Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-06 / 51. szám
/ SzekuszáurcL "V id.ék:e_ — Villanyos világítás Tolnán. Minduntalan hallunk valamit a mi Tolnának folytonos haladásáról s az ottani szellemi vezetés életrevalóságáról tanúskodik. P a r 11 József főjegyző valóban megérdemli, hogy dicsórőleg emlékezzünk meg az általa megindított ama mozgalomról, melylyel Tolnán villanyos világítást kíván behozni. A terv megvalósítása körül kiváló érdeme van Fischer jószágigazgatónak, a ki a tervet hozzájárulás végett pártolólag tarjesztette fel az urasághoz báró Drasch« úrhoz. A báró minden haladásnak egyik első apostolaként mutatta be magát nálunk, — uro- dalmát —: mely a mezőgazdasági culturának legmagasabb fokon áll — a legtávolabbról látogatják tanulmányozás végett — s igy meg vagyunk győződve, hogy az uj terv legkevésbé fog miatta dugába dőlni, pedig ma a dolog úgy áll, hogy a villanyos világítás behozatala egyedül rajta az ő jóindulatán múlik. 130 lámpára van tervezve, s a villany előállítására az uradalomnak állandóan működő viz- szivatyu gépét fogják felhasználni. Gratulálunk a tolnaiaknak s különösen a tolnai urodalomnak, a kik Tolnamegye területén a villanyos világítás meghonosítása körül elsők lesznek. — Kinevezés. A pénzügyminister T h u r y László tapolczai kir. adóhivatali II. osztl ellenőrt, a hőgyészi kir. adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká nevezte ki. — Gazdasági tudósitó. A földmivelésügyi miniszter, bonyhádi Perczel József bonyhádi lakost és földbirtokost, a völgvsógi járásra nézve állandó gazdasági tudósítói tiszttel ruházta fel. — Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minister dr. Lörgntei Imre okleveles középiskolai tanárt Kolozsvárra nevezte ki rendes tanárnak. — Hymen. Mult hó 29-én vezette oltárhoz Pócsváradon Kisfaludy Viktor bozsoki körjegyző Franki Viktória kisasszonyt. — Személyi hir. Baksay Sándor ismert tudós, kunszentmiklósi ref lelkész megbizatott felsőbb helyről, hogy az „Osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ czimü folyóirat részére Tolna, Baranya és Somogy vármegyék monographiáját írja meg. — A Szabó Gábor-féle színtársulatról egyszer már megemlékeztünk, hogy bérletet gyűjtött és bérletpónzt vett föl, de ezideig mindig nem adott magáról óletjelt, — most a „Mohács és Vidéke“ igy folytatja tovább: „Mi is interpellálni szerettük volna Szabó Gábort, ha sikerült volna hollétét megtudnunk; mert Mohács városát is elhagyta, a nélkül, hogy a megkezdett bérletet lejátszotta volna ; Ígérte ugyan, hogy újonnan szervezendő társulatával október hó elsején Mohácsra jön, hogy a megkezdett bérletet lejátsza ; de Ígéretét ez ideig még be nem váltotta. Nem ártana, ha a központi igazgató-tanács ezen ügyben erélyesen fellépne ; mert Szabó Gábor igazgató eljárása évtizeden át tönkreteszi minálunk a vidéki magyar színészet reputáczióját,“ — Kitüntetés. Ő Felsége a király legkegyelmesebben megengedte, hogy Löwy Ignácz si- montornyai lakos előtt egy embernek élete kocz- káztatásával történt megmentéséért elismerése nyil- vánitassék. — Áthelyezés. Máté István hőgyészi kir. adóhivatali V. oszt. tisztet a lévai kir. pénzügyigazgatóság a lévai adóhivatalhoz hason minőségben saját kérelmére áthelyezte. — Halálozások. Theo dor o vies Máté temesmegyei birtokos, bold. Dr. Theodorovics Lajos volt szekszárdi orvos fivére, a múlt héten elhunyt életének 79-ik évében Vingán. — II e t s Ignácz, herczeg Eszterházy Miklós nyug. tiszttartója október 30-án élte 82-ik évében elhunyt Budapesten — Landesmann M a n ó n é hosszas szenvedés után Budapesten meghalt. — Hirsch Henrik ódombovári bérlő fiatal neje, szül. Steiner Póza, 24 éves korában elhunyt. — Község jegyzői nyugdíjazás. Reiszber- ger István ujdombovári jegyző nyugdíjazta Vsa iránti kérelmét illetékes helyen benyújtotta. T A N Ü G Y. Garay ünnep a polg. iskolában. A polg. iskola tegnap tartotta meg ezt a kegyletes ünnepet. — A rajzteremben gyűltek össze a liu- és leányiskola igazgatóik vezetése alatt a** tanári kar s velük az osztályok növendékei, hol ekkor már szép számú közönség volt együtt. Itt a fiuk kara elénekelte az „Isten áld meg a magyart“ majd Krammer János igazgató ecsetelte Garay életét megemlékezett, hogy a polg. iskola már 10 éve megünnepli e napot s végre lelkesedéssel szólt az ifjúsághoz bnzditván őket — Garay példájával hatva — a magyar irodalom megkedvelésére s mive- lósére. Utánna szavaltak felváltva fiuk és lányok. A minden tekintetben sikerült szavalatok után Gál Kálmán tartott Garayról szép beszédet. Ismertette Garayt mint próza-irót és mint a „Regélő“ és „Pesti divatlapénak a 40-es évek elején volt szerkesztőjét. Majd a fiuk kara befejezésül elénekelte a szózatot, mire az ünnep, miután Krammer János igazgató még megköszönte a díszes közönség részvétét, véget ért. Egyházi ünnepség. A medinai ev. ref. egyház templomának száz éves fenállásának emlékünnepe. Nagy, nevezetes emlékünnepet tartott folyó hó 26-án a kis medinai ev. ref. egyház ; mert ekkor érte meg az egyház 100 éves anyaegyházzá léteiét. E napra készült e kis 650 lelket számláló egyház már évek óta s hogy azt méltóképen megünnepelhesse : tornyát egészen újból építtette s templomát kivül-belöl kiujittatta 2800 frt költséggel. Nagy számú és vagyonú egyházaknál igaz, hogy csekély jelentőségű ez összeg, -—■ de a hol patronatus nincs, hol az egyháznak egy talpalatnyi földje sincs, hol mindent a hívek buzgóságából s áldozat készségéből kell meríteni az utolsó kraj- czárig : ott már ez összeg említésre méltó lehet. Annál is inkább, mert rövid egy évtized alatt 5000 frt költséggel uj iskolát, most 4 éve 4000 frt költséggel uj paplakot épített önkéntes kivetés s adó arány lagos ön megadóztatás utján. — Nemde az ősök buzgóságának megfelelő volt az utódok buz- gósága is ! Ez alkalomra a leányok a szószéket, uraszta- lát, a karokat, padok elejét szépen felkoszoruzták s a vallását s egyházát szerető nép a kellemetlen idő daczára megtöltötte a templomot. Az ünnepi alkalmi imákat, emlékbeszédet Arany Antal helybeli lelkész tartotta, mely beszédet a hívek a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig, némely nevezetesebb helyen a lelkesültség tükröződött visz- sza az arezokon, néhol az öröm, néhol a szomorúság érzete szállta meg a sziveket, öröm és hála- könynyek peregtek a szempillákról. — Midőn fölemlítette a lelkész a kis egyháznak történetéből azt, hogy őseitek milyen szegények, árvák, elhagyatottak voltak, — hogy csak sövényből tudtak imaházat építeni, — de azt is a feljegyzések szerint a zombai plébános egy sereggel levágatta : a fájdalom könnyűi hullottak az arczokról. Majd szóról- szóra mondotta el akkori lelkész, Székelyhídi Kovács Andrásnak az egyházjegyzőkönyvében foglalt eme feljegyzését : „Hozzá kezdettek a templom építéséhez azon 1787-ik esztendőben, de minthogy egy felöl a törökökkel tartatott hadakozás, részsze- rint terméketlen esztendők nagy szükséget és nyomorúságot okoztak, — épült szinte az p790-ik esztendőnek október hónapjáig. A mikor egészben elvégeztetvén felszeuteltetett azon október 24-ik napján.“ Tehát 2 napja múlt 100 esztendeje annak, mikor a templom felső-északról való nagyob része épült. A helyet Lődi Jánostól vette a 70 családból álló s 450 lelket számláló gyülekezet 30 rhénos forinton. Az egyház tagjai megszaporodtával — szűk lett az 1787—90-ben épült templom s 50 év múlva 1837-ben megtoldottak s tornyot is emeltek hozzá. Ez az 53 éves torony az idők viharai ^ital mcgrongáltatván — ez év folytán e Klin- g e 1 h e b e r Mátyás hőgyészi ácsmester és A 1 li- q u a n der Tamás szekszárdi mübádogos által újból építtetett az újabb csinosodási Ízlésnek megfelelőleg. Majd midőn a szónok a hit, remény és szeretet szentháromságáról s a magyar nemzeti szinü piros, fehér, zöld szinü ruhákat ajánlotta híveinek, a hazafias lelkesültség — emelkedettség érzete szállta meg a kebleket. Végül a szépen aranyozott csillag s az alatta levő szintén aranyozott koszomba foglalt hazánk czimerére figyelmeztette hallgatóit a lelkézs, s azzal végezte beszédét, hogy kövessék a kor fénylő csillagát s buzdítsa őket a hazaszeretetre; mert a költő szavai szerént: „Itt élned, halnod kell.“ Az ünnepély tehát főként a templomban történt meg — szűk körben, mint a gyülekezet egyszerűsége igényiette. Távolabbról a télies, zivataros idő miatt meg nem jelenhettek, a közelebbieket is is részint a hivatalos elfoglaltatás, részint más okok akadályoztak a megjelenésben. Nt. Kálmán Dezső e. m. főjegyző az egyházkerületi gyűlésre távozván — kedves feleségét, nt. esperesünk kedves leányát küldötte maga helyett képviselőül. Nt. Lágler Sándor urat a medinai rósz, járhatlan hid akadályozta az ünnepi részvételben. — Délután a helybeliek a lelkész lakon összegyülekezvén — kedélyes estét töltöttek együtt s magnum fecerunt áldomást az uj borból ; mert ujbori úrvacsora osztás is ez alkalommal tartatott. Kelt Medinán, 1890. október 27. N. N. Fővárosi krónika. (Szülészet jubileuma. — Visszaemlékezések. — ]Hajdan és most. — Mulier taceat ! — Marika, nagyszerű!) Budapest, 1890. november hó A lemult hót a díszelőadások nagyhete volt. A magyar színészet — Thália istennő ezer kínban született gyermekének — száz éves jubilaeumát ülte fenállásának. Valóban, e haza minden lakója, első sorban pedig és kiválóan a budapesti magyar ember büszkén ülhette meg ezen ünnepeket. Mert ki csak pár évtizedig visszatekint, hogy a magyar színészet mily hajlékban székelt a fővárosban, érteni fogja a nagy különbséget a hajdan és a most között. Még gimnázista koromban „anno 1862., midőn az egyetlen magyar színházban, a Nemzetiben, vasárnaponként előadattak népszínművek Blaha Lujzával és Tamássyval, hogy jegyhez juthassunk, már délután 4 órakor álltunk a színház kapui elé, s nyitásukkor valódi ostromnak vetettük alá a pénztárakat, s a kivívott 20 krajezá- ros karzati állójegygyel mint triumphátorok akar tunk helyünkre sietni : mily rossz czólszerütlen, sötét csigalépcsőn kellett turista módon felmásznunk, mig végre, 15 perez után czólhoz értünk. Akkor az egyetlen magyar színház a fővárosban, melyben kedden, csütörtökön s szombaton operákat adtak, a többi 3 hétköznapon drámákat s vasárnapon népszínműveket, lelkesedett közönséggel dicsekedett, mely azonban a hely szűkéhez mérten csekély volt. De mily gyönyörű estéket élveztüok e kis színházban. Benza Idát tapsoltuk legjobb szerepeiben, Kő- szeghyt hallottuk hangja virágában, Ellinger és Stóger „Eleázárjuk“ elbűvölt minket és a páratlan Nádaynót csodálhattuk a „Fekete Dominódban. Ily nemzeti, magyar erőkből álló művészi összjá- tókkal az opera azóta nem dicsekedhetett. Es a mig a magy Múzsa egy kis színházra szorítkozni volt kénytelen, addig német testvérje több helyen büszkélkedett. Az Erzsébet sétatéri ideiglenes — s később a gyapjuutczai óriási színházban, a városligeti nagy arénában, a királyutezai Alsdorffóle fa- szinházban és a kristinavárosi Horváth kertben németül játszottak: és mindenhol nagy közönség előtt. * * * D« mily gyökeresen változtak azóta az idők 1 Legelőször is Blaha Lujza páratlan művészete okozta, hallatlan nagy népszerűsége tette szükségessé egy külön palota felállítását, a melyben a nagy közönség kívánalmainak megfelelve, tisztán csak a népszínmű kultiváltassék ; ezen színház által a német múzsa házak tekintélyes kontigense, a Ferencz- és a Józsefváros (most VIII. IX. kerület) lakossága megnyeretett a magyar színészetnek. Az után a m. kir. operaház épült királyunk bőkezűsége folytán, és nemzeti színház szépittetett és nagyobbittatott. Mig igy csudálatos módon gyarapodott a magyar színészet, addig a nemet múzsa mindig több tért vesztett a fővárosban. Kiszoritta- tott a budai várszínházból s a Horváth kertből magyar testvérje által, az Alsdorf-féle faszinház leromboltatott közbiztonsági okokból. A városligeti színkör egy lelkes igazgató, Feld Zsigmond által magyar lett s utolsó hajléka a gyapju-utezai nagy német színház a lángok martalékja lett. Ma hat színházban játszanak Budapesten magyarul, mig a a német Thália hajléktalanul bolyong országszerte. Ez egy eredmény, a melyre örömtől dagadt kebellel tekinthet minden hazafi ! * * *
