Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-20 / 56. szám
IX. évfolyam. 1889. 56. szám. Szekszárd, szerda, november 20. TOLNA 'VL^IRIlVCEGrS'IE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam Előfizetési áx r Egész évre .........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. UVTeg-jelerxils: Életenként kétszer z szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. hivatalos közlönye. ZEiii'd.efési díjalsr: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos.: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. JL polgári osztály. Sokan beszélnek minálunk a különféle osztályokról, melyek társadalmunkat részekre szakgatják s külön-külön életet élve akadályozzák az egységes társadalmi élet kifejlődését. Még mindig kisért a különbségtevés nemesek és nem nemesek közt, még mindig ugorkafának tekintik sokan a családfát. Csak nem rég tapasztaltuk hivatalos kifejezését is annak a felfogásnak, mintha bizonyos, nem tudni mi érdemen alapuló czimerek kiváltságokat osztogatnának, például vámfizetés alul mentességet. Nagy tisztelői vagyunk a magyar hazát évszázadok alatt fenntartott nemesi osztálynak, de nem kevésbbé annak az osztálynak, mely, jelenleg tartja azt fenn. A modern műveltség és jólét viselői és terjesztői a társadalom polgári osztályában vannak ez idő szerint legtömegesebben képviselve. A születési előjogok s az ősi családi név nimbusza igen szép dolgok, de a haladó század, mely ugyan még milliókat költ a katonaságra s mindamellett félve tér ki a háború veszedelmei elől, munkát és serény iparkodást követel mindenkitől, a ki nem a múltak fia akar lenni. A magyar kultúra nem a megyékben, hanem a magyar városokban fejlődött ki. A megyékben még most is lenézik az ipart és kereskedést s a rosszul tanuló gentry nebulót még most is azzal rémitik. hogy: „tanulj gyerek, mert elmész inasnak“. A földbirtokos osztály még mindig lenézi a polgári osztályt, mely pedig úgy az egyházi, mint a világi pályákra jelesebbnél jelesebb tehetségeket fejleszt ki. A magyar polgári osztály azonban nem néz hátra, hanem előre. Hátul vannak a múlt dicsőség emberei, elől a jövendő küzdelmek bajnokai. Ezekhez csatlakozik s nem külsőségekben keresi értékét s jólétét. Évtizedünk jelszavát senki se hangoztatta szebben, mint a legszellemesebb magyar államférfiak egyike, Trefort kultuszminiszter. Ő mondta nem egyszer, hogy műveltség és jólét az egyesek s a nemzet végső czélja. Kultúra nélkül nincsen jövő s jólét nélkül nincsen kultúra. Ahol mindennapi kenyérgondok vannak, ott a felsőbb érdekekkel nem sokat törődnek. Ahol Ínség van, ott nincs irodalom, nincs művészet. Ott koplal a szellem is. Műveltség és jólét a magyar polgári osztály programmja. Az iparos vagy kereskedő szorgalmasan iskoláztatja gyermekeit, mert nem bágy számukra örökségül régi nevet, mely valamelyik kataszteri állás gondatlanságába kalauzolná őket. Tőkét sem testál reájuk. De praktikus műveltséget biztosit számukra s azt mondja gyermekeinek : csináljatok magatoknak nevet, szerezzetek magatoknak diplomát, biztosítsatok magatoknak qualílicátiót s az annyit ér, mintha nevetek még a keresztes háborúkból való lenne. Ha végig nézünk az ország társadalmán, azt tapasztaljuk, hogy elsőrangú alakjaink a polgári osztályból valók. Az ősi név nimbusza Magyarországon már csak a megyéknél s a hadseregnél nyom valamit a latban. A haladó kor azt követeli minden egyes fiától, hogy maga szerezzen magának nevet, műveltséget és kenyeret. Iparunk és kereskedelmünk pedig egészen polgári elemekből áll. Angliában nem tűnik fel, ha a lord major iparos ; Amerikában nem szégyen, ha egy iparost a világ legnagyobb köztársaságában, az Egyesült államokban elnökül választanak; nálunk még kuriózum, ha nemes ember felcsap iparosnak vagy kereskedőnek s rendkívüli dolog, ha egy mágnás odaadja a nevét egy cognac-gyárnak. A polgári osztály ereje, műveltsége és jóléte által azonban már kiemelkedett a múltak osztályaiból, a mi a nemesi előnevekkel, de nem mindig nemes tulajdonságokkal kérkedő gentry néhány tagját nemcsak elkeseredésekre, hanem a polgári nimbusz elnyomására, sőt meggyalázására ragadja. Addig is, mig a nemesi osztályt a polgári osztálylyal kibékíti az idő, melyben a folytonos hivatalos és társadalmi súrlódások teljesen megszűnnek, ne iparkodjék a polgári osztály semmi egyébre, mint szép nevének és jövőjének dicsőségére: a polgárosodásra ! = A m. kir. belügyminisztérium Kis-Vejke, Závod és Lengyel községek által alkalmazott hus- vágatási szabályrendeleteket minden változtatás nélkül jóváhagyta és visszaküldőbe. íz A tolnai cs. és kir. katonai állomásparancsnokság tudósítása szerint: a Tolnán elhelyezett cs. és kir. 10. sz. huszárezred lovai között a íagályos „I n f 1 u e n z a“ (ragályos nátha) lépvén fel, az előirt óvintézkedések megtétettek. = Az italmérósi jog bérbeadása. Az italmérési adó, illetőleg a hol ez nem lehetséges, az italmérési jog bérbeadása és biztosítása a pénzügyminiszternek minden várakozása ellenére különböző nehézségeket okoz, melyeknek leküzdése egyelőre még nem sikerült. Az ország ’egyes vidékein oly különbözők a viszonyok, oly elütök egymástól az érdekeltek igényei s annyira változó az italmérési „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A nagyon tiszta asszony. (Családi kép.) A mióta az a fiatal házaspár a zugligetből visszaköltözött váczi-utczai lakásába, ki sem jöttek a takarításból. A szobaleányok a szárnyas ajtókat meg a nagy táblás ablakokat mosták ; a fényező ballettel járt a parketten ; a kárpitos kijavította a kárpitokat meg az ablak drapériákat, a hangoló meghangolta a zongorát; tisztogatás, nagy mosás, porolás . . . s azután újra bevonták a bútorokat, a szőnyeget meg a zongorát; újra lebocsátották az ablakfüggönyöket és újra bezárultak az ajtók. A fiatal pár száműzetett az otthon paradicsomából, kikergette őket a tisztaság angyala. Egy szűk, sötét szobában húzták meg magukat. Fiatal párnak itt is édes a csók, kedves az enyelgós. Jól esett itt is & kis családi ebéd, de rosszul esett a férjnek a nagy lakbér. — Kis feleség! Nem volna jobb az ebédlőben étkezni ? Ebéd után olyan jól esnék a kevere- ten átnyujtózkodni, rágyújtani és veled csevegni ! — Hová gondolsz, Béla ? Az ebédlőt ételmaradékokkal bepiszkítani! no csak az kellene még! A férjnek néha-néha dolga is akadt. — Drága lelkem, nyisd csak ki a dolgozó szobámat, az Íróasztalomon szeretnék dolgozni! — Te bizony képes volnál ott mindent be- tintázni ? Itt a ténta, papiros, dolgozzál itt! Néha elhallgatta volna a felesége zongorajátékát is. — Muczusom, nem játszanád el Chopint? az én kedvencz darabomat ? — Hová gondolsz ? A szalonba akarsz menni ? Persze ! A parkettet besározni, a butoráthuzatot összegyűrni s a gardinákat talán telefüstölni! S abban a szűk szobában, a mely a szalont a háló- és ebédlő-szobát képviselte, kétszeresen rozz- szul esett volna a házi perpatvar, hát engedett a férj — s eljárt a kávéházba, Rosszul érezte ott magát, — az asszonyka meg otthon unatkozott. A férj az otthon után, a feleség a férj után vágyódott . . . De hát a tisztaság ! — Béla, te engem elhanyagolsz ? — Hiszen száműztél engemet mint egy gályarabot. — Ha szeretnél, itt e kis szobában is jól érezned magadat velem ! — Akkor vegyünk fel kis lakást! — Tudom, igen jól tudom, hogy te nem bánnád, ha éli mindennap boltra dolgoznám magam a takarítással. Oh te kíméletlen vagy! — Igaztalan vagy, kedvesem ! Hiszen azt csak beláthatod, hogy itthon nem vagyok otthon. E két garszonszobával már teljesen jóllaktam ! Te pedig elzárod előlem a lakást, mintha szobaur volnék, a ki nem fizet! Minek hát e nagy lakás ? — Vendégeknek! •—■ Úgy ! Engedd meg kérlek, hogy néha én is vendég legyek idehaza. — Nem lehet, lelkem. Fődolog a tisztaság ! — .Jó — válaszolá a férj s elgondolkozott. Valamin törte a fejét. Egyszer, hazajövet, azt mondja nejének, hogy délutánra K.-ék látogatást ígértek. Több sem kellett ! A szobaleány abbahagyta a kis-mosást, a dajka letette a gyermeket, a szakácsnő felhagyott a főzéssel : mind rohantak a szobákba takaritam, tisztogatni. A férj jót nevetett rajta s be akart lépni a szalonba. — Béla, az istenért! — sikoltott a nő, — mit mivelsz ? most lépsz be sáros czipővel, poros ruhával, mikor vendégeket várunk? — Persze, a sok bútortisztítástól nincs idő ruhát tisztítani, a sok padióvixeléstől meg a czipőt vixelni! — Kérlek mindenre, a mi szent, ne jöjj be.
