Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-11-27 / 54. szám

Szekszá-rd ' “Vidéke­— Ebesfalvi báró Kopácsy Pista. Ez a neve az «általunk igen jól ismert szebb imosnak : Kopá- csek Istvánnak. Számos ügyes stiklit végezett ö már úgy a budapesti szállodásokkal, borkereske­dőkkel, mint egyesekkel stb. Most megint hallat magáról; valamit. Újvidéken lakmározott legutóbb, de ott is szűkült már a kapcza ; tehát útnak indult fölfelé s betekintett Nómet-Palánkára egy kicsit szétnézni, Kiadta magát egy angol borkereskedő- czég pinczeberendezőjónek ; legutóbb Brankovics György patriarch a hívta meg karlóczai pinczejének berendezésére ; ezt oly ügyesen végezte, hogy szá­zakat kapott működésével ; de mint mondá, Újvi­dékre jövet, a pénzt elvesztette, s most kellene pár forint, hogy Pécsre utazhassák, mert édesatyja meghalt (pedig él a szegény öreg!) s utána 2000 frtot örököl De a férfiak mindazonáltal nem men­tek lópre; most az ügyes svindler, mig a férjek hivatalban voltak, elment az asszonyokhoz, és oly szivrehatóan beszélte el nekik malheurjét, hogy a jó asszonykák odaadták konyhapénzüket neki. A jó madár még az nap délután elvitorlázott jobb hazába ; s a férjek .............azok morogtak vala­mit, aztán.............képzelhetni a többit. — Áthelyezés. A m. kir. igazságügymi- nister P i r k n e r József paksi kir. járásbiró- sági írnokot a a.bonyhádi kir. járásbírósághoz he­lyezte át. — A hőgyészi önkéntes tűzoltó egylet alap­szabályait a m. kir. belügyminister jóváhagyta. — Uj vasúti hir. A közlekedésügyi minister a Szeniczey Ödön és társai által építeni szándékolt Adony-Szabolcs-Székesfehórvári vasúti vonal közi­gazgatási bejárását a napokban elrendelte. BÜNTETŐ TEREMBŐL. y Sikkasztás az orsz. selyemtenyésztési 11 felügyelőségnél Szekszárdon. X A szekszárdi törvényszék múlt kedden tár­gyalta Piperkovics Milos, a szekszárdi selyemte- nyósztósi felügyelőségnél alkalmazott .könyvelőnek sikkasztási ügyét* A feljelentést Bezerédj Pál mi­niszteri meghatalmazott tette. Tárgyát az képezte, hogy Piperkovics Milos 1- ör a siklósi felügyelőségnél a megejtett le­számolás után kezéhez vett összegből 130 frtot. 2- or a Malicsek Ödön pénztáros által neki átadott egy 18 frtos és egy 150 frtos utalványról szóló összeget, úgy 3- or a gubóbeváltási különbözet pénzekből 97 frt 80 krt, végre 4- er egy kiküldetésére úti előlegkég adott 120 frtból megmaradt 73 frtot el nem számolt, rendel­tetési helyére be nem szolgáltatott, illetve saját ezé íjaira felhasznált. Ágoston István helyettes elnök elnöklete alatt Závody Albin és Hamza Géza trvszéki birákból alakult a törvényszék. Jegyző Stancsics Béla, a ki­rályi ügyészséget Baráth Zoltán al ügyész képviselte. — a vádlott védője Geiger Gyula ügyvéd vo't. A magán panaszost Totth Ödön ügyvéd képviselte. A törvszék elnöke 3/4 10-kor nyitotta meg a az ülést; elrendelte a fogva levő vádlottnak előve­zetését s constatálta, hogy Heilman Károly tanú kivételével az összes tanuk mind megjelentek. Elnök azután felhívta a kir. ügyészt; szüksé­gesnek tartja-e Bezerédj Pál miniszteri meghatal­mazott megidéztetósét, — az ügyész kijelenti, hogy nem tartja szükségesnek. Tóth Ödön ügyvéd a ma­gán panaszos fél képviseletében szintén kéri az idéztetós mellőzését, mert a kár kérdésében, vala­mint a vád fentartás vagy attóli elállásra nézve teljes meghatalmazása van. Geiger Gyula védő a jelen ügyben nem lát hivatalból üldözendő cselekményt igy s a hivatali sikkasztás esetét nem látja fenforogni, — tekintve, hogy a magán panaszos képviselője a magán vád tárgyában fel van jogosítva nyilatkozni, ez úttal Bezerédj Pál panaszos megidéztetóséhez nem ra­gaszkodik. Következett a vádlott kihallgatása. Piperkovics Milos elnöki kérdésekre előadja, hogy 29 éves gör. kel. vallásu, büntetlen előéletű, foglalkozására könyvelő a selyemtenyész­tési felügyelőségnél. — A vád érdemére vonatko­zólag pedig tagadja, hogy 1 krt sikkasztott volna, mert a siklósi pénzt egészben beszolgáltatta s ké­sőbb kapott csak Malicsek pénztárnoktól 130 frtot kölcsön, a mit, valamint a három utalványról szóló öszszeget nem különben az úti előleget is később visszaadott. Tagadja, hogy pénzkezelői mi­nőségben, akár ellenőri, akár helyettes pénztárnoki állásban lett volna. A pénztárnok Malicsek Ödön, a ki ha távol volt, hol egyik, hol másik alkalma­zottnak, de maga a felügyelősógi szolgának is adott nagyobb összegeket, az esetleges az napi kisebb kiadások fedezésére. Ezen összegekről az illetők rö­viden számoltak be, de egyikük sem volt soha he­lyettes pénztárnok. Ellenőr meg éppen nem lehe­tett, a kaszához kulcsa nem volt, a pénztárt soha­sem rovancsolta, mert az összes pénzt Malicsek egyedül kezelte. A védő kérdésére kijelenti, hogy állására, melyet a felügyelőségnél elfoglalt Bezerédj Pál mint miniszteri meghatalmazott által lett fel­fogadva, —1 kinevezési okmánya nincs s minden al­kalmazott bármely időben indokolás nélkül egyszerűen elbocsátható ; — ellenben az egyes al­kalmazottak csak 3 havi felmondás után vannak jo­gosítva helyüket elhagyni. Következett a tanuk ki­hallgatása. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott val­lomása egyszerűen felolvastatik ; vallomásában elő­adja, hogy a vádlott könyvvivő és helyettes pénz­táros volt. A felügyelőségnél alkalmazottak minősé­gére előadja, hogy azok formaszerü kinevezés nél­kül általa egyszerűen alkalmaztatnak, — bármikor elbocsáthatók, esküt nem tesznek és nyugdijuk nincs. Totth Ödön a magán panaszos képviseletében a felügyelőség kárát 509 írtban számítja fel s ezen ösz- seg'et kéri kár ezimén vádlott ellen megállapítani. Geiger Gyula védő kifogást tesz a kár mennyisége ellen s előadja, hogy a vádlott ellen meg a bűnvádi eljárás megindítása előtt megálla­pított hiányt a vádlott egy Aposztolovics Döme kezéhez küldött 500 frtos össseggel egészben meg­térítette. Ez összeg 426 frtot tett ki és a felügye­lőség pénztári naplójába, mint tényleges bevétel elkönyveltetek, ennek igazolására kéri a pénztári napló felmutatását elrendelni. A törvényszék a kérelemnek helyt adott, mi­nek folytán a magánpanaszos fél képviselője fel­mutatta az eredeti naplót s annak betekintése után a törvényszék elnöke constatálta, hogy a 426 frtos tétel a naplóba tényleg bevételeztetek s mint bevé­tel elkönyvelést nvert. Totth Ödön ezek után kijelenti, hogy a felügyelőség kára ennek daczára tényleg fenáll, mert az Apostolovics által befizetett 426 frtot a miniszteri meghatalmazott Aposztolovics Dömének az által, hogy ennek ezen összegből egy magán tartozását részben kifizette Polláklgnácz kereskedőnél, ismét visszaadta s igy a felügyelőség kára nem térült meg. Ragaszkodik tehát az egész kár összeghez. Geiger Gyula védő ennek folytán azon kérdés tisztázására, valljon a vádlott rokonai által Aposztolovics Döme kezéhez küldött és ezáltal a felügyelőség! pénztárba befizetett összeg tényleg a vádlott által elhasznált pénzek fedezésére lett-e for­dítva ; indítványozza, hogy Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott megidéztessék s egy tárgyban köz­vetlen meghal lgattassék. A törvényszék tanácskozás után Bezerédj Pál megidéztetését szükségesnek nem látta, mire Tóth Ödön ügyvéd utóbb nyert meghatalmazás alapján kijelenti, hogy a 426• írtra vonatkozó kár követelésétől eláll. Malicsek Ödön tanú az elnöki kérdésekre előadja, hogy ő a siklósi pénzből nem adott Piper- kovicsnak kölcsön. A tanú és vádlott ellenkező val­lomásaikat egymásnak szemökbe mondják. Vádlott egyszersmind megjegyzi, hogy a siktósi felügyelő­ség átiratban lett röktön értesítve az egész összeg bevételezéséről. Ha nem szolgáltatta volna be az egész összeget, az átiratban ,melyet maga fogalmzott s melyet a miniszteri meghatalmazott ur láttamozva aláirt, nem tüntette volna ki az egész öszszeget. A védő kéri az idevonatkozó okmány fel­olvasását, mit a törvényszék elrendelvén, eonstatál- tatott, hogyaz átiratban a vádlott által átvett siklósi pénz egészben meg van érintve. A 3 postautalvány közül kettőre nézve Mali­csek tanú kijelenti, hogy azt ő vette át a postai könyvben, de Piperkovics azt tőle elkérte, hogy ő fog róla referálni a nagys. urnák, azonban a pénzt elhasználta. E 1 n ö k i kérdésre tanú kijelenti, hogy ekkor szabálytalanságot követett el, de bízott a vádlottban. A védő (tanúhoz) mikor adta át a 150 frtos utalványt vádlottnak ? T a n u : az időre bizonyosan nem emlékszem. A törvényszék elnöke constatálja, hogy a 150 frtos utalványt a tanú folyó év ápril 13-án vette át a postai könyv szerint; mire tanú kijelenti, hogy az nap adta át azt a vádlottnak is. Védő : (tanúhoz). A hiány junius végén álla­píttatott meg. Ha ón nem egyezett bele, hogy vád­lott az utalvány pénzt használhassa, miként történ­hetett az, hogy ön ápril 13-ától junius végéig, te­hát több mint két hónapnál nem vonta kérdőre egy ily nagy összegnél: 150 írtnál vádlottat? T anu: többször sürgettem, de mindig azt mondta, hogy még nem referált róla. A védő ezu­tán a pénztári napló vezetése tárgyában iméz kér­dést a tanúhoz, különösen, hogy a szóban forgó utalványokról szóló pénzösszegeket az utalvány át­vételekor bevételezte-e ? Tanú: kijelenti, hogy nem vezette be, mert úgy van szokásban, hogy az ilyen pénzek csak ak­kor könyveltetnek el, mikor már arról a minisz­teri meghatalmazott urnák referáltak. Védő: Hátha ön meghalt volna ezek sze­rint nem maradt volna nyoma pénztári naplójában e pénzeknek ? T anu: (hallgat). A bev á 11 á s i k ü 1 ö n b ö z e t 97 frt 80 krnyi hiány a tanú szerint olykép állt elő, hogy az egyes beváltóknak utólag kisebb-nagyobb össze­gek voltak elküldendők s miután azokhoz a leve­leket a könyvelő szerkesztette, a pénzt is elküldés végett ennek adta át; az innen származott hiányról azonban tanú a vádlottal összeszámolt, a tanú a hiányt a pénztárba megtérítette s a vádlott neki ezen összegről a saját és neje aláírásával váltót adott. Következett J i 1 k Gyula tanú kihallgatása. A tanú ismétli a panasz feljelentésben elő­adottakat, a melyet ő állított össze a hivatalos vizs­gálat alapján. A védő azt kérdi tanútól, hogy kinevezett hi­vatalnokként áll-e alkalmazásban ? Tanú kijelenti, hogy Bezerédj Pál ur által van elfogadva. Vádlott: kifogást tesz a tanú ellen, mert sik­kasztásért el volt ítélve s daczára annak, hogy hi­vatalvesztése is kimondatott: állami alkalmazásban áll. De éppen ezért nem tekinthető közhivatalnoknak. K ó r ó d y József tanú az elnöki kérdésekre előadja : hogy vádlott könyvelői, helyettes pénztár­noki és ellenőri állásban volt alkalmazva s mikor a pénztáros faültetés, facsonkitás végett távol volt, Piperkovics volt a helyettes pénztárnok. O volt el­lenőr és rovancsolt. Védő: Más sohsem kezelte helyettesként a pénztárt ? Tanú: Erre nem emlékszem. Védő: Malicsek és Piperkovics rovancsolták a pénztárt mióta ön a felügyelőségnél van ? Tanú: Én nem voltam jelen sohasem. A vádlott határozottan tagadja, hogy a pénz­tárt egyszer is rovancsolta volna miután azt egyedül Malicsek kezelte. Aposztolovics Döme tanú a kár kér­désére hallgattatott ki s előadja, hogy vádlott roko­nai küldtek neki 500 frtot, ő ezen összeget, ille­tőleg 426 frtot átadta Bezerédj Pál miniszteri meg­hatalmazott urnák s megkérte őt, hogy ne tegyen vádlott ellen feljelentést, a mit a meghatalmazott ur meg is Ígért. Tény az is, hogy később Bezerédj Pál ur e 426 frtot tanúnak Polliiknál levő tartozá­sának fedezésére fordította. Ezek után elnök a tényállás összegezése mel­lett a bizonyítási eljárást befejezvén, felhívta köz­vádlót a vád előterjesztésére. Baráth Zoltán vádlott ellenében a hivatali sikkasztás bűntettét látja részben a tanuk vallomása, részben saját beismerése által begyőzve s őt a btk. 461 §-ába ütköző egy rendbeli hivatali sikkasztás büntette miatt a 462. §-nak megfelelőleg büntetni, a felszámított kár és a felmerült és felmerülendő rabtartási költségek viselésében marasztalni kéri. Totth Ödön magánpanaszos képviseletében a felügyelőség kárát a 426 frt kivételével, melynek megtórültét elismerte, még 83 frt 39 krban szá­mítja fel s kéri azt megitéltetni. Geiger Gyula védő mindenek előtt kijelenti, hogy védenezét nem tekintheti közhivatalnoknak s igy nem vádolható hivatali sikkasztás bűntettével sem a btkv, 461. §. felsorolja egyrészről az állam köz- igazgatási, igazságszolgáltatási, törvényhatósági és községi közegeit, másrészről az állam által kezelt alapítványok, kórházak és tébolydákról szól, ezek közé pedig sebogysem tudja a szekszárdi selyem­tenyésztési felügyelőséget beilleszteni, a hol vannak úgynevezett alkalmazottak, de kinevezett eskü alatt szolgáló áilamhivatalnokok, közhivatalnokok annál kevésbé vannak, mert ez intézmény vezetője is csak megbízás alapján, — bár korlátián teljhatalommal felruházva, — mégis csak meghatalmazotti minő­ségben viseli állását. Erősen hangsúlyozza ezután a védő, hogy sokkal nagyobb tisztelettel viseltetik a közhatóságok és közhivatalnokok iránt, minthogy a selyemtenyésztési felügyelőségnél alsóbbrendű mi­nőségben alkalmazottakkal egy színvonalra helyezze. Mert amazok kineveztetnek, esküt tesznek, állásuk­ból fegyelmi határozat nélkül el nem Mozdíthatók, mig a selyemtenyésztésnél alkalmazottak egyszerűen felfogadtatnak s a mint a végtárgyalás kiderítette, a teljhatalmú miniszteri meghatalmazott ur által minden indokolás nélkül azonnal el is bocsáttathat­nak, mig viszont ők csak 3 hónapi előleges fel­mondás után hagyhatják el helyüket Egyáltalán nem tudja összeegyeztetni az indokolatlan „elbocsájtás“ és a 3 havi felmondás fogalmait, feltételeit, a közhivatali álláshoz kötött méltósággal. Kifogást tesz a magán panaszos panaszosi jogosultsága ellen, mert a hiányTzó pénzekre vonatkozólag a panaszos és vádlott közt jogviszony nem keletkezett, hanem keletkezett Ma­li esek Ödön és vádlott közt, a mit teljesen bi­zonyít az a körülmény, hogy Malicsek és Piperko­vics a beváltási különbözeti pénzeknél 97 frt 80 kr erejéig kölcsönösen le is számoltak s az első sor­ban felelős Malicsek pénztáros a pénzt a felügye­lőségnek meg is téritette, magának pedig adatott Piperkovics által egy váltót. Ilyen viszony áll a többi összegekre nézve is s ha a vizsgálat véletle­nül e familiáris kezelésre rá nem jön, Malicsek és Piperkovics a többi összegekre vonatkozólag is ha­sonló módon leszámoltak volna. Világos tehát, hogy Piperkovics e pénzekhez s utalványokhoz csak Ma­licsek privát szívességből jutott s azokért is csak privatim felelős, még pedig nem a felügyelőség­nek, hanem a mint a 97 frtos váltó is igazolja egye­dül Malicseknek. Ez pedig nem panaszkodott s igy tekintve, hogy védencze közhivatalnoknak nem te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom