Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-11-20 / 53. szám

X. évfolyam. 1890. 53. szám. Szekszárdi, csütörtök november 20.

TCilTA NVAVíRfiNXIEJG-'YXE

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

Előfizetési ár r

Egész óvrö..........................6 frt.

Eél évre

...................... . 3 frt.

Évn

egyedre .... 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlomények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők.

Megjelenik minden csütörtökön.

Szerkesztőség:

Pándzsó-utcza 1022. sz.

Kiadóhivatal:

Széohenyi-utcza 172. sz.

Hirdetési díjalr;

Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt.

300—400-ig „ „ 5 frt.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Geiger Gyula.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Lapkiadó : Ujfalusy Lajos.

A. dunántúli mozgalom.

Az évek előtt megindított eszme testté készül válni, a dunántúli közművelődési egylet meg fog alakulni. De jelentősége csak úgy lesz, működése csak akkor igór eredményt, ha az ország ezen nagy műveltségben és vagyonban nem utolsó részének polgárai tömegesen csatlakoznak a megindított mozgalomhoz ; ha annak hazafias czóljai elérésére szellemi és anyagi segélyükkel nem fukarkodnak.

A mai nappal egybegyülünk, szervezkedünk, megfogjuk határozni a módokat, eszközöket, a melyekkel kitűzött czólunkat valósíthatni véljük. Feladatunk e tekintetben annyiban könnyebb, a mennyiben nem vagyunk úttörők, több hasonczélu egylet áll már előttünk, ezeknek eddigi működése menetéből, eredményeiből, tanulságot, okulást sőt útmutatást is menthetünk, mind az eljárás módozatai, mind az eszközök helyes megválasztására nézve.

Nagy feladat vár reánk. Századok mulasztásait kell pótolnunk, még pedig a réginél. Sokkal nehezebb, napról-napra inkább súlyosodé állapotok közepette.

Sajátságos jelenség, hogy épen mi magyarok államiságunk tizedik századában is még mindig híjában vagyunk a nemzeti egységnek, mely nélkül erős állam nem képzelhető. Európában a magyar volt az első nemzet, melynek államisága teljes condistenciás és oly ki kerekítést nyert, a mely ezer óv óta fennáll és lényegesen nem változott. Míg Európának többi népei századok véres küzdelmei után érték el, ki előbb, ki utóbb, a politikai állam egységét, mi már századokkal előbb egységes állam valánk. És mégis mi állunk a nemzeti egység tekintetében a körülöttünk alakult államok, nemzetek között az utolsó sorban.

Nem követtük a többi nemzetek példáját, kik bizony nem voltak válogatósak az eszközökben, s a kiknek legtöbbjét vér és tűz forrasztotta egygyé. A barbárnak csúfolt magyar volt az egyedüli a ki- emberségesen bánt mindig a területén lakó egyéb nópfajokkal; nem használta a beolvasztásra a múltban egyedül sikeres eszközt: a kényszert és erőszakot. Pedig ezt nem csak politikai okosság, de az önfentartás kötelessége indokoltabbá tette nálunk mint bárhol egyébütt.

Mint idegen elem ékeltük be magunkat Europa közepébe; úgy voltunk, sőt részben vagyunk még most is mint a tenger közepén felmerült szikla, minden oldalról ostromolt az irigység a gyülölsóg dühös hulláma. Elseperni ugyan nem bírta, de vájt belé olyan rést, melyet csak nehéz munkával, kitartással, eszélyesen alkalmazott erély- lyel leszünk képesek kitölteni.

Ne engedjük azonban magunkat elriasztani a nehézségek által, mindenek előtt és mindenek felett ne engedjünk tért a kishitűségnek, a túlságos óvatosságnak, mely rendesen nagyon és átlátszó alakiságok mögé szereti rejteni a fő czélt. Ez pedig sem több, sem kevesebb, de igaz és minden: A magyarosodás terjesztése minden áron, minden eszközzel kivéve a kényszert és erőszakot.

Társadalmi czitnet, czéget adunk egyletünknek és ez helyes. Mi nem alakulhatunk pololitikai párttá. Még kevésbé szegődhetünk e létező politikai pártok bármelyikének szolgálatába. De másrészt egy oly egyesületet, mely egy más, politikai czél elérésére törekszik és e végre alakul, legyen annak neve, czime bármi, csupán társadalmi szövetkezésnek senki sem fogja tartani; mert bizony ennél sokkal több és kell is hogy több legyen.

Igen helyes, hogy első sorban társadalmi utón és eszközökkel kiván czólja elérésére működni. De ne áltassuk magunkat; ma már midőn hazánkban létező nemzetiségek között az izgatás oly nagy mérveket öltött, midőn nem elszigetelt magokban álló, hanem a szomszéd államok nemzeteivel rokon fajokkal van dolgunk; midőn az izgatások hatalmas kíilbefolyások mellett oly fokn fejlődtek, hogy már a kihívó támadó fellépések számos jelenségeivel találkozunk, a csupán társadalmi működés elégséges nem lehet. Nem rendelkezik annyi erővel, annyi tekintólylyel, a mennyit ily nehéz helyzet követel. Csupán evvel nem szállhatunk szembe a siker reményével, a támadás és támadók rendelkezésére álló és általok ritka erélylyel, szivósággal, tervszerűen alkalmazott eszközökkel.

E mellett még a legjobb esetben is a társadalmi működésnek hatása csak lassú aprón fokozatos sok évek eredménye lehet, lenne még akkor is, ha olyan magyarositási védegyletre bírnánk szánni magunkat Mi azonban nem várhatunk ; a helyzet fenyegető állapotában oly eszközökhez kelletik nyúlnunk, melyek gyors hatályos eredményt biztosittanak. Okvetlenül szükséges, bogy a társadalom és a politika minden tényezője egyesülten latba vesse minden erejét. Meg kell nyernünk a kormány, a törvényhozás sőt még az egyházak közreműködését is.

Épen ezért nem elég, hogy alapszabályaink csupán társadalmi eszközökkel valósítható intézkedések szűk körére szorítkozzék.

Hanem igenis határozott és ki is mondott feladatául kell lenni : hogy figyelemmel kisérje a magyarosodás minden mozzanatát; figyelje meg, sőt elienőiizze a törvény és kormány minden intézkedéseit, rendeletéit, melyek a magyar nyelv terjesztésére vonatkoznak. Tartsa feladatának a kormánynak vagy ha kell a törvónyhatóságnák is figyelmét felhívni az általa tapasztalt hiányokra, vagy a netán szükségesnek felismert újabb intézkedésekre. Megyen segélyére minden politikai oly mozgalomnak is, mely az államnak minden intézményét, minden szerves orgánumait olyanná akarja tenni, hogy azok a nemzetiség és a magyar nyelv terjedésének ne csak útját ne állják, hanem annak hatalmas tényezőivé váljanak.

Mindezek oly feladatok, melyek czélunk elérésére nélkülozhetlenek, de csupán társadalmi működéssel el nem érhetők.

Nem tudjuk mikor zúdulnak fejünkre az európai bonyodalmak. Es most legalább egyidőre szünet állott be. Nincsen a ki megmondhatná med- j dig fog tartani, valószínűleg sokáig nem, semmi

esetre oly sokáig, hogy a csupán társadalmi működés eredményének valósítását megérhessük.

Többet kell hát tenni gyorsan, haladék nélkül. A siker biztos ha nem tétovázunk, ha megérjük, hogy eme három dolog okvetlen szükséges.

Nyíltság —. Buzgóság —. Bátorság.

Ne rejtsük czélunkat kas alá ; amúgy is tudja ország-világ, tudják az idegen fajok, hogy végezé- lunk a magyarosodás terjesztése nemzetiségünk tö- möritése. Mondjuk ki tehát ezt nyíltan már az alapszabályokban is.

Legyünk buzgók ; ne csak nevünket ós pár fillérünket adjuk oda, — de legyen az egyletnek minden tagja a kitűzött czélnak megannyi apostola mindenütt és minden időben.

Legyen bátorságunk nyilt sisakkal fellépni. Fajunk személyes bátorsága nem szorul bizonyításra. De politikai bátorság dolgában meg legjobb állam- férfiaink sem ütötték meg mindég a mértéket. Most is sokan találkoznak, a kik a burkolódzást az equivöcáciét szükségesnek hirdetik. Félnek, tartanak mert nem ismerik a nemzet erejét és abban nem bíznak.

De ha az elbizakodás hiba, a túlságos óvatosság még nagyobb. Legnagyobb a diplomatizálás azok részéről, kik annyira nem értenek hozzá, hogy ellenfeleinkben oly rövidlátást tesznek fel, a melyet ügyetlen leplezgetéssel félre lehet vezetni.

Isme lem nagy feladat áll előttünk, de nagy bátorság nélkül soha senki és sehol sem teremtett, mi sem fogunk teremteni. Perczel Miklós

orsz. képviselő.

— Kivételes nősülési engedélyek. Vármegyénk közigazgatási bizottsága által Baehns Mihály báttaszéki, Bacher Tóbiás kistormási, Beck Péter kétyi, ifjú Bíró János pilisi, Blochinger János kovácsé, iíj. Butt'.r Badó kétyi, Dobos János tengődi. Dravesz István értónyi, Engler Mihály báttaszéki, Gábor Ignácz kocsolai, Ganzer Bálint báttaszéki, Gerhardt Henrik kistormási, Gerner Adám báttaszéki, Huinl Bálint báttaszéki, iíj. Joszt Péter nagy- szekelyi, Kántor János konyii, Katalencsics János szekszárdi, ifj. Könczöl János decsi, Lovinusz Mátyás kokasdi, Minker Joachim závódi, ifj. Monigl Márton báttaszéki, Mózes János pilisi. Nemetz János nagyvejkei, Beiczi Antal csibráki, Schaffer Gábor nagyvejkei, Schmidt Henrik felsőnánai, Schönefolf Keresztély bonyhádi, Schütt Jakab apáthii, Stein Henrik kétyi, Steiner Adám kocsolai, ifj. Szituén János mórágyi, ifj. Szűcs Pál agárdi, Tóth Pál tamásii, Vihli András báttaszéki, Vilii Péter várdombi, Vineze Ferencz gyulajovánezai, Weibl András szakadátlii, Veisenburger János bonyhádi és Wirth János kovácsit lakosok kivételes nősülési engedély iránti kérvényük pártoló vólemény- nyel terjesztetett fel a honvédelmi ministeriumhoz. Az engedélyek onnét már nagyrészben meg is érkeztek.

== A gyepmesteri szolgálat és díjazás tárgyában megalkotott vármegyei szabályrendelet a b e 1 ügy mini szter által j é vál t agy ato tt.