pillantás a toll ette-asztalra, s ki volt ábrándulva. A férj zavartan mokogott valamit, mert fogak nélkül nem tudott tisztán beszelni, ragyogó szép fogai pedig ott hevertek a toilette-asztalon. Az asszonyka most válni akar, inert férjét, ki ha­mis fogakat visel, többé nem képes megcsókolni, s mit érnek a mézes hetek, mit ér a házasság csók nélkül ? Vájjon a hamis fogakat a bíróság elég ok­nak találja-e, az a kérdés. -— A másik eset: Egy földbirtokosnak szép, szelíd, szőke leánya jegyet váltott egy fiatal orvossal, kinek egyéb kiváló tu­lajdonságain kívül szintén gyönyörű fogai vannak. A vőlegény az esküvő előtt néhány nappal ebédre volt hivatalos leendő apósához. Az asztalnál persze menyasszonya mellett ült. Ez volt szerencsétlen­sége. A leves evés közben a menyasszony észre­vette, hogy valami csörrent vőlegénye tányérján. Odatekint és ájultan hanyatlik székére. Mikor föl- eszmélt, a fiatal orvos már otthon volt s a fölött töprengett, hogy mennyit érnek a jó, igazi fogak, melyek nem hmlanak a levesbe! V VEGYESEK. — Alvás és álmodás. Nemrég élénk vita tár­gyát képezte egy társaságban az a kérdés, vájjon oly emberek álmodnak-e gyakrabban, a kik mélyen alusznak, vagy olyanok, kik könnyít álommal bír­nak, a társaságban tudósok is voltak jelen és azok elhatározták, hogy a fölvetett kérdésre nézve meg­szavaztatják a közönséget. Dorpát, orosz egyetemi városban történt a dolog. Herrwagen Frigyes tanár 500 kérdőívet küldött szét különböző nemit, korú és foglalkozású egyéneknek. 406 kérdőlap érkezett tel­jesen betöltve, ezek közül nőktől 142, férfiaktól 113, tanulóktól 151. Az utóbbiak sajátságos ó’et- és fog­lalkozási viszonyaiknál fogva külön osztályba soroz­ták. Az álmokat illetőleg a feleletekből a következő eredmény tűnt ki: 90 személy azt felelte, hogy minden éjjel álmodik, 133 személy azt, hogy ritkán, és 15 azt, hogy soha sem álmodik; hat felelet ha­tározatlanul hangzott. Elénk álmot vallott be 216 személy, mig 175 oda nyilatkozott, hogy nem ál­modik élénken. Határozatlanul hangzott 15 felelet. Arra a kérdésre, hogy felébredve rendszerint emlé­keznek-e álmukra? igenlőleg válaszolt 194 személy, tagadólag 203, határozatlanul 9. Azt is kérdezték, hogy az illető mikor fekszik le és mikor kel, hogy alvása mély-e, vagy pedig könnyű ? Az utóbbi kér­désre adott feleletek szerint 202 személy könnyű, 166 személy mély álommal bírt, 26 személy pedig oda nyilatkozott, hogy mélyen alszanak ugyan, de könnyen ébrednek. A választadó 406 személy közül egész éjjel megszakítás nélkül szokott aludni 261 személy, ellenben 143 ilyen jó álommal nem dicse­kedhetett. Napközben bármikor elaludni képes volt 103, ellenben erre nem volt képes 294 személy, 9 pedig határozatlanul nyilatkozott. Az eszközölt számítások eredményei a következők: Az álmok élénksége erősen fokozódik azok gyakoriságával és minél gyakrabban álmodik valaki, annál könnyebb az álma. A nők általában sokkal könnyebb álommal bírnak és nagyon sokkal többet álmodnak, mint a férfiak. A nők közül ugyanis minden éjjel és gyak­ran álmodott 75 százalék, a tanulók közül 50 és a többi férfiak közül 48 százalék. Kitűnt továbbá, hogy a kor előhaladottságával az emberek nemi különbség nélkül ritkábban álmodnak és kevésbé mélyen alusz­nak. Az álmok gyakorisága, mely a gyermekkorban csekély, gyorsan növekszik, a 20 — 25 éves kor közt tetőpontját éri el, azután ismét hanyatlik. Arra a kérdésre, a mely a vizsgálódás kiindulási pontjául szolgál, a válasz, hogy könnyű álom mellett nők és férfiak egyaránt gyakran álmodnak, mint mély álom mellett. Legélénkebben és leggyakrabban a nők álmodnak. Az alvás időtartamára nézve az ál­mok gyakorisága és az állam mélysége a férfiaknál nem látszik befolyással bírni, ellenben a nőnél nagy különbséget okoz. Azok, kik gyakran álmodnak, majd­nem egy órával tovább alusznak, mint azok, a kik ritkán álmodnak ; a kiknek könnyű az álmuk, fél­órával kevesebbet alusznak azoknál, a kik mélyen a1 úsznak. A ki gyakrabban álmodik, annak hosz- szabb alvásra van szüksége. A mellett a nőknek hosszabb alvásra vaö szükségük, mint a férfiaknak. Szekszárd ~V id-élce. ______ A kik élénken álmodnak és kiknok álmuk könnyű, nehezebben alusznak el. A tanulók közül egész éj­jen át alszik 80 százalék, a többi férfiak közül 77 százalék, a nők közül csak 43 százalék. A ki ke­veset alszik és mély álmu, reggel és délelőtt rend­szerint üdébb és ójónkebb mint a többi: Általában a reggeli és délelőtti órák a munkára legalkalma­sabbak. Az idegesség mely nőknél jóval gyakrab­ban nyilatkozik, mint a férfiaknál, karöltve jár a könnyű álommal és gyakori álmokkal. A fleginati- kusok általában mélyen alusznak és ritkán álmodnak. — 500 dolláros csók — ingyen. Cihkagó- ban történt. A szép Brunuénak hevesen udvarolt egy gazdag fiatal kereskedő, .s erősen törekedett kegyei­be jutni. Egy ilyen alkalommal csókot kért tőle. „Sohafelelt a menyecske, a nélkül, hogy meg­haragudott volna érte. „Semmi áron?“ kérdezte az udvarló s kalapja után nyúlt. — A szép hölgy kissé töprengett, azután igy szólt: „Nos, szeretnek egy jótékony intézetnek valamint adományozni. Egy csók ára 500 dollár!“ „Jó!“ mondá a lovag és eltávozott; de egy félóra múlva visszatért ismét, át­adta a kikötött összeget, megkapta a jutalmat és eltávozott. Nemsokára a szépaszony férjénél volt a szép tevő. „Annak az ötszáz dollárnak, amit tőled kölcsönkértem, — mondá, — hamarjában nem ve­hettem hasznát, s minthogy utam épen felétek vitt, átadtam a pénzt a feleségednek, különben nagyon köszönöm.“ Brunn ur este haza megy. A neje fogadja és segíti levetni a felöltőjét. „Thomson adott neked 500 dollárt? kérdé. Szerencse, hogy az asszony épen férje mögött állott s elhalványodását eltitkolhatta. Felelni nem birt. „Mert nála nem volt, — folytatá Brunn, — kölcsön kórt tőlem 500 dolárt; de aztán, úgy egy óra múlva eljött ismét, azt mondá, hogy nem vehette hasznát a pénznek és azért átadta neked. Hát nem adta?“ — „De bizony! — felelt rejtett keserűséggel a menyecske s lassan kivette varró­asztalából az 500 dolláros bankjegyet. — Itt a pénz — barátom !“ ^ MULATSÁGOK Szyiveszter-estély. Talán mivel egész évben annyi a gond és baj, igyekszünk legalább utolsó óráit az esztendő­nek vígan tölteni. Avagy a pessimistával azt hisz- sziik, hogy ha már újra fel kell venni és czipelni egy év igáját legalább önfeledt mámorban, vigság közepette kezdődjék, tudj Isten, mi lólekölő gondo­latunk támadna, ha magányos szobában lesnénk a szylvesztei'éji tizenkettőt. Sokkal jobb azt oly ke­délyes együttlótben várni, mint azt a számos és díszes társaság tette az elmúlt estélyen. Ha az est jellegét ómennek vesszük az egész farsangra, jó középre van kilátásunk elég az is sőt tüneményes a mai reális korszakunkban. A ren­dezőség pedig felülmúlta önmngát, oly rövid idő alatt tudott egy kedélyes tánczmulatságot terem­teni és még szép zene élveivel is kedveskedett. Bi­zony Borzsák és Steinert hallani majdnem anynyit nyújt, mint egy hosszú műkedvelői hangverseny. Borzsák hangja, daczára annak, hogy kissé fátyo­lozva. volt (mi nem csoda a mai influenzás világ­ban) mégis elragadó szépen csengett gyönyörű timbrejével, mely kivált akkor érvényesül legszeb­ben, ha a mély hangokból átviszi a magas'regisz­terre. Steiner Lajos hangja pedig épen a hangnem ritkaságánál fogva valóságos drága gyöngy. A leg­több érző embernek legszebb zen« a vocalzene és ahoz nem kell egy subvencionált opera orchesz- truma, az Istenadta adomány pedig megvan és mégis oly ritkán van alkalmunk egy kis jó zenét hallani. A szép nóták után tánczoltunk reggelig, 32 pár járta az első négyest. 'Es figyelemre méltó, hogy ezúttal a quadrille közben nem a hölgyek (mi a legkellemetlenebb látvány) pótolták a nagyterem faldiszét, de igen sok (pedig fess) frakk nyúlt vé­gig a piros kereveten, közszemlére téve a lakkot, talán egy piros selyemstrimflinek érvényt szerezve és forgatott elmélkedve egy claquért. Néha váratlan fordulatokkal pottyanunk ki Fortuna kegyeiből, ki­vált ha késlelkedünk a foglalkozással. Az anyagi eredményről nincsenek adataim, de remélhetőleg helyrehozza a nettobevétel az alapnevelési egyesület pinczeépitési költségeit. Az erkölcsi eredményről legjobban beszámel a névsor. Leányok: Jasek Etelka, Szendrődy Sarolta, Ujfalusy Ilonka, Herczeg Mili, Elraann Elvire és Anna, Arlow Mari, Angyal Ilus, Gőzsy Irén ke, Lengyel Katicza, Vetter Ilona, Müller nővérek, Török Erzsiké, Molnár nővérek, stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom