Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-16 / 54. szám
Melléklet november 16-iki, 54. számhoz Szekszárd "\7~icLélte_ ügyek, melyekben a felek nem tudtak egyezségre, lépni, az albizottság h o z utasittattak, melyek folyó hó 26-én kezdik meg üléseiket s a jövő hó elején is folytatják még a tárgyalásokat. Az albizottság elnöke D ö ry Dénes, tagjai: dr. Kramoíin Emil és Totth Ödön; a kincstárt itt is Büky György képviseli. — Életveszélyes fenyegetés. Sándor György Széchenyi-utczai sütőt az egyik legénye meggyilkolással fenyegette — úgy hogy kénytelen volt a csendőrök segélyét igénybe venni, kik aztán megkötözve bekísérték a főszolgabiróságlioz. — Páros viaskodás árpa miatt. A napokban a B u d a i - u t c z á n nagy embercsődület bámulta két izr. polgártárs páros viaskodását; csak körömmel állottak ki a porondra és egymást alaposan megkarmolták, de minthogy viaskodás közben nem éppen csöndes hangon társalogtak is egymással : a karmolásnak nagyon sok szemtanúja akadt. Dühösen folyt a viaskodás, mig végre mindkét fél arczán határozott karmolási tünetekkel hagyta el a csatatért. A viadalom oka — árpa volt, melynek 80 frt fekbórét az egyik vívó fél nem akarta megfizetni. — A dunagőzhajózási társaság magyarországi forgalmi igazgatósága közzé teszi, hogy folyó hó 15-én Szekszár d állomáson a személyforgalom ez évre be lett szüntetve. Jégverem. A kaszinó udvarában most ássák a választmány által elhatározott jégvermet, a melynek elkészítésével egy rég érzett hiányon lesz segítve — különösen a vállalkozóra nézve. Nagysága akkora lesz, mint az olvasóköré és 280 írtba fog kerülni. — Házvótal. A szekszárdon felállítandó igazságügyi palota részére Klieber György háza megvetetett 10,500 írtért. — Az ügyészség köréből. A szekszárdi kir. ügyészségnél megüresedett egyik aIügyészi állás ideiglenesen Kisert István kir. alügyószszel töltetett be. — Szekszárd községnek az uradalmi nagyvendéglő megvétele tárgyában kötött szerződése ellen a fellebbezési határidő lejártáig felfolyamodás nem adatott be. — „A pécsi egyházmegye alapítása és első határai.“ Ily czimü értekezést olvasott fel a napokban Ortvay Tivadar a jeles történetbuvár az akadémia II. osztályának felolvasó ülésén. Értekezése szerint a pécsi egyházmegyét szt. István alapította ; de az alapitó oklevél nem maradt fenn, csak ujabkori másolatokról ismerjük, a melyek csonkán közlik az eredetit; hiányzik belőlük a do- táczió. Ez oklevél szerint a püspökség 1009-ben keletkezett,^ de ez az évszám csakis az expediálásra vonatkoztatható, mert, hogy a püspökség már előbb létezett, az kétségtelen : valószínűleg a veszprémivel és győrivel együtt 1000 vagy 1001-ben alapittatott; az oklevél későbben történt expediálása pedig a határok rendezésének nehézsége miatt késett. Elolvasó kimutatja, hogy a ránk maradt oklevél-másolat tárgyi-tartalmára egészen hiteles, s hogy a hitelessége ellen felhozott érvek semmit sem bizonyítanak ellene. Hogy milyen határai voltak kezdetben ez egyházmegyének, azt magából az okiratból egész szabatosan feltüntethetni. A határok menetét ismerteti ezután a felolvasó és kifejti, hogy a régi pécsi egyházmegye kiterjedése jóval nagyobb volt a mainál. MEGYEI HÍREK. — Halálozás. Molnár Lajos m. kir. államvas- uti üzletgyakornok folyó hó 12-én elhunyt Hőgyó- szen. A boldogult a Rausz, Auber és Zöld családok körébe tartozott s őket s nagyszámú ismerőseit érte gyész korai elhunytával. — Adóhivatal Bonyhádon. Mint illetékes forrásból közlik velünk, Bonyhád legközelebb adóhivatalt fog kapni, a minek eddig is nagy hiányát érezték. — A földmiveiési minister Mőcsény, Szálka, K.-D o r o g h es T a b ó d községek szőlőterületeit, — a íillokszera miatt — zár alá helyezte. — Rejtélyes haláleset, Farkas István szent- istváni lakos múlt hó 18-án hazulról Lassiból eltá- * vozott, — a hol korcsmároskodott. — Pénzt nem vitt magával, csak ezüst órája volt nála. Mikor vissza — haza felé jött a decsi határhoz tartozó Lankocz foknál a töltésről lefordult a kocsijával — a kocsi rá esett és úgy összetörte, hogy azonnal meghalt. A hullát másnap Csütönyi József szekszárdi védgátőr és Kiss Ferencz kalocsai ember találták meg. A szerencsétlen zsebében megtalálták az ezüst óráját teljesen összeróucsolva —• a mutató lapon az éppen maradt mutatók féltizenegy órát jeleztek. — Még eddig nem volt kideríthető, hogy Farkas István szerencsétlenség vagy gyilkosság áldozata lett-e. Annyi bizonyos, hogy kocsiján egy apos- tagi hajótulajdonos is volt, kivel együtt ment Keselyűsből Lassiba. A meghalt atyja sneje nem hiszik, hogy szerencsétlenül járt fia illetve férje bűnténynek esett volna áldozatul, némely jelek azonban már is arra mutatnak, hogy a dologban nem a tiszta véletlen működött. Az ügy dr. Hodossy Géza vizsgálóbíró kezén van, ki a legerélyesebb nyomozást indította meg, különösen az apostagi hajótulajdonos kipuhatolására, mert kétségtelenül gyanús körülmény marad az, hogy az illető bár a szerencsétlenségnél jelen volt, máig sem jelentkezett. — Germanizálás. Bonyhádon folyó hó 10-én Graf József ottani evangélikus lelkész 25 éves jubileuma alkalmával a papiakban Forberger László ottani g y m n a z i u m i t a n á r német gyermekszinelőadást rendezett. A szinlap igy szólott: 100 arany pályadíjra érdemes kitűnő eredetű sziámii. Bonyhádon, a papiak dísztermében FORBERGER LÁSZLÓ igazgatása alatti dráma-, vígjáték és népszínmű dilettáns színtársulata által vasárnap, november 10-én a bonyhádi bucsu alkalmából nagy díszelőadás adatik: KNECHT RUPRECHT oder: Die böse Prinzessin un das gute Gänseliescl. Ein lustiges Trauerspiel von : J. Claus. Személyek: Der König Frl. Charlotte Becht. — Die Königin Frl. Ida Forberger. — Prinzessin Rosenrot, deren Tochter Frl. Emma Graf. — Graf v. Hosenbein, Ministor des Reiches Hr. Ernst Kirchknopf. — Kunzens Liese, Gensehirtin Frl. Wilhelmine Hera. — Knecht Ruprecht Hr. L. Guggonber- gor. — Page Hr. Béla Kirchknopf. Ezt megelőzi: Hunyady Jajtelesz, cselódszerző, az övé boltban. Eredeti vígjáték. Személyek: Hunyady Jajteles, cselédszerző ifjú Gyalog István ur. — Anna, cselédleány Graf Emma kisasszony. — Számi, Hu- nyadynak fia Kirchknopf Béla ur. Ezenkivül még : DER WITZIGE «TTWDIE vorgetragen von den Herren ANDOR MARHAUSER und STEPHAN GYALOG. „SALA M O N.“( Vörösmarthy Mihálytól. Szavalja: DYORSKY JÓZSEF ur. Végre: EGY ÉLŐ KÉP bengáli világitás mellett! Ez alkalommal TÖRÖK OTTÓ ur (Török Béla szekszárdi ügyvéd fia) mondja az ünnepi beszédet, Kezdete 6 órakor. Ez aztán nem válik dicséretére a bonyhádi gymnasium na k, mert mikor Bonyhád éppen szépen fejlődik az ottani intelligentia fáradsága mellett a magyarosodás utján: akkor eszébe jut egy gymnasiumi tanárnak Bonyhádon német szinelőad ásókat tartani; ez már csakugyan nem liazafiság. Talán még emlékében van a közönségnek, hogy a szekszárdi gymnasium létrehozására irányult mozgalom alkalmával fennen hangoztatták azt, hogy a bonyhádi gymna- siumnak missziója van a magyarság terjesztésében ! Na ugyan szépen valósítják ezt a missziót, mikor tanárjuk vezetése alatt német szinelőadással detektálják a közönséget és az ifjúságot; ez már csak | nem tartozik a magyarosításhoz ! rendesen majmokra vadásznak, melyek igen nagy számmal vannak, s rendesen a fákon töltve az éjjelt, ott lepik meg őket a tigrisek, honnan fülszaggató lármával, szökéssel iparkodnak menekülni a biztos halál elől. Legszemtelenebbek azonban a hyenák, ámbár ezek (sírásók ottan a nevölc) egészségügyi szempontból fontos szerepet játszanak, miután a hullákat felfalják, a levegőt megromlásától megóvják. Ej- jelenkint vonitva és ordítva körüljárják a kunyhókat, keresve valami táplálékot, csak ha az oroszlán hangja szólal meg, akkor nem hallani egyetlen egy és legkisebb hangot sehol, s az egész természet kihaltnak látszik lenni. A hyenák sokszor a kunyhó alá ásnak lyukat, s igy hatolnak be, Ilyenkor jaj az olvasónak, mert az ébrenlévő embertől fél, s gyávaságánál fogva rögtön megszalad, de enneK az utálatos állatnak elegendő egy kis harapása, s bekövetkezik a halál, hullamérgezés folytán. Ily veszedelmes állatok a krokodilusok is, melyek a folyón felfelé nyitott szájnyílással úszva, a mi' utjokba akad azt lenyelik. Különösen a néger asszonyok vannak sok veszélynek kitéve, mert más iható viz a Zambezi vizén kívül nincs, s igy kénytelenek ivó vízért ide járni s ha eközben valamely rszegény asszony mélyebb vízhez kerül, akkor a kro- kodilus legnagyobb ügyességgel farkával leüti, minek következtében a vízbe zuhan, hol a krokodil elkapja, a viz alá huzva ott elhelyezi s hét-három napig viz alatt tartja, midőn már jól megpuhult, a partra kihozza s ott felaprózva mindenestől lenyeli. Ezen állatokat nem üldözik, miután rokonuknak tartják a négerek, mert négerhussal élnek, igy nagyon elszaporodnak ; egy krokodilfészekben, melyet a folyó partján a homokban készít, 80—90 tojást találnak, melyekből a nap melege a fiatalokat kikölti, melyek már fogakkal, kibújnak a tojásokból. Nagyon sok embert láthatni láb vagy kéz nélkül, kik áldozatul estek ezen állatoknak. Ezeken kívül van még egy sereg mérges kígyó, patkány, egér, különféle pompás színezetű madarak, éneklők kivételével, rovarok, hangyák ezer meg ezer nemei, a lepkék stb. Előadó Czimmer- mann egy nagy gyűjteményt növények- és rovarokból hozott magával, melyeket meghatározás végett, a bécsi egyetemen nyújtott be. Ezeknek szép és vonzó példákkal és esetekkel való ecsetelése után áttért az ottani égalji és néprajzi viszonyok leírására és elbeszélésére. A lakosok között még semmi nyoma a civi- lizatiónak. Bizonyos területeken törzsfőnökök önkényes teljhatalma alatt élnek, kik korlátlan uralommal uralkodnak életük és haláluk fölött. Örökösödés folytán jutnak a trónra, csakhogy ez kiterjed az oldalrokonságra is. Legnagyobb vágyuk mentül több rabszolgával bírni, s ezért nem irtóznak egész törzsek férfiait megölni, hogy asszonyaikat és gyermekeiket elrabolhassák. Foglalkozásuk nem áll egyébből, mint tápanyagok után járni, a férfiak csapdákat állítanak, gödröket ásnak, melyekbe az állatok beleesvén, az ott felállított hegyes tárgyakba esnek s ezen okból veszedelmes az erdőben való bolyongás. Az asszonyok pedig keresik a gyökereket és rosszízű vad gyümölcsöket. Az ő vallásuk szerint hisznek egy nagy szellemben, ki azonban oly távol van tőlük, hogy nem is törődik velük, s igy ők sem törődnek vele, hanem iparkodnak a meghaltak leikéivel jó viszonyban élni, ezeket tisztelik s még ételt is hordanak nekik, mely hitnek legjobban örülnek a hyénák. Kuruzsló papjaik is vannak és pedig nyolez osztályú u. m. esőcsinálók, fünövesztő stb. és ezekkel iparkodnak jó lábon állani. Halottaikat nádba bekötve kiteszik az erdőbe, vagy ha mérgezés által múlt ki valaki, azt a folyóba dobják. Igazságszolgáltatásuk nagyon egyszerű, appel- lálás nélkül. A vádló főnök előtt bevádolja a vádlottat, kit, ha a vádat be nem ismeri, isteni ítélettel, rendesen móregivással próbára teszik s ha a méreg hatással volt, akkor főnökük az alfőnökökkel elitélik, s az Ítéletet nyomban vagy pedig este végrehajtják. Személybiztonságról szó sem lehet, mindenki maga magát védelmezi.
