Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-03-07 / 11. szám

követelj ü k, hogy ne rontsa me g b enne a nőt, a feleség e t, a z any á t.

S ez nehéz feladat. A gyenge önállóság nélkül való, a magát könnyen a hallottakba beleképzelő, azoknak alávető lelkületű s gyengébb testalkati! nőben az iskola sokkal könnyebben okoz szellemi és testi kárt, mint az erősebb lelkű, idővel önállóan fejlődő, mérlegelő és Ítélő, egyszersmind ellentállóbb testű férfiúban. A leányiskolák higie- néja még nincs a kellőképen tanulmányozva és megírva ; és én félek, hogy a leányok iskoláztatásában a manapság méginkább megtámadtatik a nő, mint a fiuk iskoláztatásában a férfi. A leány, aki úgyis egyre a szobában ül, az iskolában megint csak arra kárhozik. Beszorul sok szoknyával a szűk padba, ott hanyagul ül, maga alá veszi a lábát; s csakhamar — egyéb egészségi bajokat nem is említve — kezd csípője elgörbülni. Nézzék csak a vá- czi utczán a hölgyeket: a legtöbbnek ferdén áll a csípője, hacsak az ügyes szabó nem segít a toillet- ten. Bezzeg a palotai leányok, menyecskék csípője nem ferde ! Es ez a csekély ferdülés is komoly dolog ; nem annyira azért, mert rontja a nő szépségét, hanem inkább azért, mert nagy veszedelmet okoz később az anyának.

A leányok roppant érdeklődéssel hallgatják az iskolában a történetet: a hősökről meséket; a geográfiát ; a természet tarkaságainak kiváncsi leírását; szeretik még a nyelveket is,- mert — a rágalmazók szerint — egyik jól fejlett szervének ad okot és módot foglalkozásra.

.De vájjon nem okoz-e nagyon is könnyén a tanulmány és .tudomány kárt a nő lelkiiletében, anélkül, hogy a feleségnek, anyának valami nagy hasznára válnék ? Nem teszi-e a nőt regényes hajlamúvá ? Utazásra, szórakozásra, feltűnésre vágyakozó vá ?

Tanítják a leányt szép művészetekre, zenére, rajzolásra is, amire voltaképen — az éneket kivéve — nincs a természettől képessége. Tanítják úgynevezett női munkákra is s mindezek kedvéért ben- tartják a szobában ; távol tartják a házi gazdaságtól, melyet nem ismer, nem szeret meg. Az értéktelen finom munkákkal megrontják szemét, a munkához görnyedő testében megrontják a tüdőt, a gyomrot stb.

Szóval, sok szépre és jóra oktatják és szoktatják a leányt otthon és az iskolában, de alig veszik eléggé figyelembe a leányban a leendő anyát és a háziasszonyt s nevezetesen nem fejlesztik és ápolják sem otthon, sem az iskolában a leány testét.

Tolnamegyei Hölgy elv Lapja.

Nőink életmódjában a Icgszemheszqkőbb fonákság mindenesetre az, hogy a nők, serdülő és felnőtt leányok, asszonyok egyaránt sokat ülnek és keveset mozognak.

Németországban az értelmiség nagy osztályában a nő nem ül naphosszant az utczái ablak mellett, haszontalan hímzéssel a kezében s ásítással ajakán, mint nálunk a vidéki városkákban, hanem a háztartással foglalkozik, tesz, vesz, mozog.. Nemcsak tapasztalásból tudjuk ezt, hanem a statisztika alapján is ! (Mi mindent el nem árul az a statisztika !) Németország leggazdagabb városai és családul nem tartanak annyi házi kiszolgáló cselédet, amennyit a magyar nő tart!

Hol van nálunk a criquet-játék, a lapda-játék, a lawn-tennys nők számára, mint van Angliában ? Az angol szülők utazni viszik fölserdült leányukat, fel a svájezi havasok tetejéig, hogy erősödjenek. — Nálunk is fürdőre viszik a leányokat; de csak bálba, hogy mielőbb főkötő alá dughassák.

Másik nagy fonákság a leányok és fiatal nők életmódjában, hogy nem esznek és nem isznak kellő módon. Szégyenük a jóllakást. az egészséges hajtást, csupa szendeség, finomságból elégtelenül táplálkoznak, amitől érdekes, olvadó, gyengéd lesz ar- ezuk, termetük azonban vértelen, erőtlen, ideges, fejlődetlen a testük.

Pedig a férfiak okosodnak s kezdik megbecsülni a nőben nem csupán a hófehér kacsokat, a patyolat teint, a hozományt, de az egészséget is. Az értelmes férfi szemében valóban a gyenge alkotásu, ideges, beteges nő visszarettentő; mert méltán a g- g ó d h a t i k, hogy majd egész élete panasz, k ö n y, fáj d a 1 o m, górcső k, o r v o s, fürdő s efféle keserűségek között fo 1 y 1 e. — Az okos férfi szemében -a 1 e á n y n a k l.egértókese b b hozománya: egészséges, üde énje. A gondos szülők tehát arra törekedjenek mindenekelőtt, hogy j ó egészséggel „s t a f i r o z z á k“ ki kedves leányukat.

Magyarországon a nők, alig hogy fölcseperedtek, férjhez mennek. Kétszer annyi leány megy férjhez 20-ik éve előtt, mint Ausztriában. Pesten 1870-ben a népszámlálás alkalmával 15 éves menyecskét 14-et Írtak össze!

Ennek a korai házasságnak is megvan az egészségi hátránya, a mit a magyar nők későbben megszenvednek.

Es megvan a nagy kára a divattá fejlődő

menyegző utáni utazásnak is. Kérdezzék csak a nőorvosokat az ilyen utazások következményeiről s alig bocsátják többé az uj házasokat gyorsvonatra, Svájczba, Tirolba, Olaszországba, Párisba.

Ezeket mondja hazánk egy jeles tudósa. Érdemes, hogy a szülők komolyan gondolkozzanak felette.

GY ASSZONY GONDOLATAI.

— A szerelem olyan „tündérország,“ melynek útja meg van hintve könyzáporral és csóközönnel.

— A szerelem azon egyetlen valami a földön, mely választ adhat a költő e szavaira : „mért születni, minek élni?“

— A szerelem olyan mámor, melyből senki sem szeret kijózanodni..

— A ki a fényhez szokott, setét annak a világosság.

— A sötétségben lakozó elindul a legparányibb fény után, nem keresve, hol és merre világit az.

— A remény olyan, mint a meteor. Fényesen születik s ha szétfoszlott, sötét lesz utána minden.

— Az élet olyan, mint egy rosszul hangolt hangszer; nagyon nehéz, -— sőt majdnem lehetetlen benne az összhangot feltalálni.

— A gyermekkori szomorúság az élet boldogtalanságának előórzete.

— Sok a gazdag ember, de kevés az — ur.

— Néha beszélünk, mert veszedelmes lenne reánk nézve a hallgatás.

— A feledés önkénytelen. A kik feledni akarnak, azoknak soha sem sikerül.

— Némely ember sokkal kevesebbet tanult, semhogy belátná, hogy-semmit sem tud ....

— A távozással nincs összefüggésben a feledés. A távolság homálya nem fedheti el előlünk azt, kit szivünk szeret; olyan az, mint valamely csillag, mely a messzeségben fénylik, de folyton reánk szórja tündöklő sugarait.

— A fény többnyire káprázatot idéz elő, s a káprá- zatot nyomban követi a szédülés.

— Jobb, ha az élettől semmi jót nem vársz, nehogy a vész pillanatában készületlen légy.

— Légy büszke, ha az emberek kerülnek, — bizonyára érzik,' hogy nem hozzád valók.

— Az emberek kedvét ne keresd, mert kárba veszett munkát végeznél.

— A fellegvárak mitsem érnek, mert nem képesek az élet ostromainak ellentállni. A v a 1 ó érintésénél romba dőlnek, maguk alá temetve ábrándjainkat, álmainkat . . .

— Ne a holtakat szánd, hanem azokat, kikben mind a remény, mind a hit meg van halva s ők maguk élőhalottként kénytelenek bolyongni az élet. tövises utain.

Szarvas Mariska.

Á rejtélyes színésznő.

— Karczolat. —

Székvárosunktól utaztam Budáig. Nekem ez is rengeteg ut lett volna, ha meg nem választom a szomszédnőmet. Zöld Sarah Bernhard kalapja

TÁR CZ A.---------áv

rss Sllaiisna cm fedezete zc.

Csuk egyszer láttalak, kedves rózsabimbó:

A szidok, s nagyszülők szerető körében ;

Csak egyszer : szépapád öregségtől ingó, Reszkető térdein, tisztes agg ölében..

Mosolygott a család, hogy keblére hajtva Olyan kimondhat lan kedves volt a képed.

Úgy elgyönyörködtem — szerény vendég — rajta. Nem is tudom, mikor látok olyan szépei.

r

Jós már temetőbe, sírba,’, koporsóba,’,

Mega émulva, sárgán találnálak téged:

Hogyha vágynám újra veled állni szóba,

Lálni, még nem vég ás oly moéolygó képed’.

Hadi a konyán érted ; mindenik cseppjében Kedves jálsziságod tükröződik vissza . . .

S azon veszem észre, hogy halványul képem : Forró könnyeimet, hogy mohón felissza.

Apa vagyok én is, nem csuda ez nálam :

Nekem is volt eggk'or súlyos veszteségem.

/Úgy képzellek téged kedves rózsaszálam,

Mintha újra s újra elvesznél le nékem]

Apa vagyok én is: hál ha kedvesidelel Fggiill hull a könnyem égbe szállt kis angyal': Megkónngül a szivem s szenlirási hittel Oszlatom hám egij-egg vigasztaló hanggal:

. . . Nem hah az meg, a kit oly nagyon szerettek: Szivek mélyében van örökös la,kása . . .

S vnig a bűnös lélek uj halódtól retteg :

Miig dicső lesz annak ujratámadása! . . .

Tóth István.

■ AA'itv-A_z íAirrT-y'olcLaliróL

Most volt egyik holdvilágos este, — a fagyos hó -erősen ropogott a léptek alatt; az olvasót persze ez mind nem érdekli, valamint az sem, hogy én az ’említett este sétálni mentem. Igaza van, az ugyan nem -feszítheti az érdekeket; de bocsásson meg -a szives olvasó, már ha felőlem bármit gondol is, de a t. szerkesztőségről csak nem tételezi fel, hogy az mint ujdonságszerii érdekes nevezetességet említse a hideget télen, valamint a holdvilágos estéken tiprott ropogó havat ? !

Türelmet kérek, melyet meg fogok jutalmazni egy habár hihetetlennek tétsző, de Való és igaz történet elbeszélése által.

Ha éppen tetszik, tanút is nevezhetek, — de nem, ezt még sem teszem ; legyen nyugodt, fiatal barátja az erénynek, ki a nevezett este a földvári fő-utezáu haladt felfelé — egészen a vásártérig, hol azután balvégzete az én bitterembe hozta.

De hát hogy is volt ez ?

En tehát sétálva, a pentelei útról jöttem visz- szafelé, követve sok jó ismerőseim által, — mert ha én azt mondom, hogy én Eöldvárott, különösen alkonyat Jelé elmehetek s a kutya sem ismer, ez

valóban csak az emberekre vouatkozhatik, mert az igazi kutyák igenis ismernek. Egy kis darab kenyér, egy jó szó, oly mélyen vésődik azokba a jó kutyaszivekbe, hogy adójához hívek és hálásak maradnak mindig. Engem tehát követett a lompos Duna. a hófehér Tigris, a fekete Uzitrom és a kis my-lady, ki végett folytonos disputában élek a paraszt gyermekekkel, kik érővel rá akarják fogni, hogy ők my-lord-nak hívják. Én ezt persze nem tudom elhinni, mióta my-lady-t volt szerencsém a legboldogabb, családi élet közepeit szemlélhetni, tejével két kölykecskéjót táplálva. Vagy a my-lordoknak is lehetnek kölykecskéi ? . . . Az ördög tudja, az ember mai nap már alig ismeri ki magát.

Az árnyoldalon haladva, a vásártérre értünk és ott pillantottam meg ezen sétám hősét.

A hold ezüst fényével pazarul árasztá el a csinos nyúlánk alakot, ki a téren nyugtalan léptekkel harangozott le és fel. (Kérem, ez nem uj és nem is műkifejezésh11lert az az illető csakugyan harangozott, és pedig jobb lábával együttesen előre tolta a bal vállát.) Kezeit erősen beledugta a rövid Mikadó-forma kabát oldalzsebeibe, kalapját pedig egy kissé oldalt, hátrafelé nyoma fejébe. Feltűnt még egy kis pálezika, melyet görcsösen szorított hóna alá.

Ilyen volt az alak. Arczát bár jól láthattam, de bocsássanak meg, még rá találnának ismerni, liát inkább nem festem le. Hagyjuk szegényt fii- työrészve harangozni !

De most jön ő, a hősnő ! Feltűnő szép piros pozsgás arczu parasztleány, könnyű léptekkel, me-