Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-08-01 / 32. szám
Szekszárd "V'icLéicö. — Garai Ferkó zenekara alkalmasint búcsút mond Szekszárdnak ; panaszkodnak, hogy a záróra szigora miatt nincs már oly keresetük, mint régen volt, igy hát másutt szabadabb, vigabb nép között próbálnak szerencsét. Az bizony igaz, hogy egy-pár év alatt Szekszárdon kissé megszolidult a fiatalság, nincsenek már olyan szertelenül mulató és bankókat dobáló jókedvű legények, kik semmire sem áldoztak annyit, mint a heje-hujára. De talán jobb is igy, módjával is lehet mulatni ; s azért nem fordul fel a világ, ha a mi derék zenészeink nem is élnek oly úri jó módban, mint kevesen azok közül, kiknek zsebéből kimuzsikálják a bankókat. Mi azt hiszszük, hogy a túlságos jó kereset kissé elkényeztette a mi barna legényeinket s most, hogy kissé gyöngébben röpülnek a bankók, hát már mindjárt távozással fenyegetőznek. Pedig bizony másutt még talán igy se menne a dolguk, mint minálunk. Mert más városban, még a fővárosban is sokkal szegényebb viszonyok közt élnek kollegáik és jó adaggal szerényebbek is és mégis megélnek, pedig rendesen konkurencziájuk is van ; az igaz, hogy nem oly gavallérok, mint a mi czigányaink, hanem iparkodnak jól megszolgálni a keresetüket — Szörnyet halt. Egy kokasdi ember Szek- szádról hazafelé hajtva, a moezvai csárda felé vezető lejtőn oly szerencsétlenül bukott le a kocsiról, hogy azonnal meghalt. Holttestét saját kocsiján vitték haza Kokasdra. — Kinevezés. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke Papé Dénes díjtalan joggyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — A törvényes kamatláb leszállítása. Baross Gábor kereskedelmi miniszter leiratot intézett a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, és az értéktőzsde tanácsához, melyben vélemény-adásra szó itja fel őket az iránt: nem v o 1 n a-e c z ó 1- szer ü, h o g y a t örvényes kamatl á b (3°/o-i* ó 1 5°/0-r a szállíttatnék le? — Alkalmat e leiratra az szolgáltatott, hogy az uj öröklési törvényjavaslat a kamatlábat már 5°/0-ban kontern pálja.- Építkezés akadályokkal. A Garay-téren impozáns látványt nyújt az épülő félben levő Pir- nitzer-liáz, melynek arányai már most sejtetik, hogy ez lesz Szekszárdon a legszebb, legdíszesebb épület, a melynek párja hamarjában nem fog akadni városunkban. Quittner Zsigmond hírneves budapesti építész terve szerint készül s valóban díszére fog válni városunknak; de építése majdnem kétszer- annyiba kerül, mint a mennyire előirányozták, mert az alapozási munkák a rossz talaj miatt rengeteg téglát nyeltek el; most meg, éppen midőn egy hatalmas boltozatot építettek, mely a kávéház vasoszlopait tartotta volna, a boltozat sülyedni kezdett és le kellett bontani, mert alatta egy régi kul^ vize fakadt fel. Most a kút vizének kisziyattyuzásával és a kút üregének betonirozásával vesződnek s csak e költséges munka után lehet a szükséges boltozatot újra felépíteni. — Ellisztölt fogorvos. Bauer Géza budapesti fogtechnikus tartózkodott nálunk jó ideig, de minthogy fogorvosi műtéteket is végzett — egy bejelentett panasz folytán D ö r y László, a központi járás erélyes szolgabirája a fogtechnikus urat 30 frt birsággal büntette s egyúttal a további működéstől betiltotta ; igy aztán kénytelen volt a talmi- doktor Mohácsra rándulni s most ott működik. — Elveszett koffer. Lolucsek Lipót bécsi utazó Szekszárd és Rakasd közt elvesztette a kofferjét ; a megtaláló jelentkezzék a szekszárdi fő- szolgabiróságnál s 5 frt jutalomban részesül. MEGYEI HÍREK. — A decsi vadászterületet a múlt héten megtartott árlejtésen S z e n d r ő d y Károly szekszárdi kir. járásbiró vette bérbe évi 480 írtért. — Gyógyszertárvétel. Ihrig Vilmos fiatal gyógyszerész megvette a felső-ireghi gyógyszertárt 10,000 írtért; a zombai. gyógyszertár megvételétől a mostani tulajdonos ajánlatára megfelelő kárpótlás mellett elállóit. — Eljegyzések. Lusztig Náthán bátaszéki kereskedő eljegyezte Guttmann Róza kisasszonyt Duna- Szekcsőről; — Lobi Tgnácz őcsényi kereskedő pedig Kramer Hermina kisasszonyt Paksról. — A tolnai legközelebbi országos vásár augusztus 5-én fog megtartatni. — Budapesti tűzoltók Pakson. A budapesti önkéntes tűzoltó-testület főparancsnoka : B á r á n y Ernő a testület részéről két szakaszparancsnokot pár nap előtt Paksra küldött, hogy az ott dühöngött tűzvész pusztításait tekintsék meg s a tűz keletkezéséről, a mentési munkálatok mikénti alkalmazásáról s egyéb viszonyokról is tanulságot merítve — tapasztalataikról jelentést tegyenek. A kiküldöttek utasítást nyertek arra is, hogy szükség esetén különös tekintettel a kormány tűzrendészed rendeletére, felvilágosítással és útbaigazítással szolgáljanak. A kiküldöttek visszatértek már Paksról s jelentésükben igen szó m oru t a p a s z t a 1 a- tokát sorol n a k fel, a melyekből kivehető, hogy a k o r m á ny r e n d e 1 e te, mely egy év előtt jelent meg, Pakson m é g e g y- á t a 1 á n ismeretlen s intézkedései máig sem foganatosíttattak. ■— Simontornyán julius hó 22-én este, illetőleg éjjel 3 tüzeset zavarta fel a községet álmából; 2 pincze és 6 baglya szalma égett el. Szerencse, hogy szélcsend volt, mert leéghetett volna az egész város. A tűzoltók rettenthetlen buzgalommal műkődnek, s a jelen alkalommal is bebizonyították életrevalóságukat. A gyújtogatás elkövetésével egy Műm Miklósné nevű asszonyt gyanúsítanak, ki állítólag boszuból követte volna el tettét. Az esetet rejtélyessé tette az is, hogy csütörtök éjjel két álarezos megtámadta Mumnét, ki a pitvarban aludt s iszonyúan összevagdalták és tiporták.. A csendőrség erélyesen kutatja a tetteseket, de mindeddig semmi nyomot sem talált. —- Fillokszera Hőgyészen. A vármegye fil- lokszera-biztosa Hőgyész község szőlőiben is meg- állapitotta a fillokszera jelenlétét. — Az Ó-Dombovárott alakult ipartestület alapszabályait pótlással ellátva az illető minisztériumhoz felterjesztette. — Lopás. Kovács B. József bölcskei születésű kocsis, gazdájától S eh war ez Dávid pécsváradi lakostól folyó hó 3-án 120 frt készpénz és 1 drb lópokrócz eltolvajlása után cselédkönyvét visszahagyva megszökött. — Sió-zsilip. Múlt hó 17-én a Sió-zsilip újra építése tárgyában nagy gyűlés volt Siófokon. A kormánybiztos, Tallián Béla főispán már régebben fel- terjesztést tett, hogy a Sió-zsilip korhadt állapotban van és nem fejel meg a várakozásnak. Most e tárgyban nagy gyűlés volt,. melyen képviselve voltak Somogy, Zala, Veszprém és Tolna megyék hivatalos közegeik által; a balatonvidéki összes társulatok, a veszprémi káptalan, Csépán Antal alispán elnöklete alatt, melyen elhatároztatott, hogy a Sió-zsilip igen is ujraépittessék s egészen más helyre, mint a hol jelenleg van. A zsilip mintegy 30—35 ezer írtba kerül. — Öngyilkosság. Weszely Mihály tolnai illetőségű 44. sz. gyalog-ezredbeli számvevő őrmester Kaposvárott öngyilkossággal vetett véget életének. — Tűz volt Báttaszéken is a múlt héten, mely 5 házat hamvasztott el és pedig Katzenber- ger József, Stelczer Vincze, Schaufler Mihály, Hess József és Eisenhauer Anna házait. — A bátaszéki vadászterületet négyen vették ki, mert az egész terület kivételére senki sem vállalkozott; négyen 70 forint bérösszeget fizetnek évenkint. A bérlők nevei : Thiringer Bálint, Kern Ferencz, Herbst Konrád és Sóiig Gáspár. — Halálozás, Schmitz Izrael orvos-sebész julius hó 27-én hosszabb szenvedés után életének 80-ik évében Kétyen elhunyt. Özvegyet és két árvát hagyott hátra. A boldogultnak hült tetemei julius hó 28-án a legnagyobb részvét mellett tétettek örök nyugalomra. — A balatonfüredi hírneves Annabált az idén a paksi tűzkár osultak javára fogják rendezni; a rendezőség élén gr. O z i r á k y Bé- láné áll. ^ Folytatás a rendkívüli mellékleten. En szokatlanul hallgatag valék. A csendes boldogságnak legékesszólóbb kifejezője néha — a hallgatás. . . . Útközben egyszerre egy omnibusz-féle jármű robogását hallottuk, melyért a fáradni kezdő hölgyek már az isteni gondviselés jóságát is áldani kezdek, de hasztalan volt minden, a kocsis az ut közepén meg nem állott, a szabálytól el nem tért és hideg közönynyel hallgatta végig az egyik hölgy, egy bájos lény kérő szavát, melynek ellentállni si- sifusi feladat lehet még a legkőszivübb teremtésre nézve is és gyorsasággal hajtott tovább a kitűzött czélponthoz. Meglehetős gyors léptekkel folytattuk utunkat. Egyszerre egy titokzatos épület, ablakában szerény mécsvilággal, vonta magára figyelmemet. Megtudtam, hogy „k o 1 e r a - k á p o 1 n á“- nak hívják. A különös elnevezés oka ismeretlen maradt előttem. Szerencsére nem volt rá időm, hogy ezzel a helylyel sokat foglalkozzam, különben élénk képzeletem még sötét képeket fűzött volna hozzá. Majd ismét az országúiról balra magános ház elé értünk. Itt már két milli gyertya pislogott felénk. Egy rozzant csárda volt. Nevezik pedig „J a m m e r - P e p i n e k“. Ismét egy titokzatos, eredeti név. Es mennél nagyobb volt az én elképedésem ezen elnevezések fölött, annál nagyobb volt a hölgyek kaczagása az én szörnyüködésem fölött. Ily derült hangulat közepette, miután az ut háromnegyed részét szerencsésen megtettük, azon vettük észre magunkat, hogy egy alagút előtt állunk, melyben korom sötétség uralkodók. Összeszedtem minden lelki és testi erőmet, nemkülönben minden szál gyufámat és ezek segélyével, a bátor elhatározás glóriájától övezve, biztos léptekkel-megindultam, hogy vezetője legyek a társaságnak az alaguton keresztül. Már hallani véltem az elismerés szavait az én férfias s lovagias magatartásom fölött, midőn az egyik hölgy hangos, kedves kaczagás közben elénk kiáltja, hogy végig járta — illetve futotta — már az alagutat, semmi baja sem esett és csak kövessük őt bátran. En meg valók szégyenülve. Pirulásomat szerencsére eltakarta a sötétség. Ezek után az alagút is csakhamar mögöttünk volt és versenyző kitartással haladtunk előre, inig a „Szt. Helene“ nevű vendéglőhöz érkezőnk, a hol a lépteinknél is hangosabban kopogó gyomraink hatalmas étvágyát végre kielégíteni reméltük. A jó vacsora reményében még azt is megbocsátottam, hogy szent és nem szép Helénának hívták a vendéglőt. Azonban rajtunk is megtörtént azon mindennapi dolog, hogy a reményeket csalódás követi. Csalódtunk. Megérkezésünkig teljesen kiürült az élés kamra és kiapadtak a boros és sörös hordók mind. Az étlap, mint valami szomorú felkiáltó jel tátongott előttünk. Latba vetve minden tudományomat a legmeg- hatóbb szavakban esengtem, hogy talán mégis találkozik valamelyik zugban egy-két falat enni- s egy-kót csepp innivaló. Félórái reménykedés és kétség után megjelent az asztalon negyedfél szelet sódar, egy darab ementáli sajt, melynek nagysága eszembe juttatá a diák koromban a pensioban vacsorára kapott silfid adagokat, néhány dekagram súlynyi vaj, egy félliter bor és kenyér, utóbbi nagy mennyiségben. A vendéglős önelégülten dörzsölte kezeit, látván a feltálalt vaj nagy kelendőségét. Néhány másodpercz és a sódar, sajt és vaj átadattak a m u 11 n a k. Csak a bornak savanyu izét érzem még most is néha. Éjfélre járt az idő, mikorra haza értünk. A vacsora múlandóságánál csak az idő volt mulandóbb, mely bámulatos gyorsasággal repült el. Es én áldom a bérkocsisok szükkcblüségét, az omnibusz vállalkozók hanyagságát és mulasztását, melyeknek ezen kellemes, feledhetetlen estét, ügyesbajos epizódjaival együtt, köszönhetem !
