Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-11-20 / 53. szám

TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL.

Megyei árvaszéki elnök jelentéséből.

A folyó óv október havában érkezett az árvaszékhez 2226 beadvány, elintézést nyert 2075 drb. tehát a hátralék 151 drbbal szaporodván, az elintézetlen ügyek száma 1892. A hátralék emelkedését azon körülmény okozza, hogy az elmúlt hó folyamán három előadó hosszabb szabadságidőt vett igénybe, minek folytán a nekik kiosztott ügydarabokat a hó végéig fel nem dolgozhatták.

A gyámpónztár, a letétek, a tartalék-alap október hó 31-én megvizsgáltatván, az teljesen megnyugtató eredmény nyel végződött.

M, kir. pénz. ügy igazgat óság jelentéséből.

I. Egyenes adónál mutatkozik h á t- ralék a folyó év október hó végével 490543 frt 40 kr.

II. Had mentességi d i j adónál 35184 frt, 61 kr.

III. Jog és b ó 1 y e g i 11 e t é k és egyen- órtóki illeték adónál 111825 frt 72 kr.

IV. Fogyasztási adóknál 3749 frt 90 V2 kr.

V. Ital mérési adónál 7091 frt 6 kr.

YI. Szol ő-d ózsma váltság adónál

57112 frt 73 V2 kr.

VII. Maradvány f ö 1 d v á 11 s á g a d ó- n á 1 4835 frt 12 kr.

Megyei főorvos jelentéséből.

A lefolyt hóban a közegészségi viszonyok, úgy a beteg számot, mint a halálozási arányt illetőleg, kedvezőtlenül alakultak.

Az egészségügyi személyzetet illetőleg Szek- szárdon dr. Spitzer Manó letelepedett.

A közkórházban 169 egyén közül gyógyult 40, javult 6, nem gyógyult 2, meghalt 8. Ápolás alatt maradt 113.

Orvos rendőri bonczolat 2 erőszakos, 3 véletlen, összesen 5-ször hajtatott végre.

Kir. állaniépitészeti hivatalfőnök jelentéséből.

A budapest-eszéki államut tolnamagyei szakaszának fentartására Kosmayer Ferencz vállalkozó által szállított fedanyagok Fehéry János kerületi kir. felügyelő felülvizsgálván, az ezen alkalommal minőség tekintetében egészen rendben nem talált 4063 két köbméter kavics rakás, vállalkozótól értékcsökkenés levonásával átvétetett és annak bete- ritóse azonnal megkezdetett. Megvizsgáltatott és próba terhelés alá vétetett a Sión, Kölesd mellett újonnan épített vashid, mely próbaterhelés e hid kellő hordképességét csalhatlanul bizonyítja.

„Szekszárd Vidéke“ tárczája.

Kárpáti képek.

Irta : Szarvas JVTai-isIca.I.

Sötét vak éjszaka volt mintha a haragvó isten komor hangulatával borította volna be a vidéket, oly áthatlan sötét és gyászos volt minden ...! Alaktalan tömegként emelkedtek a hegyek zúgott mélyen a levéltenger alant s felülről valami panaszos siró hang vegyült a levélrezgés lombzugás morajába, mint mikor a mély accordok hullámzatába elegyül egy klarinét melodikus vékony hangja.

A sötét íenyves szétküldte nehéz illatát, ál- mélkodva bámult a kopár hegycsúcs a magasba, mintha vágyakoznék a délszaki virulás után, sóvárogná, epedednó „melegét“, a nap perzselő termékenyítő fényét, mely felhevitenó kopár ormait, beszórná csirafejtő kéjes melegü sugarát a szikla- repedésekbe szorult csemeték fakószinü virágokra.

Sehol világitófény, sehol nesz, mintha kihalt volna a világot mozgató kormányzó erő kilobbantak volna a lázasan lüktető vonagló szivek s megdermedt volna az erekben a nyugtalanul hullámzó vér.

Fent a magaslaton bús éji szellő kerekedett s nesztelenül siklott alá a völgyben.

Szemészéire!. V icLélte.

Kir. tanfelügyelő jelentéséből.

A kir. tanfelügyelőséghez beérkezett 155 drb ügyirat a múlt október hóban, mely az iktató számát 1394-ről 1549-re emelte fel ; a múlt szeptember hóról visszamaradt 5 drb hátralék elvégzése mellett feldolgoztatott 127, összesen 132, hátralékul visszamaradt 28 drb.

Kir. ügyész jelentéséből.

A letartóztatott egyének létszáma 128 főre terjedt, kik közül fegyházra ítélt volt 29, börtönre 57, fogházra 15, elzárásra 2, vizsgálati fogság alatt 17, felebbezés alatt állott 8, összesen 128 egyén.

Feltételes szabadságra 2 egyén bocsájtatott.

Az élelmezés az egész hó folyamában kifogástalannak találtatott, a fogházi rend, tisztaság, fegyelem kielégítő volt.

FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL.

Budapesti kir. ítélőtáblától visszaérkezett ügyek.

Tóth Istvánné felperesnek, Magyar István ellen helybenhagyó Ítélet. — Gaszner Mátyás és társai ellen ftő ügyben helybenhagyó ítélet. — Faydt Bálintné felperesnek, Augusztin Ágoston ellen feloldó végzés. — Budai Pál felperesnek, Ozank János és trsai ellen helybenhagyó ítélet. — Fleischer Ödön felperesnek, Etl József ellen helybenhagyó ítélet. — Baneth Annin felperesnek, Deziéri Gyula ellen helybenhagyó ítélet. — Renczés István felperesnek, Milch Mark ellen helybenkagyó végzés.

A kir. kúriától visszaérkezett ügyek.

Neuman Adolfné felperesnek, Stann István és társai ellen helybenhagyó ítélet.

Előterjesztés

a szekszárd-baranyavári helyi érdekű vasút létesítése tárgyában.

I Vr. Állami érdekek:

Áttérve az állami és az országos érdekekre :

18. Kétségtelen, hogy a szekszárd-baranyavári h. é. vasút létesítése esetén az őcsényi, decsi, várdombi, bátai, szekcsői, bári, sombereki, lancsuki, maissi, nagy-nyárádi, dálvoki. izsépi, főherczeglaki, bezedéki, kisfahidi, baranyavári, baári, mindössze mintegy 17 posta hivatalnál a posta szállításnak közúti kocsifuvarozás mellett jelenleg legalább 9000 frtra menő költsége a postakincstár javára azontúl megtakaríthatók lesznek.

14. Kétségtelen továbbá, hogy a buda-eszéki duna-jobbparti — állami uagy műutnak, melyet korábbi nagy forgalmától Szekszárdig már a buda- pécsi és rétszilas-szekszárdi vasút mentesít, Szekszárdié I Mohácson át Baranyavár-Monostorig mintegy 75 kilométerre terjedő vonalszakasza azontúl a vasúton lefutó jelenlegi országos nagy forgalmától szintén oly mértékben meg lesz kiméivé, hogy je- I lenleg kilométerenként 400 frtnyi évi fenntartási |

költségeiből jövőre legalább 200 frt, — összesen tehát legkevesebb 15000 frt lesz évenkint megtakarítható.

15. Az is tagadhatatlan, hogy ha a bátai, szekcsői és bári dunapartszabályozás befejezésre váró s meg százezreket igénylő műveit, 1885. évi 23 t. ez. 40. és 46. §§-ai értelmében az állam és a törvényhatóság megfelelő hozzájárulása mellett vasutvállalatunk egyszersmind vasúti alépítményként létesíti,. — ez esetben — minthogy az építési költség kétharmadát a vasút viseli — e költséges és hasznos mű az állam és az illető törvényhatóságoknak, az idézett §§-okban előirt nagyobb mérvű megterheltetése nélkül is, végre befejezést nyerend.

16. Mindezek azonban aránylag csak csekélységek amaz óriási előnyökhöz képest, a melyek a szekszárd-baranyavári vasút létesítéséből be- és kiviteli országos forgalmunkra s ezáltal kereskedelmünkre, iparunkra s egész közgazdaságunkra háramlanak.

A szekszárd-baranyavári ö. k. vasút ugyanis mindkét végével a m. kir. államvasutakhoz csatlakozva s egyúttal a duna-drávai és a mohács-pécsi, eddig csonkán végződött fővonalakat egymással és a magy. kir. államvasutakkal Budapest és Bosznia felé szerves kapcsolatba hozva, Budapest és Eszék közt, illetve a a szerbiai s különösen a boszniai forgalmi vonalakat a következőleg alakítja át:

a) Mohácstól Eszék — mint összes déli forgalmunk góczpontja — Villányon át 43-, Her- czeglakon át pedig csak 30 klmtr. távolra esvén, összekötő forgalmi vonaluk jövőre 13 klmtr.-rel közelebb lesz.

b) Szekszárdiul Eszék-Sárbogárd-Villányon át 289 kilométer távolra, jövőre Mohács-Herczeglak- Baranyaváron át pedig csak 108 kilométernyire, tehát mintegy 170 klmtr.-rel közelebb lesz.

c) Budapesttől Eszék-Dombovár-Pécs-Villá nyon át 318-, Szabadka-Gomboson át 300-, mig Budapest-Sárbogárd-Szekszárd-Baranyaváron át csak 265 kilométernyire esvén, ehhez képest, a budapest- eszéki vonal jövőre a szabadkaival szemben 35-, a pécsivel szemben pedig 53 kilométerrel rövidebb; s miután a gombos-erdődi a felette korlátolt kompátkelés miatt a szabadkai irány-biztos számításba nem is vonható forgalmi vonaluk a jelenlegi pécsi iránynál jövőre 17%-al rövidebb lesz.

d) Végre, ha az eszék-vinkóczai és a brecska- dolni-tuzlai, már szintén előmunkálatban levő vonalszakaszok is kiépülnek, ez esetben a Budapesttől jelenleg 595 kilométernyire eső Dolni-Tuzla, déli határterünk ezen egyik legfontosabb hadászati csomópontja, azontúl csak mintegy 400 kilométernyire, tehát 195 kilométerrel közelebb s hót külön, egymástól független vasútvonalon hozzáférhető leend.

Oda dőltem egy kiálló kőoszlophoz — s csendesen sírtam ; az egész élet keserve szivemnek tódult, emlékeimre valamely sötétség nehezült s a gondolatok után hiába keresgéltem ott, hol azoknak megszületniük kellett volna, tompa sötétség fedett be mindent, mely nem engedte, hogy felszínre vergődjék egy is.

Egy sírbolt hatását gyakorolta reám az egész mindenség, hova szivemet, lelkemet a bennem élő szellemi erőt temették, ábrándjaimat, képzelő tehetségemet csodás szép alakjaival s nem maradt bennem semmi mint a lelkem, melyen rejlő örökös panasz.

Móp áthatlanabbá válik a homály, az erdők, hegyek körrajzai egybe folynak a leboruló komor fellegekkel — tompa vigasztalanság mindenütt — a csend még mélyebb, ünnepélyesebb, csak az a vékonyka hang a bérezés kárpát sötét fenyveséből csendül fel oly panaszosan sirón.

II.

Sárga fényű napsugár kergetődzött a növények csodás útvesztőjében végig hintette a csipkés levelii pá'frán csoportozatokkal tele hegyoldalt s ott tartott pihenőt a sziklacsúcs végmagaslatán.

Néztem a vidéket, mely mintha szinaranyban olvasztották volna, derűs és fényes volt.

Kékes szárnyú bogarak sütkéreztek a tiszta levegőben, a júliusi nap termékenyítő hősége özönlött be mindent..

Zugó fák alatt vonult meg a széles levelű lapu szótterjesztve haragos zöld legyezőit, mig mellette reszketett a tűlevelű zsurlófü s a halványszinü csillagvirág.

Minél mélyebben hatoltam az erdőbe, annál nagyobb lett a csend, éneklő madara nem volt a fáknak, valahonnét a hegyek közül tánczolt át egy-egy meneten tót dal uj accordja, ez volt minden.

Egy sötét fenyőcsoport mellett állt, ott láttam meg először, különféle árnyakat vetett a fákra a lombok hálózatán át csillanó napsugár, ez világította meg bánatos halavány arczát.

Szívbe lopódzó édes fény égett szemeiben, szivemben fellobbant valami s tengernyi panasz ébredt fel benne, midőn tekintete megpihent rajtam.

Megindult — s ón imbolygó léptekkel mentem utána, feltartózhatlanul űzött valami, hogy kövessem ruganyos lépteit, halvány keze irányát, moly utamat jelölte az összeboruló lombok között.

Sietve osont előttem bokrok alá rejtőzve a sárga foltos gyik, bágyadtan csüggesztette alá lila- szili csengetyüjét az erdei harangvirág, a meleg megszorult a bokrok között s időközönként sziporkázó fenyvonal surrant át a fényes kétes sötétjén.

Megállt — hallgatódzott — azután felém nyújtotta kezét.

Csodálatos módon megfájdult a szivem, midőn kezem az övét érintette, s midőn liiis ujjai si-