Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-11-16 / 54. szám

SzelcszéircL "V idéke.

— Házfelavatás. Weber János nádasdi szeszgyáras és nagybirtokos Bonyhád közeiében fekvő, általa nemrég megvett Perezel Lajos-féle pusztán múlt szombatra tartott liázfelavatási ünnepélyt, melyen rokonai, számos barátai és tisztelői vettek részt. A délelőtt pompás villás reggeli után nagyobbrészt vadászattal telt el, azután lucullusi ebéd következett, mely tolnai halász főzte paprikás hallal kezdődött. Az ebéd alatt az első tósztot Dr. Schvetz Antal, majd utána Dr. Jahuda Gábor mondták, a háziúrra, nejére és családjára; utánna Kr a inni er János polg. iskolai igazgató a háziúrra, mint a munka kiváló emberére, mint ki összes nagy vagyonát saját munkásságának köszöni, majd Schelly József birtokos Tolnáról és Schmidl Ignácz pécsi püspöki főerdész a háziasszonyra emeltek poharat. Geiger Gyula az asztalfőt elfoglalt Krammer Já- nosné, nevezett igazgató édesanyjára, majd Dr. Jahuda Gábor a család rokonaira ürítettek poharat. A felavatásnál resztvettek közül feljegyeztük Krammer Jánosnó Nádasdról, Wittinger Sándornó Tolnáról, Schmidt Ignácznó Nádasdról, Dr. Jahuda Gábor orvos, Potkordácz Sándor, Kauschenberger Antal, János Vincze, Bubreg János gyógyszerész, Piribauer Antal, Nádasdról, Eisenbart Gyula, Schelly József, Wittinger Sándor, Dr. Vargha J., Krammer János, Udvardy Sándor Szekszárdin!, Dr. Schvetz Antal, Beck József Bonyhádról stb. stb. Az ebéd délután 5 óráig tartott, a mikor a társaság különböző módon, részben a kitűnő időjárás folytán szabadban keresett szórakozást. Este vacsora volt, melyet a társaság összes tagjai részt vettek s a melyen szintén a házi ur kiváló figyelmével és a háziasszony mindenki iránt tanúsított szeretetreméltó- ságával igyekezett fűszerezni. A társaság a késő éféli órákig maradt együtt s a legszivélyesebb hangulatban búcsúzott el a reggeli órákban.

— Kölesden Erdélyi Gusztáv, igyekvő és szakképzett asztalos telepedett le, ki mint lapunk mai számának hirdetési rovatában látható, — villanyos szoba-sürgönyöket és telefon-vezetékeket is készít nagyobb távolságokra ; ezek megtanulása végett Becsben volt, dolgozott a hírneves Déckert és Ho- molka czégnél.

— Nyugdíjazás. Beszedics Lajos báttaszók- teresianumi urod. számtartó buzgó és hü szolgálatainak elismeréséül, saját kérelmére, teljes fizetésével nyugdijjaztatott. A nyugdíjazott érdemes tisztviselő 25 évig szolgált egyhuzamban az uradalomnál, hol őt mindig mint a legpontosabb hivatalnokot ismerték és tisztelték. Mint magán ember pedig oly szeretetnek és kedveltségiek örvendett, hogy egész Tolna és Baranya Báttaszéken átutaztában fölkereste.

— Felfüggesztés. Theurle János alsónánai bíró és Schütz János ugyanottani esküdt állásuktól felfüggesztettek.

A szülők gyermekeiket eladják, s értekező maga rendesen 2 vég indiai közönséges vászonért (16 frt) vesz egy-egy fiúgyermeket, kiket olvasásra, Írásra, számolásra tanitgat, valamint megkereszteli s az igazi Isten megismerésére vezeti. Magának a törzsfőnöknek is van három fia a trónörökössel együtt értekező nevelőintézetében. Ezen intézet azonban nem egyéb, mint egy nagy kunyhó, melyben vagy ötven fiú (ennyit visárolt már össze) éjje- lenkint tűz mellett a puszta földön alszik, ha a nagy sokaságu patkányok nem bántják, melyeket azonban nagy ügyességgel összefogdosnak s reggel tanitás után kitűnő étvágygyal elköltik. Az intézeti rend a következő : reggel fólhatkor felkelés, mosakodás tetőtől talpig, mert a milyen feketék este, midőn lefeküsznek a hamuba, ép oly fehérek reggel ; ezután isteni tisztelet, mely alatt a missionárius misét olvas, a gyermekek pedig egyházi dalainkat nyelvökre lefordítva éneklik.

Most következik a tanitás, és pedig irás, olvasás és számolás, ami roppant fáradtsággal jár, miután emlékező tehetségük majdnem semmi, s igy leginkább folytonos ismétlés s gyakorlás által any- nyira lehetett vinni őket, hogy olvasnak, Írnak és számolnak. írásbeli gyakorlatukat, miután papirosuk sincsen, egyik a másik hátán végezi, látván, hogy a mesterük táblája fekete s igy bőrük színét felhasználják. Értekező most a katekizmust, a bibliát

— Dühöngő csavargó. H a r e z o n a napokban nagy botrányt és rémületet keltett Balázs Kanász György szabadkai illetőségű igazolvány nélküli csavargó, ki meglehetős elázottan szidta a papot, bírót, tanítót, jegyzőt s egész Harczot felgyuj- tással fenyegette. Az elöljáróság nagy ügygyel-baj- jal letartóztatta és átadta a csendőröknek, kik Szekszárdid hozták a főszolgabirósághoz, hol D ö r y László szolgabiró 3 napi elzárásra és 10 frt pénzbírságra ítélte, aminek e dühös férfiú annyira megörült, hogy a kezeit akarta megcsókolni a.szolga- birónak s vígan sétált vissza a dutyiba. Büntetése kiállása után pedig haza tolonczolják.

— Megkerült szökevény. A pécsi cs. és kir. 10. sz. huszárezred parancsnoksága értesítette az itteni főszolgabiróságot, hogy Simon István huszár- önkéntes köröztetését beszüntetni kéri, mert már megkerült.

— Elhagyatva. Böröcz István, decsi lakost a csendőrök a napokban Pörböl puszta közelében az úttól félreeső szénaboglyában találták teljesen ruha nélkül már megmerevülve; a szerencsétlen Öreg

I embert beszállították Decsre.

— Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki a már 23 év óta tartó fiilzúgás- és süketségből egy egyszerű szer használata által teljesen meggyógyult, késznek nyilatkozik e gyógymód leirását német nyelven ingyen megküldeni mindazoknak, kik ez iránt hozzá fordulnak. — 0 z i m : J. H. Nicholson, Bécs, IX., Kolingsgasse N0- 4.

VEGYESEK.

— Az ősz hajak eredete. Arab legenda szerint Abrakára volt az első ember, kinek ősz haja lett. Ez igy történt: Izsák csalódásig hasolitott apjához Abrakámkoz, hogy tehát egyiket a másiktól mégis meg lehessen különböztetni, az ég ura Abrakára szakákat őszre változtatta.

— A nikotin veszélyessége. A szivarok, pipák, czigaretták és efóle füstülő szerszámok kedvelőinek elrettentésére szolgáljon a következő eset: Landeckben egy odavaló jómódú szivarával megégette alsó ajakát. A mészáros oda se nézett a kis bajnak, rendes szokása szerint tovább szívta szivarjait szópóka nélkül. Néhány nap múlva ajka mód nélkül megdagadt, annyira, hogy a mészáros kénytelen volt magát operácziónak alávetni. Ez azonban nem használt semmit, s a szegény ember nemsokára meghalt a nikotin okozta vórmórgezésben.

■ - ---__________- t

Fővá

rosi tárczalevél.

Budapest november 9-én.

Ha babonás nem is vagyok és a pénteket szerencsétlen napnak nem is tartom, de kétségkívül nagy fontosságot, különös jelentőséget, tulajdonítok neki.

Az utóbbi hetek péntekéi, és jelesen a legutolsó, erre a tapasztalatra vezettek.

és egy olvasókönyvet kaffernyelven, melyre ő ezeket lefordította, Lissabonban nyomatja.

A kaffernyelvet szépnek, hangzatosnak, de sok tekintetben nyelvtani szempontból az európai nyelvektől elütőnek találta, de a hallgatóságnak is tetszett ezen nyelv, mert az előadó missionárius oly szives volt ezen kaffernyelven a „Miatyánkot“ elmondani.

Tömör és vonzó előadása után bőven kifejtette, hogy ezen szerencsétlen népnek első sorban civili- satióra .és culturára van szüksége, s ezek után következhetik alapos hittérités. Vannak már most is sokan, kik megkeresztelkedtek, de ezekben nem lehet bízni, igy maga a főnök sem keresztelhető meg, mert 60 feleségéről nem akar lemondani, fiai azonban már keresztények s ezen vallásban nevelkednek. >

így szükség volna első sorban földművelési eszközökre, igavonó marhára, iparosokra, ezeknek szerszámaira és nyers anyagra, melyekből iparczik- keket előállíthatnának ; ezeket kezdetben ajándékozni kellene, később becserélni, s igy egy kis forgalmat létrehozni. De ezen veszélyteljes elhatározásra embereket találni, ezeknek, valamint a többi anyagoknak a szállítási költsége óriási költségekbe kerül, egy személy szállítása csak a hajón körülbelül 600 frt, melyeket könyöradományok utján kell beszerezni, miután a Missio alapja nem rendelkezik ilyen öszKégi bevett szokás, hogy a nemzeti színházban és újabban a népszínházban is a premierek pénteken mutattatnak be.

Es minő végzetes az ily péntek !

Megmutatta azt legújabban Kabos Edének

esete.

Soha még „Eva“ ily udvariatlanságban nem részesült, ily borzasztó halállal ki nem múlt.

Még soha senki sem bűnhődött egy bukott Éváért oly szigorúan, oly keményen és egyúttal oly igazságtalanul, mint Kabos Ede.

Ha az ember egy rossz tárczát ir, annak legfeljebb az a következménye (tapasztalatból tudom) hogy a szerkesztői papírkosárba kerül; ha egy rossz regényt ir valaki, annak meg nincs más következménye, minthogy el nem olvassák, kivéve egy pár kritikust, kik nehány sornyi nekrológot Írnak róla.

Tagadhatlan, hogy az ily leczke sem kedves dolog, sérti az emberek hiúságát, becsvágyát, de mi ez ahhoz a kegyetlenséghez képest, melylyel egy rassz és előadásra kerülő darab szerzőjének a nemzeti színházban lakolnia kell.

Igaza van Jászay Marinak, a nagy művésznőnek, Kaboshoz irt levelében : hogy „a közönség szeszélye kiszámíthatatlan, és Ítélete — néha — beszámíthatatlan.

Oh az szótalan, cynieus közönség, mely nem ismer senkit, nem tekint semmit, csak azt, hogy lefizette az árát, hát élvezni akar s jogában áll Ítélnie, mely nem ismer sem kegyelmet, mely nem tekinti, hogy egyetlen kaczagással képes egy szép reményekre jogosító ifjú életét, múltja minden küzdelmeit, a jelen izgalmait és a jövő álmait eltemetni, irgalom nélkül elseperni abba a mélységbe, a honnét alig létezik többé feltámadás !

Eljött a várva-várt est — az epedett premiere.

Szorongó szívvel lesi a fiatal iró nagyratörő lelke a legmerészebb és legédesebb vágyainak megvalósulását, melynek reményét benne élesztették sokan azok közül, kik arra illetékesek ; amott egy páholy szögletében — izgatottan, félve, aggódva — egy halvány, bájos női alak ül, ki eljött a távolból, hogy megoszsza a dicsőséget azzal, a kivel szivét osztotta meg, hol a menyasszonyi myrtusko- szoru mellé édes büszkeséggel a babérból is tűzzön, melyet hőse aratand; arczuk kiderül, szivök emelkedik az első tapsok felhangzásakor, sokat beszélő, boldog tekintetet váltanak egymással, midőn a szerencsés szerzőt az első felvonás után zajos tetszéssel a lámpák elé hívják, és valamivel később felhangzik egyszerre egy kaczaj, a kaczagás ismétlődik, újra, meg újra kitör és ezen kíméletlen, pokoli hahotára az imént még legboldogabb két halandó szive kínosan összeszorul, tekintetűk kerüli

szegekkel; nagy pénzösszegeket elnyelnek azon cseretárgyak, vászon, sodronyok, üveggyöngyök, melyekkel élelmi czikkeiket beszerzik a misszionáriusok. Szükség volna apáczákra, kikre kellene a szegény négerleánykák nevelését bízni, miután ezeket a fiuktól külünválasztva kell nevelni és oktatni.

Végre meggondolva azon nehézségeket és veszélyeket, melyekkel a missionáriusoknak meg kell küzdeni, melyeknek éjjel nappal ki vannak téve; testük az égalj egészségtelen volta miatt folytonos váltólázban szenved, melynek enyhítésére chinint szoktak bevenni, csakhogy ehhez is hozzá szokik a test, s igy az adagokat nagyobbitani kell, úgy hogy öt giamm chinint is vesznek be egyszerre, sőt ar- senikumot is. Az igaz, hogy a láz igy elnyomatik, de az idegrendszer tönkre megy, s igy történt, hogy Afrika 27 hitküldére közül most már csak 7 működik.

Ezek után nem is lehet elképzelni magaszto- sabb emberi feladatot, mint egy ily hitküldóri működést. Ezért is kérjük a Mindenhatót, adjon nekik lelki és testi erőt, hogy vad és tudatlan felebarátaink közé a czivilizáczió első szikráit nehéz fáradalmaiknak megfelelőleg elhintsék, hogy ők is ennek nemes és lélekemelő áldásában részesüljenek. Holub János.