Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-09-04 / 42. szám
TOL1TA "V-A-IRJUCECa-YE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. írr-wi ZEiirdetési díjaic; Három hasábos petit.*-;-, sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 Irt. 300—400-ig „ ______„ 5 frt. Fő munkatárs: Székely Ferencz. Felelés szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyűl a. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Tűzfészkek. A legutóbb történt fatelep-égés nagyon időszerűvé teszi, hogy városunk tűzveszélyes helyeit figyelmünkre méltassuk és rámutassunk azokra a veszedelmes tűzfészkekre, melyek esetleges tűz kiütése alkalmával könnyen Tokaj szomorú sorsára juttathatják csapásokkal amúgy is eléggé sújtott, szerencsétlen városunkat. Tolna vármegye községi tüzrendészeti szabályrendelete életbe van már léptetve a folyó év tavasza óta, de végrehajtva eddigelé még nagyon kevés helyen van. A régi rendetlen és önkényes, a legnagyobb mérvben önző, sá lakosság vagyoni létével legkevésbbó sem törődő üzletemberek nem szorittatfak eddigelé arra, hogy közveszélyes telepüket a szabályrendeletnek megfelelő helyre tegyék, vagy pedig oly karba helyezzék, hogy az a polgárok vagyoni exis- tentiáját ne veszélyeztesse. így a szabályrendelet 7. §-a megállapítja azt, hogy : „Épület- és tűzifa-telepek általában csak a községen kivül létesíthetők, a községen belül pedig csak az esetben, ha a felhalmozott anyagok a községbeli épületektől minden oldalról legalább is 40 méter távolságra állanak.“ Meg aztán a 8. §. értelmében hasonló telepek csak ipar hatósági engedély alapján állíthatók fel. Már most indokoltan kérdhetjük azt, hogy ugyan hol, megyénk melyik városában teljesítették ezt a követelményt ? Azt hisszük, hogy nem nagy megerőltetésébe | kerülne az iskolásgyermeknek sem megszámlálni azokat a tűzveszélyes telepeket, melyek a szabályrendelet követelményeinek megfelelnek. Igaz ugyan, hogy a 8. §. második bekezdése azt mondja, hogy : „A községben belül .már fennálló hasonló telepek, ha azok a 7. §-ban foglalt követelménynek nem is felelnének meg■ teljesen, a lehetőséghez képest nem háboritandók.“ De azt hisszük, hogy ez az engedmény i a szabályrendelet megalkotóinak helyes in- tentiója szerint csak n agyon kivét e- I lesen alkalmazandó és csak akkor, ha a tűzveszélyes telepek a házaktól kellő távolságban fekszenek s egyáltalán olyanok, hogy nem veszélyeztetik tüzkiütés esetén a lakosság vagyoni biztonságát. Mert, ha ebbe a — rosszul értelmezett — kibúvóba kapaszkodnék a hatóság de- rüre-borura: akkor teljesen felesleges lett volna megalkotni a szabályrendelet 7. §-át, s a hatóság esetleg visszaélő és lelkiismeretlen közegei a legdurvább önkénynyel és legnagyobb mérvben veszélyeztetnék a lakosság vagyonának biztonságát. Múlt kedden Szekszárdon js hatósági vizsgálatot tartottak a Rosmaver-féle belső fatelepen a Bobos-utcza sarkán. Ez a fatelep csakugyan satyrája a tűzbiztonságnak ! A házaktól alig 1 méternyire két öles magas farakások emelkednek a legsűrűbben egymásba rakva oly nagy mennyiségben, hogy körülbelül 2 ezer méteröl van ott ama szűk helyen összehalmozva. Két uteza közt, — a házak tőszomszédságában, egész környéken rozzant nádas házak közt: — ez valóban oly nagy mérvű könnyelműség, hogy rendezett viszonyok közt egy perczig sem volna szabad megtűrni! Hasonló sorsban kellene részesíteni a Dobos-utczában levő uradalmi fáskertet is, mert az is házak közé vari építve ; igaz ugyan, hogy abban csak az elenyószőleg csekély uradalmi tiszti deputátum fa van elhelyezve, de ez is veszedelmes ott a körűié épitett nádas- tetejű házak tömkelegé között. Másrészt meg utczarendezési .szempontból sem volna szabad megtűrni s az utczába kiszögellő részét ki keliene sajátítani. Hasonlóan nagy mérvben tűzveszélyes az újvárosban a Fleischer-féle deszkakereskedés, mely az egész újváros sűrűén beépített nádasházai közé van ékelve és tűz esetén borzasztó veszedelemnek lehet okozója ! Reméljük, hogy a kedden megtartott helyszíni vizsgálatnak meg . lesz az üdvös és mindnyájunk által kívánt eredménye, hogy.azt, valamint a többi a tűzveszélyes fatelepet máshova fogják helyeztetni, mert jelenlegi helyükön a város tűzbiztonságát a legpraegnansabb módon veszélyeztetik ! „Szekszárd Vidéke“ tárczája.---©3SS£>— Ak itől mindenhol félnek. — Jó reggelt öregem. No hogy aludtál '? — igy szól az Ur Íróasztala mellől, midőn szent Pétert — valami iromány félével kezében — belépni látta. — Köszönöm kérdésedet — volt a válasz — valahogy csak aludtam volna; igaz, hogy mostanában későn fekszem le, mert vacsora után muzsikálunk egy kicsit. — Ugyancsak . . ! — Igen is. Egy symphoniát, melynek „Európai konczert“ a neve. A darab már meglehetősen ' megy, csak az utolsó akkorddal nem vagyunk tisztában : az sem dór, sem mól, sem doriai, sem mixolidi, sem hypermixolidi, sem semmiféle ismert hangnem szerint be nem fejezhető. — No ezt nem is csodálom, — feleié az Ur, jóizüt mosolyogva a jó Péter ügybuzgalmán ; — valószínűleg mégis csak „dürr“ lesz az. De mondsza csak, mit is hoztál tulajdonképen ? — Tessék ! egy express levél a purgatorium- ból, melyet szt. Valter postaigazgató személyesen hozott át hozzám. Valami Kis Miska nem kíván kevesebbet minthogy a purgatoriumból ide áthelyeztessék. — Mert itt jobban tetszenék neki ! Ezt ugyan elhiszem ; de hát ez még nem indok — volt az Ur felelete. — Ami azt illeti, hisz indokolja valahogy a szegény: azt mondja tudniillik, hogy egy zsidó hitelezője, kivel ott összekerült, szünet nélkül zaklatja. Ezen körülmény elviselhetlennó teszi neki az ott léteit. Úgy véli hát, hogy a szenvedés e többletével, mit rá nem mértünk, ott léteiének ideje kitöltöttnek volna tekinthető. — Nos és mi volna a te véleményed jó ! kauczeHárom ? E felszólításra Péter összehúzza tógáját, egy ideig gondolkozik, és ennek eredményeképen pártolókig nyilatkozik. — Jól van hát, legyen Ivóit az Ur válasza.— Hozz a kérvényre kedvező végzést; majd holnap aláírom. Péter némi tartózkodással fogadta e megbízást, mi az Ur figyelmét el nem kerülte. — Ugyan-ugyan édes Péter — szólt az Ur a barátságos feddés hangján — látom, hogy mostanában mindig csak a zenén jár az eszed ; vidd csak szépen irományaidat és tégy—mint mondtam. Hisz tudod te nagyon jól, hogy én sem tudok a restanoziábó! kivergődni. Nézd csak mennyi ügy hever itt, miben még Ítéletet kell hoznom. Mostanában különösen annyi pof-ügy kerül hozzánk.. . —- Igaz is ; pif-paf-pufíál egybekötve. . . — Nos hát látod hívem. Vigasztalódj tehát; és hogy több panaszod ne lehessen : még egy dij- nokot engedélyezek irodád számára. Péter megköszönve e kegyet, az ajtó felé indul, ott mégegyszer visszafordul és a következőket mondja : Tehát helyt adunk a kérelemnek. Feltűnést fog kelteni .... az bizonyos. Hej de boszan- kodnak majd az izraelita urak. . . . — Megállj csak te; jó hogy figyelmeztetsz. Gyere csak vissza. Azt mondom én neked, hogy jó lesz, ha nem boszantod az izraelita urakat. —- Mondsza csak, mért nem fizetted ki nekik még most sem annak az 1000 billió m. mázsa kőszénnek az árát, mit legutóbb a pokol számára rendeltél ? ■ . — Hej be szép pénzünkbe is kerül ez a tréfa! — felel Péter sóhajtva. — Bocsáss meg Uram ! csakugyan pillanatnyi pénzzavarban voltunk; de hát
