Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-10 / 21. szám

Szénszál 2? cl "V icLélx:©_

teni a kor követelményeit. — Megértettük; tisztviselőinkben az erkölcsi követelmények mindenek fölé helyezett tekintetei mellett, tisztán csak a hi- vatottságot, cselekvéseinkben az igazságot kerestük: a szellemek szabad mozgása honol csarnokainkban.

Nyugodtak vagyunk tehát, hogy ha ősi intézményünk alapköveinek kibontása csakugyan elen- gedhetlen állami követelménnyé válnék, azt a szükségszerűséget Tolna vármegye közönsége nem siettette.

Most pedig engedje meg Exeellentiád, hogy midőn az ország ügyeinek vezetését, arra annyira hivatott kezeiből leteszi, mi is, az országos közélet egyik szerény tényezője, a válás küszöbén kifejezést adhassunk hazafiui mély és hálás köSzönetünknek azért az emberfeletti önfeláldozásért, melylyel feledve boldog családi köre nyugalmát, feledve a sors pazar kézzel kínált örömeit, s elutasítva visszaverve a személyes harczok durva támadásait, soha nem lankadt tevékenységét oly hosszú időn át a haza érdekeinek szentelte ; engedje elismernünk azokat a fényes eredményeket, melyekkel államférfim bölcsessége folytán gazdagabbá lettünk, s engedje kijelentenünk, hogy büszkeséggel fogjuk megőrizni emlékét mindenha, s ha államférfim nagy jellemhez példát kell keresnünk, büszkén fogunk Excel- lentiádra feltekinteni.

S szabad legyen végül, a féltett közjóért aggódó lelkünk azon reményét is ide iktatni, miszerint Nagyméltóságod providencziális tehetségeit nem* fogja továbbra sem a közügyektől megvonni.

Kísérje boldogság Excellentiádat minden utain.

Kelt Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon, 1890. évi márczius hó 27-ón tartott rendes közgyűléséből.

A törvényhatóság nevében: Simontsits Béla s. k. alispán.

n: A vármegyei közigazgatási bizottság folyó évi ápril hó 16-án ülést tart.

== Szálka községi körjegyzővé Hoff Henrik volt völgységi járási szolgabirósági dijnok választatott meg.

= Tolna vármegye jegyző szigorló bizottsága alispán ur elnöklete alatt a folyó évi márczius hó 29-én megtartott Írásbeli és 31-ón megtartott szóbeli vizsgálat alapján Follinus Árpád, Gungl József és Wikkert Károlyt a község jegyzői hivatal viselésére egyhangúlag képesitetnek ítélte. A jelentkezettek közül csupán egy vettetett vissza a szóbeli vizsgálat alkalmával tanúsított s nem kellő mérvű készültsége miatt.

= Tolna községben uralgott vörheny járvány megszűnt.

berek, kik az irántam való figyelemben s kitüntetésben versenyeztek egymással. Ez megkönnyítette felette nehéz helyzetemet, az önuralom kegyetlen feladatát. A társalgás általános lett, mindenki legélénkebben vett benne részt, de az ő hangja, érdekes beszéde, minden szava bevésődött lelkembe, s még ma is eltudnám mondani, — de téged édes kicsikém Lem akarlak vele untatni.

Az éjjel, talán először életemben nem hunytam le szememet, édes boldogság, aggodalomtelt gyötrődés váltakoztak szivemben, — nem tudtam számot adni magamnak érzelmeimről. Boldog voltam s egyszersmind féltem, — mitől, talán az üd- üdvösség nagyságától ? Nem tudtam, mint ma sem tudom, — de hiszek az előéltetekben.

Kedves anyám a másnapi bál lámpalázának tudta be reggel halvány arczomat, mi természetesen kezemre játszott. A fiatal emberek tréfálkoztak, nevetgéltek s én is csakhamar visszanyertem gyermekes vigságomat. ü már kilovagolt volta „vonalra,“ s az ifjak is, láthatólag nehéz szívvel, kötelességüknek eleget teendő szintén eltávoztak. „Viszontlátásra a bálon,“ hangzott még a kocsiról, s ón kislányos mohósággal láttam habos ruhácskám elrendezéséhez.

Az a bál ! Első bálom; ifjúságom legbájo- sabb s legkeservesebb emléke !

Sátorban volt a „tánczterem“ elkészítve, igen poétikusan, idyllikusan, csupa virág, zöld galy. Azt

= A Kurd-Csibrák, Szakály-Hőgyész és Gyönk-r Hidegkút vasúti állomásokra állatorvosi szakértőnek vármegyei alispán ur Erdődi József Szekszárd községi állatorvost nevezte ki, ki a napokban Hő- gyészre költözött s uj állomása helyén, már mégis kezdte hivatalos működését.

= Mészáros Kálmán szekszárdi lakos főispán ur ő méltósága által az üresedésben volt közigazgatási gyakornoki állásra kineveztetett. Hivatali esküjét is letevőn az árvaszékhez osztatott be.

FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL.

Budapesti kir. ítélőtáblától visszaérkezett ügyek.

Fehér Éva elleni feljelentő ügyben, megsemmisítő végzés. .— Sárközi István felperesnek, Bien Armin ellen ; megváltoztató Ítélet. — Molnár István felperesnek Biró János és társa ellen; helybenhagyó! ítélet. — Dán Mihály felperesnek, Rieger József ellen; megváltoztató ítélet. — Kis Károlyné felperesnek, Neumann Adolfné ellen ; feloldó végzés. — Nagy Samu Sándor felperesnek, Szegzárdi uradalom ellen; megváltoztató Ítélet.

Bűnügyek.

Kir. Curia. Toha Ferencz és társai ellen, részben megváltoztató Ítélet. — Gabor Ferencz és társai ellen, helybenhagyó ítélet. — Özv. Bohus Ignáezné ellen, helybenhagyó ítélet. — Ozv. Balogh Györgyné .és társa ellen megváltoztató ítélet. — Wild Konrád és társa ellen, megváltoztató ítélet. — Bősze Mihály ellen, helybenhagyó Ítélet. Katz Lajosné ellen, helybenhagyó ítélet. — Thier Ignáez és társa ellen, részben megváltoztató Ítélet.

Kir. Tábl a: Jahn György és társa ellen, helybenhagyó ítélet. — Pulai György ellen, helybenhagyó végzés. — Pflug Jáüosné ellen, helybenhagyó ítélet. — Barna Jánosné ellen, megváltoztató Ítélet.

Polgári ügyek.

Kir Tábla: Weiller Jakab felperesnek, Horváth Gyula alperes ellen; helybenhagyó Ítélet. — Tolnamegye gyámpénztára felperesnek, Dresser Konrád és társai alperesek ellen; részben megváltoztató ítélet.

Kir. Curia: Dani Mihály felperesnek, Gojkoviís Tódor és társa alperesek ellen ; helybenhagyó Ítélet.

HELYI HÍREK.

— Lapunk mai számához van mellékelve Warner „Safe Cure“ czimii füzetkéje, melyet olvasóink szives figyelmébe ajánljuk.

— Előléptetések. A pénzügyminister Tóth József szekszárdi kir. pónzügvigazgatósági vezetőszám tisztet, számvizsgálóvá, — Györkő Mór dunaföld- vári kir. adóhivatali III. oszt. számtisztet II. oszt. számtisztté nevezte ki.

— A szekszárdi iparíestület husvét hétfőn végre véglegesen megalakult. Geren day Lajos főszolgabíró ur megnyitotta az ülést, megmagyarázta az összejövetel czélját és megnyitotta a választást. Elnöknek egyhangúlag E r á n e k Jánost, alelnöknek id. Debulay Antalt, ügyésznek

hihetted volna, hogy az erdei tündérek és manócs- kák elrejtett légies találkozója lesz a hely, ha a mérnöki jelvények festői csoportosítása nem juttatja eszedbe, hogy a modern kor, a haladás korszakának fiai, az elemeket megfékező, minden útjába álló akadályt lekíizdő, a természet titkaiba merészen és diadalmasan behatoló technikusi kar ifjú tagjai veszik el itt hosszas, fáradságos munka jól megérdemelt jutalmát a vigasságban.

Fehér, egyszerű lenge ruhám volt;- — emlékül ellettem kis ládám aljába. Ábrándos leányos vágyam volt soká, abban a ruhában pihenhetni a sír mélyén, — mert akkor még azt hittem, hogy a szív nagy csapások alatt könnyen szakadhat meg. — De halld, édes ! Aranyöv tartotta össze ruhám ideális ránczait; ez s egy ibolyakoszoru szőke hajamban volt egyetlen díszem. Anyámnak megelégedett büszkeséggel telt pillantásai meggyőztek, hogy az egyszerűség jól illet hozzám.

A táncz megkezdődött; a fiatalság vígan keringett, kaczagott, udvarolt, a csárdásnak se vége, se hossza. Végre egy andalító keringő első ütemeire előlépett ő, s hatalmas karjaiba vette karcsú alakomat. A hetedik mennyben képzelem magam, ahogy tovalebegtem vele. Ezt a boldogságot, gyönyört nem éreztem még soha, — s egy hosszú, boldog sóhaj rebbent el ajkaimról, ü rám nézett, halálos sápadtság terjedt el arezán, boldogság s róDr. Steiner Lajost, pénztárosnak Gunzer Jánost, számvevőknek Aliquander Tamást, Nitsner Pált, Kramer Ármint választották. Elöljárósági tagokká pedig : Haudinger Károly, Csóri Ferencz, id. Tóth Pál, Geisz Bálint, Jilk László, Studer Lajos, Petries Antal, Kis Mór, Pirisi István, Ludvig József, Ditrich József, Helczel György, Hauk Antal, Bau- ernhuber László, Mirth József és Kéber György. Iparhatósági biztossá a főszolgabíró P á p ó Sándort nevezte ki. Jegyzőül a tegnap délutáni elöljárósági ülésen Kálmán Károlyt választották meg, s kezdetben 200 frt fizetést ajánlottak föl neki.

— Az ünnepek alatt Ellman Anna k. a., Molnár János és Fejős Dezső urak a belvárosi templomban Jeremiás siralmait énekelték; ugyancsak husvét napján a 2-ik mise alatt nagyban emelte az ájta- tosságot Ellman Anna „Ave Maria“ kellemes so- lójával. A föltámadási körmeneten több ezer ember vett részt. Tavaszias, szép idő kedvezett az ünnepnek ; — a harangok zúgása, az ezernyi nép áhitatos éneke s buzgó imái örvendező hírnökei voltak a feltámadás magasztos ünnepségének, melyet nem zavart meg semmi profán dolog.

— Végzetes tett. Z g o r s k y Wladimir, Zgorsky Zsigmond huszáralezredes fia, ki Szegeden a reáliskoláin.osztályának növendéke volt, nagypénteken agyonlőtte magáténekelték ; Végzetes tettének indító oka az volt, hogy egy tárgyból elégtelen jegyet kapott. Édes atyját, ki az ünnepekre Szekszárdid jött, táviratilag értesítették, de mire Szegedre leutazott, fia már meghalt. Husvét napján tették örök nyugalomra.

— A téli bundáknak és ruháknak nyárra való gondozását olcsón elvállalja Ujváry Cseh Béni, a polgári iskola pedellussá Szekszárdon.

— Végzetes fölfedezés. Mikor elváltak mind a ketten nőtlenek voltak, s nem győzhették egymásnak dicsérni e fölséges és égi állapotot. Fájdalmas könyeket sírtak és átkozták a sorsot, mely a legjobb barátokat is válni kényszeríti. — Öt esztendő múlva a fiatalabb is visszatért szülővárosába és nagysokára összetalálkozott legkedvesebb colle- gájával. — Barátom az égiek is igy akarták ! Feleségem nines, de van itt egy gyönyörű fiatal asz- szony, a ki a bolondulásig szerelmes belém. Nála vagyok naphosszat, inig a férje, a kit a szarváról bizonyosan száz lépésnyiről meg lehet ismerni, a hivatalban dolgozik. — No azt a férjet ugyan én is szeretném ismerni, szól az idősebb barát. Én nős vagyok... — Mit te nős vagy és te még csak most mondod nekem. Gratulálok barátom, ezerszeresen gratulálok. De hát szép-e a feleséged ? Olyan mint a milyent mindig akartam. Szőke haja, kék szeme van és olyan jó szive, hogy szeretni kell, ha mindjárt nem akarná is az ember. Maga

műiét tükröződött egyszerre szemeiben. S ón remegni kezdtem, mint a szélvészben hányódó gyenge kis falevél, — remegni felindulástól, boldogságtól s egy előttem érthetetlen rettenetes félelemtől. Mintha bűnt követtem volna el, úgy éreztem magam s félig öntudatlan állapotban kerültem vissza helyemre. Ö nem tánezoit többet. Én végig őrjöngtem az egész bált, egyik karból a másikba repülve, — csak beszélni, csak gondolkozni ne hagyjatok ! Ilyennek képzeltem a gonosz lelkiismeret nyugtalanságát, s nem tudtam mért ez a rettenetes lelki állapot ? !- A bál vége felé közeledett, a mamák előszedték már belépőinket s meleg kendőinket, mindenki a kocsik felöl értekezett, — midőn ő hozzám közeledve, halk, lágy hangon igy szólt: „Adja nekem, gyermekem, azt az ibolyakoszorut fejéről; elviszem haza kis 1 á n y k á in n a k ; ráteszem az ő fejére : legyen ő oly hasonló önhöz, mint ön e kedves virágokhoz s boldogabb ember nálamnál nem lesz e földön.“ Nedves szemekkel nézett, a kínos meglepetéstől bizonynyal eltorzult arezomba, mig élek azt a pillantást, ezt a borzasztó perczet feledni nem fogom.

Tehát volt okom a félelemre. Ő családos ember, le van kötve testestül, lelkestől — s nekeni nem marad egyéb, mint e kót nap édes-keserves emléke s szegény szivemben egy olthatatlan, viszonzatlan szenvedély égető kínja !