Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-20 / 56. szám
SzekszéurcL "VicLékiejog értéke, a mennyiben ez a bérletre hajlandók ajánlatai után megítélhető. Hogy Wekerle pénzügy- miniszter egyelőre nem képes az italmérósi jog értékesítése tekintetében magának teljesen áttekinthető képet alkotni. A törvény tudvalevőleg előírja hogy az italmérósi adó beszedését, vagy az italmérósi jog kihasználását biztositó ajánlati tárgyalásoknál egyenlő föltételek mellett első sorban a község, után a korcsmárosok s csak azután más vállalkozó veendő figyelembe. A néhány hót óta megindult tárgyalások e tekintetben egész különös eredményeket tüntetnek föl. Mig egyes vidékeknek és pedig az ország egymástól távol eső részeiben is meglepő nagy verseny nyilvánul és a bérletösszegek oly rendkívül nagy emelését ajánlották a községek, épp úgy mint egyes ajánlattevők, hogy rendes kezelés mellett és visszaélés nélkül a bérlet csakis vagy a község, vagy az illető egyesek kárával járna addig sok más vidéken és némolykor ugyanazon megyének más részében nemcsak, hogy magánvállalkozó nem akad, hanem a községek is, de külön- nösen a középnagyságú városok egyáltalán nem hajlandók az italmérósi jogot kibérelni, vagy az ital- mérési adó beszedését egy fix összeg mellett elvállalni az italmérósi jogot s számos helység egyáltalában szabadkozik minden bérlettől. Wekerle pénzügyminiszter magát a részletekről behatóbban tájékoztatandó, most felhivatta az ország összes pénzügyi igazgatóit, kik felváltva személyesen fognak a legközelebbi napokban a miniszternek ügykörükben tett tapasztalataikról, de különösen a regále-ügy- ben felmerült esetekről jelentést tenni. Az igazgatók egy részét a miniszter már is fogadta. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL. A kir. táblától visszaérkezett ügyek. Klanszki Vilmos felperesnek Klem Jeromos és neje ellen pótlás. — Tóth Pál János felperesnek, ifj. Kovács Pál ellen helybenhagyó Ítélet. HELYI HÍREK. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számának vezérczikkóben tévedésből kifelejtettük azt, hogy a megyei főpénztárnoki állásra M ó d 1 y László ur, valamint a főszámvevői állásra Ágoston Károly ur szintén egyhangúlag jelöltettek, mert hiszen magától órthetőleg e két érdemekben gazdag és jeles tisztviselő megmaradása természetszerűleg a vármegyei közigazgatás jelenleg nélkülözhetetlen tagjainak ismertetnek megyeszerte. — Kellemetlen tévedés. Tatai József csárdás szekszárdi lakos bepanaszolta Szűcs János kölesdi kovácsot, hogy ő ennek 10 frtos helyett egy 100 frtost adott. A panaszlott pedig igazolta, hogy ő csak 10 frtost kapott; az ügy kiderítése végett a vizsgálat tovább folyik. — Tolvaj inas. Ifj. Mayer János üzletében rajta érték Lemle László nevű kereskedő inast több rendbeli lopáson, mit a nebuló nem is tagadott, s azzal védekezett, hogy azért lopott, hogy elcsapják, mert máshová akart menni; ez a kívánsága aztán teljesült is, mert főnöke — egyéb lépést mellőzve — egyszerűen elkergette. — Elfogott betörő. Kalmár József mohácsi illetőségű embert a csendőrök elfogták és beszállították Szekszárdra s átadták a törvényszéknek. Az illető Asztalos István pilisi lakosnál betöréses lopást követett el. : — Segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Mozbacher Antal mözsi r. kath. volt tanító özvegye szül. Hayt Teréz szekszárdi lakos részére évi 84 frtnyi segélyt engedélyezett az orsz. tanítói nyugdíjalapból. — Furcsa pénzbehajtás. Egy helybeli fiatal kereskedőt, mint igazi gavallért (de pénztelent) ismerte a város, kinek mindenütt ott kellett lenni, ahol csak valami kilátás volt a mulatósra és a „potyára.“ Mert a fent tisztelt fiatal ur nagyon is értette a proletároknak azon „szabadalmazott“ mesterségét, hogyan kell egy-egy jámbor „balek“-től pénzt kipumpolni. Addig-addig űzte ezt a tiszteletreméltó (?) foglalkozást, mig végre a sok adós miatt nem volt városunkban maradása ; kapta magát és búcsúszó nélkül hagyva faképnél hitelezőit, elszánt lélekkel ült fel tegnapelőtt a Budapestre menendő vonatra. — Kecsegtette a „tekintetes“ (igy szokta magát uton-utfólen neveztetni) urat ama remény, hogy igy megmenekül felültetett hitelezőinek karmai közül. Már a vaskocsi hágcsójára tette fel lábát, mikor két hatalmas arczulcsapás késztette őt visszaszáll ni a földre. Egy elszánt megcsalt hitelezője kisérte lépten-nyomon, és észrevéve illanási szándékát, még elég jókor megakadályozta a modern „dón Juánt“ szökésének kivitelében. A fiatal ur, nehogy a lárma még több hitelezőt is ide cső- ditsen, (nem lett volna valami nagy véletlen, mert minden harmadik ember hitelezője volt) gyorsan kifizette a tartozást, zsebrevágva — e kivételes esetben — a hitelezőtől kapott késedelmi kamatokat, s a robogó vonattal eltűnt a bámész (szép számú) sokaság kiváncsi szemei elől. — Bekükletett. Az uj postajárat igen üdvös lenne a közönségre, ha mint hirdetve volt, a leveleket csakugyan naponként délután 3 órakor vennék ki a posta- szekrényekből; de sajnosán tapasztaljuk, hogy a postaszolga, nem tudni miféle rendeletből, már délután 2 órakor egész flegmával kiszedegeti a leveleket a szekrényből, s azt is nem a legtávolabbi újvárosi szekrénynél kezdi, hanem a postáról jövet mindjárt annál, a melyet legközelebb talál. így aztán, a ki jóhiszemüleg 3 óra előtt dobja be levelét a szekrénybe és abban a hiszemben, hogy az még másnap reggel Budapestre ér : nagyon csalódik, mert a postaszolgának másként tetszik! Ajánljuk e rendetlenséget az érdekeltek szives fi g y e lm óbe 1 — Tolvaj furfang. Egy jól öltözött dáma lépett egyik laczikonyha elé és egy 50 frtost kért fölváltatni ; mig a pecsenyesütő asszony jámboran kezdte olvasni a dáma tenyerébe az ötösöket, az alatt egy férfi is oda ugrott és sürgősen kérdezte, hogy a zsir és pecsenye ; s a dámát egész erővel eltolta a gőzölgő pecsenyéktől és kolbászoktól, úgy annyira, hogy a pénzváltó dáma Ötvenessel, ötösökkel egyetemben úgy eltűnt, hogy szegény pecse- nyés asszony ma is sírva gondol utánna. — Salamon testvérek Széchenyi utczai üzlete valóban majdnem pazarul van berendezve a legkülönfélébb csemegékkel és gourmand-czikkek- kel, melyek a legkényesebb igényeket is kielégítenék; de bizony nálunk az ilynémü czikkeknek még — úgy látszik — nincs kellő közönségük ; mert a mint halljuk, az üzlet derék vezetője, ha nagyobb vótelkedv nem fog uralkodni, a könnyen romlékony és kényes csemegeczikkek és különlegességek árulását kénytelen lesz beszüntetni, a mi bizony városunk és vidéke tehetősebb úri közönségére nem volna kellemes; azért ajánljuk e derék üzletet a közönség figyelmébe, mint a hol a legfinomabb különlegességek mindig friss minőségben és jutányosán kaphatók. — A legutóbbi vásár a csendőröknek is adott kis dolgot; valami nagyobb mérvű fogást nem tudtak ugyan csinálni, de azért néháuy enyves kezű férfit és hölgyet, valamint néhány csaláson és pénzeltüntetésen működő speciest elfogtak és bekísértek közeli laktanyájukra. A nagy sokadalomban pedig egyéb baj nem történt, minthogy a Széchenyi-ut- czán a Gőzsy-féle ház előtt egy 5 éves kis gyermeket a lovak elgázoltak, de szerencsére belső sérüléseket nem szenvedett. — Táncztanitás. P a u 1 o v i c s Gusztáv táncz- tanitó táncziskolát nyitott Szekszárdon az ovoda termében; a tanítás naponként este 5—7 óráig tart, s a tanpónz az egész évadra csak 2 frt. Kívánatra egyes házakhoz is eljár tanítani. Ajánljuk szülők és tánczolni akarók figyelmébe. — A hétfőn este dühöngött tűzvész sokkal nagyobb pusztítást vitt végbe, mint azt első benyomásra konstatálni lehetett volna. Lapunk tegnap megjelent rendkívüli számában közlőiteket kiegészítjük azzal, hogy mind a hat ház majdnem p orrá éget t, mert a nagy szól miatt a házak néhány perez alatt egyszerre égtek és a köztük levő utcza keskenysége miatt a házakhoz hozzá férni lehetetlenség volt, s minden háznál nagy mennyiségű szalma és széna volt összehordva. — De hát, szentem, a vendégek sem repülnek ide, azok is csak átmennek a poros sáros ut- czán, azoknak sem szabad bejönni ? — Te rossz férj, te ! Látod, hogy majd a lelkem dolgozom ki és még incselkedel ? A férj ügyesen odafutott a kerevetre és hangosan nevetve, keresztbe fonta kezeit. Szorgos kezű felesége meg haragos pillantásokkal kísérte léptei nyomát, vájjon nem lett-e a padló sáros ? — Ne félj semmit, édesem, a mint látod, felhúzom a lábaimat, sőt ha kivágod, levetem a czipőmet is, mint Mózes tett saruival a szent-bokor előtt, mert hiszen te is lángra találsz gyűlni a haragtól. — Ne ingerelj, mikor látod, hogy ezer a dolgom. — Vendéglátás bajjal jár. — Jaj, hogy belefáradtam ! A kezem is alig érzem. Minek is hívtad őket mára ? — Mert bekivánkoztam édes otthonomba! — Inkább kinyitottam volna ; inennyivel jobb lett volna egyedül theázni, ugy-e? — De hiszen bezártad volna az orrom előtt azonnal a termeket. Mi ? •— Hagyd el, tudom is én ; csak azt tudom, hogy majd összeroskadok ; s még mennyi a dolog! Még ozsonnát kell készíteni. Jaj, csak ne jönnének! — De hiszen ők protezsálnak engem be szobáimba 1 — Te ma oly kiállhatatlan vagy ! — Édes kis feleségem, ne durczáskodjál ! Hiszen meglehet, hogy nem jönnek el a vendégek. — Szívesen látnám — nem jönni! — Nos hát nem jönnek ! — Béla ! — kiáltá a menyecske s egy ugrással ott termett a férj mellett, vállára borult és és össze-vissza csókolta. A cselédség félbehagyta a munkát és ők egyedül maradtak a teremben. Kedves pajkoskodással megezirógatta az asszonyka férje arczát és szemeibe nézett, hogy váljon komolyan beszél-e ? — Milyen jó volna, ha nem jönnének, nem kellene tovább takarítani és nem pi^zkitanák el a bútorokat. — Látod, te kis csintalanom, a mi lakásunk valóságos butorkiállitás. Nem hiába vagy te takaros asszony vagy, de takarítás is a te mindened. •— S te ugy-e rászedtél a vendégekkel ? '— Ez volt az egyetlen útlevél, a melylyel szobáimba önmagámnak audiencziát adhattam. — Lám, milyen rossz vagy ! De most már elég volt: mi sem lehetünk idehaza örökké vendégek, most már vonuljunk szépen vissza. — A mi szalon ebédlőnkbe, a hol alszunk ? j Én nem ! Jól van, menjünk, de én a kávóházba ! megyek egyenesen. — Ismét ? Megint egyedül hagysz ? — Hisz te számiizesz ! — Mit csinálsz annyit a kávóházban ? — Mit csinálok ? Cognacot iszom, olvasok, aztán billiárdozom. — S nem unod meg ? — Nem ! Mert az ablak mellé ülök és nézem a menő hölgyeket. — Hölgyeket ? Tudod mit, Béla, ezentúl nyitva tartom dolgozó szobádat. — Csakugyan ? Ha megelégeltem a hölgyeket nézni, leülök kártyázni s néha-néha sokat, igen sokat vesztek. — Vesztesz ? Ne tedd többé lelkem, inkább nyitva lesz az ebédlő is ezentúl. — Szép ! Végre pedig, ha ezt is megunom, van a kávéházban egy gyönyörűen faragott bútordarab, tükrökkel kirakva öß likörös palaczkokkal, meg koczkaczukorral díszítve, odakönyökölök és udvariok a . . . — Ne folytasd, ne tovább ! Legyen nyitva a szalon is! íme itt vannak a vár kulcsai! — Jó! De a szerződés megpeciételóseül itt a szalonban csókolj meg édesem !
