Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-17 / 22. szám

SzekszáircL ~V id_élce_ A díszes hölgykoszoruból megemlítem : Fonyó An- dornét (elnökünk neje), Döry Miklósnét, Gross Ja- kabnét, Spitzer Móráét, .Kreislernet, Kremzer Ká- rolynót, Szabó Jánosnét, Kétyi Lászlónét, Horváth Györgynét stb. A leányok közül: Müller Flóra, Kohn Gizella, Reizner Irma (Kónyi), Godó Etel és Keszler kisasszvnyokat stb. Mély tisztelettel Kreis­ler Gyula. Paks. Jó fogást tett a napokban a paksi csendőrség. Még múlt évi deczember 1-ére virradóra Berger Adolf nagydorogi röföskereskedő boltját ismeretlen tettesek kiásták, s több vég gyolcsot, kendőket, ■czipőket, szijostorokat, s mintegy 80 frt készpénzt, 600 frt értékben elloptak. A zivataros éj homálya csak kedvezett a tolvajoknak, s azok nyomára bosz- szu ideig nem is akadt a csendőrség, mig utoljára a napokban paksi derék őrsvezető, Papp Sándor, úgy Bernét Flora és Joksics János csendőröknek -egy hétig tartó fáradságos nyomozás után sikerült a bűntettet teljes részleteiben kideríteni, a tettese­ket és orgazdákat kózrekeriteni. — Varga József, Szalai István, Farkas Márton kajdacsi notórius tol­vajok már régóta kiszemelték Berger Adolf boltját, •csak alkalmas időt várták tervük végrehajtására, mire a november 30-iki első hó alkalmával volt zivataros éjj kedvezett is. Varga és Farkas felváltva ásták ki a bolthelyisóg utcza felöli részét, s hor­dották ki a támadt résen a bolti áruczikkeket, az­alatt Szalai őrt állott, a lopott holmit a Kajdacs felé vezető országúton lerakták, s Juhász József kajdacsi lakos kocsiját, lovait kérték el azon ürügy alatt, hogy bort hoznak még azon éjjel. — E ko­csin az uzd-borjádi hegyek közé egy rejtek pin- ezébe vitték, hol beraktározták. Egy hó múlva tör­tént az osztozás, előbb kikapta részét Juhász Jó­zsef a kocsiért, ki utólag értesülve lett a dologról, kapott Drinóezi György hegypásztor is, ki a rejtek pinczót megmutatta, kapott Bo Iái József Kajdacsi községi őr hallgatásáért, mert ez vé­letlenül ott volt az osztozáson ; kapott Keserű Já­nos kajdacsi" mező pásztor is ki Farkas részét kocsiján az osztozás után trágya között a Borjádi hegyek között egy vízmosáshoz vitte. A lopott tár­gyak, egy része már kiszabdalva, megkerült, a tet­tesek és orgazdák letartóztattak, de beismerésben lévén szabadon bocsáttattak, Varga József két Ízben 4y2 évre, Szalai 2‘/2 évre, Farkas 3 évre, Keserű 72 évre lopásért, Bodai 1/2 évre testi sértésért már büntetve voltak, most alighanem megduplázzák. Fővárosi krónika. Az élet költi és érleli sokszor a leghatásosabb tragédiákat, a legpompásabb vígjátékokat. Körülbelül tiz- év előtt történt, hogy egy buda­pesti ur vendéglőben megismerkedett egy családdal, melynek szép leánya meghódító a szivét. Nem szal­maláng volt ez, hanem valódi rokonszenvvel páro­sult szerelem. A kedves kisasszonyt, bár jóval idő­sebb volt nálánál, megkérte, elvette és boldog lé­vén boldoggá tévé őt. A szerencse teljes lett, mi­dőn Ignota egy szép kis lánykával megajándékozó férjét. Mint egy gerliczepár, úgy éltek és szerel­meskedtek egy decenniumon keresztül; az életből nékik csak a vidám rész jutott, mig a viharok őket kímélték. Egyszerre, minden ok hiányával a férj megunta ezen tiszta boldogságot; kijelenté nejének, hogy oly nagy korkülönbség van közöttük, hogy ő boldog sohasem lehetne oldalán, és ezért legjobb- 1 nak találná, ha közmegegyezései oldanák meg ezen össze nem való frigyet. A meglepett nő első pil­lanatban ezt tréfának vette, később azonban fájda­lommal meggyőződött arról, hogy nagyon is ko­molyan szólt a férj. Kórt, könyörgött, sirt, hivatko­zott sok évi hűségére, gyermeküket előhivatta, . . . mind hiába ! A férj törhetlen maradt és kijelenté, hogy későn bár, de megváltozhatlanul belátta, hogy nem együttvalók. El is hagyta nejét, gyermekét, és válópört indított hű hitvese ellen. Nagyon érde­kel, vájjon a törvényszék elégségesnek fogja e venni a féri ama kijelentését, hogy korkülönbség lehetet­lenné teszi további együtt élésüket, kiváncsiak vagyunk, hogy a válást neje ellen ki is mondja? Vagy azon szem­pontból fog-e kiindulni, hogy ezen rögtöni válto­zást más okozta, t. i. más nő ? ! Bármiképen is végződik majdan ezen ügy, mindenesetre szánandó marad a szegény szerencsét­len asszony, ki azt Ilivé, hogy egy csillogó tün­döklő lepkét fogott, és bánatosan érzi, hogy keze közül kicsúszik s elszáll messzire. * Az élet színpadáról áttérve Thália birodal­mába, konstatálni lehet, hogy a lefolyt két hét mindkét nagy színházunknak, a nemzeti és nép­színháznak nagy és érdemlett sikereket hozott. A népszínház a „Szegény Jonathán“ bécsi operettét hozott színre, Milöcker ama hires darabját, mely Bécsben és Berlinben már több mint százszor ada­tott elő. E sorok Írója volt Becsben ez évi január hó 2-án a „Theater an der Wien“ színházban a darab premiérejénél és azért nagyon kívánkoztam a premiérejót itt is látni, hogy a bécsi és buda­pesti előadás között összehasonlításokat tehessek. Még is mondhatom, hogy a ezimszerepet Girardi hasonlithatlanul szebben s jobban adta, mint ná­lunk Vidor. Girardi a maga nemében ép oly pá­ratlan és utolérhetetlen a világon, mint Blaha Lujza a maga nemében. Hiszen igaz, hogy Vidor pom­pás hanggal danolt, de játéka rósz volt; ez hatá­rozottan nem Vidornak, a mélabús hősnek való szerep. Ellenben a „Molly“ szerepében Blaha Lujza remekelt, ezen szerep, melyet Becsben egy Bieder­mann k. a. csinosan adta, Blaháné kezében első és vózérszereppé nőtte ki magát, és Milöcker csak is az ő páratlan művészetének köszönheti, hogy Bu­dapesten is kasszadarabbá lett a „Szegény Jonathán.“ A mint Blaháné előadja a második -felvonás­ban a „Oest le chic !“ végű kuplótját — —, azt leírni nem lehet, azt hallani kell ; már ezen egy dal végett is érdemes, hogy mindenki, ki csak né­mileg szerét teheti, nézze meg e darabot. Kívüle még említendő Hegyi Aranka mint „dr. Harriet,“ bár az ő alakítása távolról sem üti meg a bécsi szereplőnőnek, Szébold kisasszonyét. A darab ze­néje gyönyörű és ép oly népszerű lett, mint ugyan­azon zeneszerzőtől a „Koldusdiák“-é. — A magyar fordítás jól sikerült. Példáéi Jonathán dala, mely­nek refraineje németül: „Ich bin der arme Jonathan, Was fange ich. armer Teufel an ?“ a magyarban így hangzik : „Szegény legény vagy Jonatán, Miből fogsz élni ezután ?“ Vagy Harriet dalának bekezdése németben : „Villst du mein Liebchen sein ? Nein, nein, oh nein !“ magyarul: „Lennél-e kedvesem ? Nem, nem, ó nem!“ Eddig mindig tele ház előtt adták s előrelátható­lag még sok gazdag jövedelmet fog hozni a Nép­színház kasszájának a „Szegény Jonatán“. ❖ A nemzeti színházban a régi hires „Frou- Frou “-t mutatták be először. Mailhae és Halóvy, kik Offenbach legkedveltebb operettjeihez Írták a szöveget, 1869-ben Írták „Frou-Frou“-t. A párisi helyi kifejezés a ruha susogását elnevezi „Frou- Frou“-nak. A darab hősnőjét, Gilbertét, könnyel­műsége végett nevezik családtagjai és barátjai ,, Frou- Frou“-nak. Gilberte igen sok bűnt követ el ; hűt­lenül elhagyja férjét, gyermekét és szökik imádója után Velenczébe. De ha még tízszer annyit vétke­zett volna, kimondhatatlan szerencsétlensége, őszinte bühbánata és vezeklő halála kibékítenék még, a legszigorúbb Catót is e szép hölgygyei. Pulszkyné- Márkus Emilia nagy és megérdemlett sikert aratott e nehéz szerepben; a 3 felvonás végén, a házat zsúfolásig töltő díszes premiere közönség nyolezszor hívta a nagy művésznőt lelkesen s zajosan a lám­pák elé. A színmű (a franczia könyv „comédie“- nek mondja) ; mely oly későn jelent meg nálunk, a tetszés után Ítélve, repertoire darab fog maradni. * * * Néhány nappal a premiére előtt kerestem „Frou-Frou“ könyvét az - itteni könyvraktárakban. Őszintén megvallom, hogy magam sem tudtam, hogy kiirta e darabot, de megvoltam győződve, hogy a könyvkereskedők sem tudják. így bujdos­tam mint a juif errant boltból-boltba, bejártam az összes könyvkereskedéseket és több ódondászatot s kérdeztem, vájjon kaphatnám-e „Frou-Frout“ ma­gyarban vagy eredetiben. A magyart sehol sem kaptam; az eredetit illetőleg egyik könyvkereskedő azt állitá, hogy eredetije német és a Reclam-ki- adásban kereste. A másik azt mondó, hogy Sardou irta, mig a harmadik öreg Dumast deklarálta e mű írójának. Végre a Grill-féle köuyvczégnél keresték és találták „Frou-Frout“ Meilhac és Ilalévy müvei között. Elfáradva, de diadallal vittem haza a köny­vet ; kezdtem olvasni, de annyira tetszett, hogy le se tettem, mig végig nem olvastam. De valósággal el valék ragadtatva, midőn P. Márkus Emília ha­talmas alakításában gyönyörködhettem. Itt megfor­dítva lehet mondani: „Scripta volant, séd verba manent!“ Pesti Miksa. C S A R XT O XL ___ Sz omorúan csillan ... Szomorúan csillan Meg a gyertya lángja . . . Halvány ifjú belemélyed A vak éjszakába. Oly beteg a teste, Oly bágyadt a lelke . .. Édes anyja vigasztalja, Kelti esenkedve. „Csak ássatok mélyre. — Jobb lesz nekem ottan Megpihenni, elporladni, Meg se siratottan! A sugár, mi került Leragyog fejfámra, Hűtlen csalfa angyalom tán Leborul majd rája ? . — “ Messze tőle, messze, Idegen határon, Barna kis lány összerezzen A nyoszolyaágyon. Ivönybe fürdik, könybe Hamvas szempillája . . . En Istenem, mi lehetett Szegénynek az álma?! Úr és koldus. Üveg hintón hajtat végig A gazdag ur nagy kevélyen ; Alamizsnát kéregét egy Fiúcska az utczaszélen. Hej, ha tudná, hogy az az ur, Az a büszke — édesapja!? . . De sokkal jobb, ha. azt szegény Soha, soha meg nem tudja. Úgy elsír . . . Úgy elsír az a hegedű Ha a Mózsi gyerek huzza... Majd megszakad szegény szive, Oly nehéz a gondjá-búja. Addig zokog, addig gyászol, Mig a fáradt vonó elhal — S a temetőn több lesz majd egy Siratatlan sírhalommal. Dalolt dalolt... Dalolt, dalolt a dalnok ifjú Örök tavaszról, boldogs igrul ; Ligetről ahol örök a nyár S pálmái zöldje le nem sárgul. Dala oly bájos, oly igéző, Festett világa oly isteni . . . De mindhiába — a szegénynek Belé sem szabad tekinteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom