Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-06 / 51. szám
évfolyam. szám. Szekszárd, 1889. november 6. Szerkészi-tulajdonos: Seiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési I és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi, Sétpatak-utcza 1113. Megjelenik minjen hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének1*, s ennek előfizető ingyen kapják. Ilon megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. lESZii-detö czégeink szives figyeliaaéTaeHa a beküldő hirdetményét „Tolnamegyei Hölgyek ruhák-, ékszer-pip re-ezikkek, általában höl Lapjában“ kivánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női gyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban. munkákN ő neveié s. Előre bocsátom, hogy jelen közlemény nei az egyöntetű essayt akarja képviselni, mely bt’ hatóan foglalkozik a tárgygyal, csak néhány goi - dolat igényével léphet fel, magányos órákban t- madt tűnődések a nőnevelésről és a sok panaszrl, mit ez irányban szerteszét hallani édes hazánkba. Legnagyobb az elégedetlenség a középosztálynál, a mi szegény, gyötrött középosztályunknál, melynek íz áldozatokból mindig kijut a javarész, noha a jafi- dalmaknál épenséggel nem igy van, a kitől mgkövetelik a műveltség maximumát a nélkül, higy módot nyújtanának annak könnyű megszerzésre, úgy az anyagi, mint szellemi áldozatot értve, melwel műveltségünkért adózunk. Figyelemreméltó az utóbbi is; tagadhatatlan, hogy a középosztály szül sokkal nehezebb szellemi munkával szerzi me< szültségét, mint a főur gyermeke, kit játszva v nek a minden oldalról megkönnyitett czélig. urak leányainál nőnevelési kérdés nem létezik, van a szigorú formája a „nagyvilági hölgy“ liivol- tájára nézve és az életben legtöbb alkalma vak saját egyéniségét éi vényre juttatni. Mi máskó ez a középosztálynál; — szinte félve kezdem a got ecsetelni, félve azért, mert a sok vívódás, követelés egyszerre fejemre s toliam dúl. Valóságos khaosz, melyen nehéz élig: két főirányt azért meg lehet tüstént különbö; a leányok és asszonyok világát. Ä leánytól magasabb szellemi műveltséget követelnek, gyakorlott, finom magaviseletét, könnyed, szellemes társalgást, a leányt ízléses öltözéke kedvelted meg, azj tudjon tánczolui, korcsolyázni, zongorázni, énekelik és a mellett legyen szép és fiatal, egy ilyen csakhamar van dol- pjmasz, a zú- :zodni, ;tetni: talál egy bátor (mert bátorság kell a háza: ifjút ki lábaihoz teszi szivét és kincsét, (ha visszakéri érte azt a puha, hófehér kacsót ejy egész életre és abban a következő életben az asszony immár legyen szerető hitves, gondos anya takarékos háziasszony, az ne szeresse a fényűzést, ezórkodjék, szeresse az egyszerűséget, ott, varija meg maga a ruhát saját és gyermekei számára, tudjon kitünően főzni kevésből stb. Bármi ellentétes is legyen a két skláa, a tös ághoz) van) és ne kallón ülést, kéletes nő mégis csak az lesz, ki mindezt egyesíti magában és ez lehetséges is, de csak akkor, ha a nevelés az individualitás figyelembe vételével, mindenre kiterjed. Szigorúan következtetve, az ecsetelt chic-kes leány felsorolt tulajdonai után annak igen sok időt kell szentelni, a míg külsőleg az említett tökélyt eléri, határozottan magasabb műveltséggel kell bírnia, hogy bensőleg is egyenlő színvonalon álljon. Igaz, a magasabb műveltség magával hozza a magasztosabb eszmét, ha nem hézagos a nevelés és nem szorítkozik csupán külsőségre, és itt rejlik a főhiba. Az emberi gyöngeség legerősebb hajlama először a külsőt figyelembe venni s igy a nők nevelésénél arra fektetik a fősulyt; mert nincs idő a tökéletes nevelésre. Miért? Igen könnyű a felelet. Magyarországon a 20 éves leány már vita tárgyát képezi, mert nem kap férjet. Sem rendszer, sem tárgy nem képezheti a fősúlyt a nők nevelésénél, de az idő és a módszer. Élesebben gondolkodó elmék a tudomány és gyakorlatra támaszkodva munkálkodnak ez irányban, de talán nem kellene annyira a lélektani alapra ügyelni, hanem a test működését jobban figyelemre méltatni. A kisdednevelés körüli fáradozásuk a legjobb úttörői a józan nevelés eredményéig. Nevelési rendszer majdnem képtelenségnek tetszik előttem, oly sokféle az ember, annyira különböznek egymástól, hogy valóban vakmerőség csak kettőt is egy rendszer után nevelni sikeresen. Annyi embererőn felül álló hatalom szegődik az oktató szülő társául, hogy legtöbbnyire a legkisebb j részt vitte végbe az öntudatosság a nevelésnél. — j Először is szükséges egy ép szervezet a nőknél még inkább, mert azok élete és feladata jobban összpontosul fizikumában, mint a férfiúé, pedig a nőktől már zsenge korukban megvonják a mozgás szabadságát, mit a fiú feltétlenül élvez. Neki rövid két, legfeljebb négy év alatt majdnem ugyanazt kell megtanulnia, mire a fiúnak kényelmes nyolez év áll rendelkezésre és azonkívül a leánytól megkövetelik a kézimunkát, mitől a fiú ismét szabad. Nem-e okvetlenül rontja a szervezetet, az aránylag nagyobb feladat, tekintve az aránytalanul gyöngébb szervezetet, a leányokat usque hat éven át a logborza- dalmasabb, veszedelmes ülésre kényszerítik, a mi a szellemi túlerőltetés mellett éppen elég létrehozni az ideggyönge, vérszegény asszonyokat, kik chikkes, szellemes lányok ugyan, de már az asszony hivatását nem teljesíthetik, mert ahhoz akarat, szív, jellem kell, több mint bárki feltételezné és kell egy egészséges, edzett test. A mozgás hiányát pótolni óhajtják az újkor messiásai a tornászattal; ■— ami tévesztett nt. a nő a könnyebb folytonos mozgásra van hivatva, mint a minő a ház körüli munka, a szabad séta. A tornászat, az izmok és végtagok rendszeres gyakorlata, ha nem szorítkozik egy c s e k é ly minimumra, (mit jobban pótól a szabadban való játék) ; s ugy ártalmas a női szervezetnek, hol az izom tömörsége képezi a tökélyt egészségi és szépészeti szempontból, a női izmot nem szabad tágítani, nyújtani, a tornászat, a rendgyakorlat elhagyása egyértelmű az elhízással, izom ellágyulásával. Nőknél a tornászat igy közvetve mindig hizási hajlamot produkál és az a nőnek sem egészséges, sem szép. Olyan férjes asszony pedig nincs, ki folytathatná a tornászatot. Második a nőnek megengedett mozgás a táncz, egy ideg-, ész- és szivrontó mulatság. A zene hat az érzékre és az, hogy egy szép nyilvánulását találja, rytmusaiban mozogtatja emberét, andalogva, gyorsabban, szilajon. így ha az érzéknek tusára van szüksége önmagával menthető, lankasztja az ifjú szivet, mely talán más kiutat keresne. De nem-e nevelhetnénk gyermekeinket ugy, hogy az feltétlen ura lenne testének ? A nőknél ' különösen alapelvül lehetne választani az érzékek feletti tartalmat, mert azok kénytelenek csupán tusára kelni szenvedélyeikkel, pedig tagadhatatlan, miszerint a nők szenvedélyesebbek. És a mai nevelés minden női szenvedélyt fejleszt, hozzájárul a viszonyok kényszerűsége és nincsen ár azok legyőzésére, nem használja fel üdvösen czéltudatosan. A szép, élénk, eszes, ügyes leányban, ha mátkája kebeléhez jut, fejlődik csak ki egészen minden női ösztön, mi mindent kell találnia a házas Melléklet a „Szekszárd Vidéke“ 51-ik számához
