Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-16 / 54. szám
IX. évfolyam. 1889. 54. szám. Szekszárd, szerda, november 16. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész ári-.? .........................6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részéro vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és eJŐfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. HN/Teg;jelenik: tie ten. ként kétszer i szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. ZE-EEircLetési díjain:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G. e i g e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Választunk! Tehát választunk, mégegyszer és utoljára. Az utolsó megválasztott tisztviselő felett el harsogó éljen, temetésre szóló harangszó lesz, — eltemetjük vele a régi vármegyét. Mikor az igazságszolgáltatást elkülönítették a a közigazgatástól s a másodalispánokat egész apparátusukkal kivették a vármegyéből — elvették vele a régi vármegye felét és eltemették vele a magyar közélet néhány tipikus alakját is. A jó táblabirák megszűntek, mert megjött az idő, mikor már nem volt szükség valakit a pad végére ültetni, hogy fel ne billenjen a tekintetes törvényszék alatt. A másodalispánokból lettek a valóságos törvényszéki elnökök, a jó táblabirákból a törvényszéki ülnökök, a főtelekbiróból lett telekkönyvvezető stb. És mindnyájan nem függtek többé protekczio nepotizmustól, — nagyúri passziók és polgár kegytől, — nem kellett többé a nagyfamiliák rokonsága sem az ó nép érdes kezének parolája, mert ez sem csattant többé azóta a toll forgató sima ujjak közt. És mégis kitünően megálltak helyüket. Igazságügyünk képviselői — a múlt nehéz és mostoha viszonyai közt is — dicsérettel feleltek meg a hozzájuk kötött várakozásnak. Avval tehát, hogy évtizedek óta nem választjuk többé a másodalispánokat stb., n e m vés z- tettünk semmit A közigazgatási tisztviselők kinevezésével is csak nyerni fogunk, Es mert e generalis változásnak már küszöbén állunk, kétszeresen érdekes a most folyó és utolsó választással foglalkozni, annál is iniíább, mert minden valószínűség szerint az uj rendszerben ez a most választandó tisztikar fog — legalább nagy részben, — hivatalára élethossziglan is kineveztetni. És akkor megszűnik a minden 6 évben visz- szatérő tréma e téren is, a tisztviselő aggodalom nélkül élhet hivatalos kötelességének, nyugodtan családjának, tanulmányainak s vele a társadalomnak, csak a becsületes munka és a hivatali ugy- buzgóság legyenek vezetői. De mégegyszer választunk ! Mégegyszer és utoljára ! És errre a választásra nagyon sok világot vetett megyei alispánunknak a múlt közgyűlésen tett jelentése. Az alispáni jelentéseket nem igen szokták a mi törvényhatósági bizottsági tagjaink figyelemmel kisérnipedig e jelentések különösen az újabb időkben sokszor nagyon sok tanulságosat foglaltak magukban és sokkal több figyelmet érdemeltek, minthogy felolvasásuk alatt diskurálgatni érdemes lenne, Az októberi küzgyüléö elő terjesztett alispáni jelentésnek a közigazgatás menetére, annak egyöntetűsége és lehető gyorsítására vonatkozó része, kapcsolatosan a járási szolgaiméi hivatalok ügykezelésével — méltán kiérdemli kiváló figyelmünket, különösen azért, mert ennyire nyílt és leplezetlen jelentésekhez eddig éppen nem voltunk szokva, — másodszor, mert ez őszinte szavakkal a legbehatóbb tájékozást nyerjük a legközelebbi választás o k r a is. A jelentés elmondja, hogy az alispán megvizsgálta a völgységi, központi és dunaföldvári járások szolgubiroi hivatalait és inig az elsőt kifogástalan ügykezeléssel elismerésre méltó módon vezetve találta, addig a központi és a dunaföldvári hivataloknál másodízben is kénytelen volt vizsgálat alá venni az ügykezelést és az összes irodai vezetést, mely alkalommal a központi járás szolgabirói hivatalánál az első izbeni vizsgálatkor nehózménye- zettek közül sokat pótolva talált s reményű ennélfogva, hogy a legközelebbi időben mindaz, a mi a szabályszerű ügyvitel és kezeléstől eltérőnek tapasztaltatott, teljesen pótolva lesz, a mint az tudomásunk szerint legnagyobb részben pótolva is lett.] Azonban a dunaföldvári hivatalnál, a hol a» másodizbeni vizsgálatot az alispán már a megye főispánjával együttesen vezette, még lényeges j a- v u 1 á s sem volt tapasztalható, olyannyira, hogy sem az ő méltósága a főispán által megejtett, sem az alispán által előzőleg foganatosított vizsgálatok alkalmával tett nekézmények orvoslásáról, kifogásoló észrevételek és útbaigazítások alkalmazásba vételéről csak meggyőződés sem volt szerezhető. És a jelentésnek ez utóbbi része a mily őszinte ép uiy szomorú. Tudjuk, hogy e járási hivatalnál sok panasz merült fel: azt is tudjuk, hogy az ottani volt szol- gabiró hirtelen nyugalomba vonult, — azután vizsgálatot tart a hivatal felett az alispán, majd főispánunk is személyes meggyőződést akar szerezni magának az ügyek itteni menetéről s mindennek a végeredménye az, hogy a megye alispánja nyíltan kell, hogy kijelentse a törvényhatóság előtt, hogy e hivatalnál az ismételt vizsgálatok s utasítások sem eredményezték a viszonyoknak még csak javulását sem. És e kijelentésnek most kétszeres súlya van, nemcsak azért, mert először történik meg, hogy az alispáni jelentés egy egész hivatal felett nyiltanki„Szekszárd Vidéke“ tárczája. Az áfrikai missio és Czimmermann István. Czimmermann István, afrikai missionárius, ki városunkban folyó hó 10-én két előadást, azaz egy szent beszédet a belvárosi templomban, és egy értekezést a városháza nagytermében tartott, 9-én délután Kalocsáról a hajóval érkezett. Az ottani állomáson vártak reá volt iskolatársai, ITolub János, helybeli polgári iskolai tanár és Varga Lajos árvaszéki ülnök, és pedig előbbi Lőcsén (Szepes- megye) Czimmermannal nemcsak az oltani főgym- nasium nyolcz osztályát végezte, de miután egy közös lakásuk is volt, lakótársak is voltak, Vargha Lajos pedig vele Váczott mint kispap egy évet töltött. Fejős Imre takaréktári igazgató ur szives volt fogatját átengedni, melyen meglehetős kellemetlen esős időben a belvárosi plébániára kísérték kedves barátjukat. Útközben panaszkodott, hogy fázik, mi- után a négy óv alatt, melyet Afrikában töltött, teste folytonos hőséghez van hozzászokva s igy ilyen hőmérsókváltozást annál jobban megérez. Czimmermann István született Szomolnokon, Szepesmegyében 1849-ben, hol apja. mint bányász az ottani rézbányákban dolgozott. Az elemi iskoláit otthon végezte, később pedig Lőcsére ment az ottani kát. állami főgymnásiumba, hol az első osztálytól kezdve mindig az első vagy második eminens volt. Mint negyedik osztályú tanulót az a szerencsétlenség érte, hogy szánkázás közben az egyik lábát térden alul eltörte, s igy kénytelen volt vagy 10 hetet ágyban tölteni, mi reá nézve végtelen hosszú időnek látszottt s iskolatársai közül hármat, négyet is megkért, jöjjenek el neki a feladatokat és a megtanulandókat megmutatni, de mindegyiket külön-külön időben, hogy igy ellenőrizze őket, nehogy kevesebbet mutassanak neki, mint a hogy valóban fel volt adva. Iskolatársai ezt szívesen megtették, mert mindnnyájan szerették modoránál és és életkoránál fogva, mert oly idős volt, hogy a gymnasium ötödik osztályából besorozták a katonasághoz. Ezen időtől fogva nagy munka várt reá. O ugyanis mint önkénytes akart szolgálni és ehhez szükséges felvételi vizsgára készült, midőn a katonai hatóság azzal utasította vissza folyamodványát, hogy csak hat osztályt végzett gymn. tanulók bocsáthatók ezen felvételi vizsgához. Erre folyamodott a közoktatásügyi ministeriumhoz, hogy a hatodik osztályból a vizsgát a szünidő után letehesse. Megkapta az engedélyt. El is készült a két hónap alatt a hatodik osztály tantárgyaiból s a vizsgát jeles osztályzattal le is tette. Ez után táviratilag engedélyt nyert az önkónytesi felvételi vizsgára, melyet Kassán kiállott, s ugyanazon esztendőben mint a lőcsei főgymnasium hetedik osztályú tanulója, egyszersmind mint önkénytes szolgált, de tavasszal, midőn a nagyobb hadgyakorlatok következtek, törött lábával nem bírta ki azokat legnagyobb sajnálatára, s kénytelen volt felülvizsgálatra jelentkezni, minek folytán a katonaság kötelékéből elbocsátották. Most kettős szorgalommal neki feküdt tanulmányai folytatásának s úgy a hetedik, valamint a nyolczadik osztályt s evvel kapcsolatosan az érettségi vizsgát jeles eredménynyel végezte. Belső meggyőződését követve a papi pályára lépett, miért is magát a váczi papnöveldébe vétette fel, hol a noviciatusi évet töltötte, de következő évben mar Rómába ment s ott négy éven át a theologiát hallgatva visszatért Yáczra, egyházmegyéjébe. Boldogult emlékű Peitler akkori váczi püspök Soroksárra mint káplánt rendelte, hol egy esztendeig működött, de innen már több Ízben kérelmezte elbocsáttatását, hogy a jezsuita rendbe beléphessen, mert igy remélte czélját elérni, mint missionárius az egyháznak és az emberiségnek életét feláldozni. De akkori püspöke nem akarta elbocsátani, sőt az ő papnöveldéjébe spiritualistának rendelte be, s midőn ezen állomást nem akarta elfogadni, mintegy megneheztelve reá, elbocsátotta püspöksége kötelékéből. Erre a jezsuita rendbe való
