Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-27 / 54. szám
Szekszá-rd ' “Vidéke— Ebesfalvi báró Kopácsy Pista. Ez a neve az «általunk igen jól ismert szebb imosnak : Kopá- csek Istvánnak. Számos ügyes stiklit végezett ö már úgy a budapesti szállodásokkal, borkereskedőkkel, mint egyesekkel stb. Most megint hallat magáról; valamit. Újvidéken lakmározott legutóbb, de ott is szűkült már a kapcza ; tehát útnak indult fölfelé s betekintett Nómet-Palánkára egy kicsit szétnézni, Kiadta magát egy angol borkereskedő- czég pinczeberendezőjónek ; legutóbb Brankovics György patriarch a hívta meg karlóczai pinczejének berendezésére ; ezt oly ügyesen végezte, hogy százakat kapott működésével ; de mint mondá, Újvidékre jövet, a pénzt elvesztette, s most kellene pár forint, hogy Pécsre utazhassák, mert édesatyja meghalt (pedig él a szegény öreg!) s utána 2000 frtot örököl De a férfiak mindazonáltal nem mentek lópre; most az ügyes svindler, mig a férjek hivatalban voltak, elment az asszonyokhoz, és oly szivrehatóan beszélte el nekik malheurjét, hogy a jó asszonykák odaadták konyhapénzüket neki. A jó madár még az nap délután elvitorlázott jobb hazába ; s a férjek .............azok morogtak valamit, aztán.............képzelhetni a többit. — Áthelyezés. A m. kir. igazságügymi- nister P i r k n e r József paksi kir. járásbiró- sági írnokot a a.bonyhádi kir. járásbírósághoz helyezte át. — A hőgyészi önkéntes tűzoltó egylet alapszabályait a m. kir. belügyminister jóváhagyta. — Uj vasúti hir. A közlekedésügyi minister a Szeniczey Ödön és társai által építeni szándékolt Adony-Szabolcs-Székesfehórvári vasúti vonal közigazgatási bejárását a napokban elrendelte. BÜNTETŐ TEREMBŐL. y Sikkasztás az orsz. selyemtenyésztési 11 felügyelőségnél Szekszárdon. X A szekszárdi törvényszék múlt kedden tárgyalta Piperkovics Milos, a szekszárdi selyemte- nyósztósi felügyelőségnél alkalmazott .könyvelőnek sikkasztási ügyét* A feljelentést Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott tette. Tárgyát az képezte, hogy Piperkovics Milos 1- ör a siklósi felügyelőségnél a megejtett leszámolás után kezéhez vett összegből 130 frtot. 2- or a Malicsek Ödön pénztáros által neki átadott egy 18 frtos és egy 150 frtos utalványról szóló összeget, úgy 3- or a gubóbeváltási különbözet pénzekből 97 frt 80 krt, végre 4- er egy kiküldetésére úti előlegkég adott 120 frtból megmaradt 73 frtot el nem számolt, rendeltetési helyére be nem szolgáltatott, illetve saját ezé íjaira felhasznált. Ágoston István helyettes elnök elnöklete alatt Závody Albin és Hamza Géza trvszéki birákból alakult a törvényszék. Jegyző Stancsics Béla, a királyi ügyészséget Baráth Zoltán al ügyész képviselte. — a vádlott védője Geiger Gyula ügyvéd vo't. A magán panaszost Totth Ödön ügyvéd képviselte. A törvszék elnöke 3/4 10-kor nyitotta meg a az ülést; elrendelte a fogva levő vádlottnak elővezetését s constatálta, hogy Heilman Károly tanú kivételével az összes tanuk mind megjelentek. Elnök azután felhívta a kir. ügyészt; szükségesnek tartja-e Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott megidéztetósét, — az ügyész kijelenti, hogy nem tartja szükségesnek. Tóth Ödön ügyvéd a magán panaszos fél képviseletében szintén kéri az idéztetós mellőzését, mert a kár kérdésében, valamint a vád fentartás vagy attóli elállásra nézve teljes meghatalmazása van. Geiger Gyula védő a jelen ügyben nem lát hivatalból üldözendő cselekményt igy s a hivatali sikkasztás esetét nem látja fenforogni, — tekintve, hogy a magán panaszos képviselője a magán vád tárgyában fel van jogosítva nyilatkozni, ez úttal Bezerédj Pál panaszos megidéztetóséhez nem ragaszkodik. Következett a vádlott kihallgatása. Piperkovics Milos elnöki kérdésekre előadja, hogy 29 éves gör. kel. vallásu, büntetlen előéletű, foglalkozására könyvelő a selyemtenyésztési felügyelőségnél. — A vád érdemére vonatkozólag pedig tagadja, hogy 1 krt sikkasztott volna, mert a siklósi pénzt egészben beszolgáltatta s később kapott csak Malicsek pénztárnoktól 130 frtot kölcsön, a mit, valamint a három utalványról szóló öszszeget nem különben az úti előleget is később visszaadott. Tagadja, hogy pénzkezelői minőségben, akár ellenőri, akár helyettes pénztárnoki állásban lett volna. A pénztárnok Malicsek Ödön, a ki ha távol volt, hol egyik, hol másik alkalmazottnak, de maga a felügyelősógi szolgának is adott nagyobb összegeket, az esetleges az napi kisebb kiadások fedezésére. Ezen összegekről az illetők röviden számoltak be, de egyikük sem volt soha helyettes pénztárnok. Ellenőr meg éppen nem lehetett, a kaszához kulcsa nem volt, a pénztárt sohasem rovancsolta, mert az összes pénzt Malicsek egyedül kezelte. A védő kérdésére kijelenti, hogy állására, melyet a felügyelőségnél elfoglalt Bezerédj Pál mint miniszteri meghatalmazott által lett felfogadva, —1 kinevezési okmánya nincs s minden alkalmazott bármely időben indokolás nélkül egyszerűen elbocsátható ; — ellenben az egyes alkalmazottak csak 3 havi felmondás után vannak jogosítva helyüket elhagyni. Következett a tanuk kihallgatása. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott vallomása egyszerűen felolvastatik ; vallomásában előadja, hogy a vádlott könyvvivő és helyettes pénztáros volt. A felügyelőségnél alkalmazottak minőségére előadja, hogy azok formaszerü kinevezés nélkül általa egyszerűen alkalmaztatnak, — bármikor elbocsáthatók, esküt nem tesznek és nyugdijuk nincs. Totth Ödön a magán panaszos képviseletében a felügyelőség kárát 509 írtban számítja fel s ezen ösz- seg'et kéri kár ezimén vádlott ellen megállapítani. Geiger Gyula védő kifogást tesz a kár mennyisége ellen s előadja, hogy a vádlott ellen meg a bűnvádi eljárás megindítása előtt megállapított hiányt a vádlott egy Aposztolovics Döme kezéhez küldött 500 frtos össseggel egészben megtérítette. Ez összeg 426 frtot tett ki és a felügyelőség pénztári naplójába, mint tényleges bevétel elkönyveltetek, ennek igazolására kéri a pénztári napló felmutatását elrendelni. A törvényszék a kérelemnek helyt adott, minek folytán a magánpanaszos fél képviselője felmutatta az eredeti naplót s annak betekintése után a törvényszék elnöke constatálta, hogy a 426 frtos tétel a naplóba tényleg bevételeztetek s mint bevétel elkönyvelést nvert. Totth Ödön ezek után kijelenti, hogy a felügyelőség kára ennek daczára tényleg fenáll, mert az Apostolovics által befizetett 426 frtot a miniszteri meghatalmazott Aposztolovics Dömének az által, hogy ennek ezen összegből egy magán tartozását részben kifizette Polláklgnácz kereskedőnél, ismét visszaadta s igy a felügyelőség kára nem térült meg. Ragaszkodik tehát az egész kár összeghez. Geiger Gyula védő ennek folytán azon kérdés tisztázására, valljon a vádlott rokonai által Aposztolovics Döme kezéhez küldött és ezáltal a felügyelőség! pénztárba befizetett összeg tényleg a vádlott által elhasznált pénzek fedezésére lett-e fordítva ; indítványozza, hogy Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott megidéztessék s egy tárgyban közvetlen meghal lgattassék. A törvényszék tanácskozás után Bezerédj Pál megidéztetését szükségesnek nem látta, mire Tóth Ödön ügyvéd utóbb nyert meghatalmazás alapján kijelenti, hogy a 426• írtra vonatkozó kár követelésétől eláll. Malicsek Ödön tanú az elnöki kérdésekre előadja, hogy ő a siklósi pénzből nem adott Piper- kovicsnak kölcsön. A tanú és vádlott ellenkező vallomásaikat egymásnak szemökbe mondják. Vádlott egyszersmind megjegyzi, hogy a siktósi felügyelőség átiratban lett röktön értesítve az egész összeg bevételezéséről. Ha nem szolgáltatta volna be az egész összeget, az átiratban ,melyet maga fogalmzott s melyet a miniszteri meghatalmazott ur láttamozva aláirt, nem tüntette volna ki az egész öszszeget. A védő kéri az idevonatkozó okmány felolvasását, mit a törvényszék elrendelvén, eonstatál- tatott, hogyaz átiratban a vádlott által átvett siklósi pénz egészben meg van érintve. A 3 postautalvány közül kettőre nézve Malicsek tanú kijelenti, hogy azt ő vette át a postai könyvben, de Piperkovics azt tőle elkérte, hogy ő fog róla referálni a nagys. urnák, azonban a pénzt elhasználta. E 1 n ö k i kérdésre tanú kijelenti, hogy ekkor szabálytalanságot követett el, de bízott a vádlottban. A védő (tanúhoz) mikor adta át a 150 frtos utalványt vádlottnak ? T a n u : az időre bizonyosan nem emlékszem. A törvényszék elnöke constatálja, hogy a 150 frtos utalványt a tanú folyó év ápril 13-án vette át a postai könyv szerint; mire tanú kijelenti, hogy az nap adta át azt a vádlottnak is. Védő : (tanúhoz). A hiány junius végén állapíttatott meg. Ha ón nem egyezett bele, hogy vádlott az utalvány pénzt használhassa, miként történhetett az, hogy ön ápril 13-ától junius végéig, tehát több mint két hónapnál nem vonta kérdőre egy ily nagy összegnél: 150 írtnál vádlottat? T anu: többször sürgettem, de mindig azt mondta, hogy még nem referált róla. A védő ezután a pénztári napló vezetése tárgyában iméz kérdést a tanúhoz, különösen, hogy a szóban forgó utalványokról szóló pénzösszegeket az utalvány átvételekor bevételezte-e ? Tanú: kijelenti, hogy nem vezette be, mert úgy van szokásban, hogy az ilyen pénzek csak akkor könyveltetnek el, mikor már arról a miniszteri meghatalmazott urnák referáltak. Védő: Hátha ön meghalt volna ezek szerint nem maradt volna nyoma pénztári naplójában e pénzeknek ? T anu: (hallgat). A bev á 11 á s i k ü 1 ö n b ö z e t 97 frt 80 krnyi hiány a tanú szerint olykép állt elő, hogy az egyes beváltóknak utólag kisebb-nagyobb összegek voltak elküldendők s miután azokhoz a leveleket a könyvelő szerkesztette, a pénzt is elküldés végett ennek adta át; az innen származott hiányról azonban tanú a vádlottal összeszámolt, a tanú a hiányt a pénztárba megtérítette s a vádlott neki ezen összegről a saját és neje aláírásával váltót adott. Következett J i 1 k Gyula tanú kihallgatása. A tanú ismétli a panasz feljelentésben előadottakat, a melyet ő állított össze a hivatalos vizsgálat alapján. A védő azt kérdi tanútól, hogy kinevezett hivatalnokként áll-e alkalmazásban ? Tanú kijelenti, hogy Bezerédj Pál ur által van elfogadva. Vádlott: kifogást tesz a tanú ellen, mert sikkasztásért el volt ítélve s daczára annak, hogy hivatalvesztése is kimondatott: állami alkalmazásban áll. De éppen ezért nem tekinthető közhivatalnoknak. K ó r ó d y József tanú az elnöki kérdésekre előadja : hogy vádlott könyvelői, helyettes pénztárnoki és ellenőri állásban volt alkalmazva s mikor a pénztáros faültetés, facsonkitás végett távol volt, Piperkovics volt a helyettes pénztárnok. O volt ellenőr és rovancsolt. Védő: Más sohsem kezelte helyettesként a pénztárt ? Tanú: Erre nem emlékszem. Védő: Malicsek és Piperkovics rovancsolták a pénztárt mióta ön a felügyelőségnél van ? Tanú: Én nem voltam jelen sohasem. A vádlott határozottan tagadja, hogy a pénztárt egyszer is rovancsolta volna miután azt egyedül Malicsek kezelte. Aposztolovics Döme tanú a kár kérdésére hallgattatott ki s előadja, hogy vádlott rokonai küldtek neki 500 frtot, ő ezen összeget, illetőleg 426 frtot átadta Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott urnák s megkérte őt, hogy ne tegyen vádlott ellen feljelentést, a mit a meghatalmazott ur meg is Ígért. Tény az is, hogy később Bezerédj Pál ur e 426 frtot tanúnak Polliiknál levő tartozásának fedezésére fordította. Ezek után elnök a tényállás összegezése mellett a bizonyítási eljárást befejezvén, felhívta közvádlót a vád előterjesztésére. Baráth Zoltán vádlott ellenében a hivatali sikkasztás bűntettét látja részben a tanuk vallomása, részben saját beismerése által begyőzve s őt a btk. 461 §-ába ütköző egy rendbeli hivatali sikkasztás büntette miatt a 462. §-nak megfelelőleg büntetni, a felszámított kár és a felmerült és felmerülendő rabtartási költségek viselésében marasztalni kéri. Totth Ödön magánpanaszos képviseletében a felügyelőség kárát a 426 frt kivételével, melynek megtórültét elismerte, még 83 frt 39 krban számítja fel s kéri azt megitéltetni. Geiger Gyula védő mindenek előtt kijelenti, hogy védenezét nem tekintheti közhivatalnoknak s igy nem vádolható hivatali sikkasztás bűntettével sem a btkv, 461. §. felsorolja egyrészről az állam köz- igazgatási, igazságszolgáltatási, törvényhatósági és községi közegeit, másrészről az állam által kezelt alapítványok, kórházak és tébolydákról szól, ezek közé pedig sebogysem tudja a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőséget beilleszteni, a hol vannak úgynevezett alkalmazottak, de kinevezett eskü alatt szolgáló áilamhivatalnokok, közhivatalnokok annál kevésbé vannak, mert ez intézmény vezetője is csak megbízás alapján, — bár korlátián teljhatalommal felruházva, — mégis csak meghatalmazotti minőségben viseli állását. Erősen hangsúlyozza ezután a védő, hogy sokkal nagyobb tisztelettel viseltetik a közhatóságok és közhivatalnokok iránt, minthogy a selyemtenyésztési felügyelőségnél alsóbbrendű minőségben alkalmazottakkal egy színvonalra helyezze. Mert amazok kineveztetnek, esküt tesznek, állásukból fegyelmi határozat nélkül el nem Mozdíthatók, mig a selyemtenyésztésnél alkalmazottak egyszerűen felfogadtatnak s a mint a végtárgyalás kiderítette, a teljhatalmú miniszteri meghatalmazott ur által minden indokolás nélkül azonnal el is bocsáttathatnak, mig viszont ők csak 3 hónapi előleges felmondás után hagyhatják el helyüket Egyáltalán nem tudja összeegyeztetni az indokolatlan „elbocsájtás“ és a 3 havi felmondás fogalmait, feltételeit, a közhivatali álláshoz kötött méltósággal. Kifogást tesz a magán panaszos panaszosi jogosultsága ellen, mert a hiányTzó pénzekre vonatkozólag a panaszos és vádlott közt jogviszony nem keletkezett, hanem keletkezett Mali esek Ödön és vádlott közt, a mit teljesen bizonyít az a körülmény, hogy Malicsek és Piperkovics a beváltási különbözeti pénzeknél 97 frt 80 kr erejéig kölcsönösen le is számoltak s az első sorban felelős Malicsek pénztáros a pénzt a felügyelőségnek meg is téritette, magának pedig adatott Piperkovics által egy váltót. Ilyen viszony áll a többi összegekre nézve is s ha a vizsgálat véletlenül e familiáris kezelésre rá nem jön, Malicsek és Piperkovics a többi összegekre vonatkozólag is hasonló módon leszámoltak volna. Világos tehát, hogy Piperkovics e pénzekhez s utalványokhoz csak Malicsek privát szívességből jutott s azokért is csak privatim felelős, még pedig nem a felügyelőségnek, hanem a mint a 97 frtos váltó is igazolja egyedül Malicseknek. Ez pedig nem panaszkodott s igy tekintve, hogy védencze közhivatalnoknak nem te-