Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-06-27 / 27. szám
SzeicszéircL “V ideireaz elméleti tudnivalókra fektetendő, (mert hisz a jegyzője!öltek éppen ezt szerezhetik meg alkalom hiányában legnehezebben) ezek közt pedig kiválóan a közigazgatás elmélete, czólja, szervezete, irányelvei, a gyámhatósági, pénzügyi és törvénykezési ismeretek általános vonásai s azon részletek, melyeket a törvény a jegyző mindennapi dolgai közé utal, adatnának elő, kétséget nem szenved, hogy a j szakszerű előadások hallgatása a jelöltek ismereteit nagyban kibővitené, látkörüket tágítaná, műveltségük színvonalát emelné — egyúttal emelné azon kar tenkintélyót is, melynek tagjaira a törvény eddig csak terheket és felelősséget rakott, de kiképzésükre alkalmas módot nem nyújtott. Szinte megfoghatatlan a közöny, melylyel a jegyzők kiképzése iránt eddig a törvényhozás és a törvényhatóságok viseltettek; pedig nincs oly köz- igazgatási tisztviselő, ügyvéd, biró, ki be ne látná és ne vallaná, miként jól képzett, intelligens jegyzők nélkül nemcsak jó közigazgatás képzelhetetlen, hanem a törvénykezésnek is rendkívül sok bajjal kell küzdeni e miatt. Mind a két érdek oly fontos, hogy egyen- j ként is kötelességévé tenné az államkormányzat vezetőinek, miszerint e baj elhárításáról gondoskodjanak. S ha igen jelentéktelen gazdasági érdekek ápolása és elősegítése czéljából szükségesnek mutatkozik a szakemberek iskolai kiképzése, valóban elutasithatlan szükségességként lép előtérbe az, hogy az állam legfőbb érdekét képező közigazgatás és törvénykezés azon fontos közegei, kik e két legfőbb érdek végső szálait, gyökereit tartják kezükben, a szükséges gyakorlati kiképzésen fölül, föladatuknak megfelelő elméleti kiképeztetésben is részesülhessenek. E reform behozatala a dolog természeténél fogva sürgősnek mutatkozik, minélfogva talán jogosult a kérdés, váljon ily tanfolyam létesítését és azok hallgatásának kötelezővé tételét nem mondhatná-e ki a törvényhatóság a nélkül, hogy ezt országos törvény rendelné ? Nézetünk szerint igen. Ha azonban ez törvényhozási intézkedés nélkül nem volna lehető, szükséges volna, hogy a megye az országgyűléshez ily irányban fölirjon. Hiszszük azonban, hogy egyelőre szabályrendelettel is el lehetne e dolgot intézni, mert kétségtelen, hogy az ügy fontosságára való tekintetből a kormány a tanfolyamok csekély költségeinek a megyei költségvetésbe való fölvételét nem akadályozná. Óhajtandó volna, hogy a megye intéző féríiai ez ügyről gondolkoznának és mihamarabb egy részleteiben is kidolgozott tervet nyújtanának be a törvényhatósági közgyűlés elé. = A pénzügyminiszter értesíti a hatóságokat,, hogy a reformált egyházak az egyházi czélokra kivetett adók s követelések behajtása czéljából az állami segélyt igénybe vehetik. Azért a netán követendő segély gyors nyújtására utasítja a hatóságokat. = Kereskedőink figyelmébe. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium 19,829. számú rendeletével egy igen fontos módosítás történt az áruminta küldemények díjszabását illetőleg, a mennyiben folyó évi junius 1-től Magyarország területén belül az 50 gr. súlyig terjedő áruminta küldemények az eddigi díjszabástól eltérőleg nem 5 kros, hanem csak 2 kros frankójegygyel lesznek bérmentesitendők. — A volgységi járás főszolga bírája által a kakasdi postahivatal fentartása tárgyában tett felterjesztés elküldetett a postaigazgatósághoz. = A faddi gyámpenztár átvétele tárgyában tett árvaszeki jelentés leiterjesztetett a minisztériumhoz. I zz A „Pénzügyi Közlöny“ előfizetése tárgyá- ! ban kibocsátott miniszteri rendelet folytán a járási ! főszolgabíró urak felhivattak, hogy azon községek I elöljáróit, a kik eddig elő nem fizettek, az előlize- tésré hívják lel. TMJUHGttl GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖKÉBŐL. Meghívó. A „Tolnamegyei gazdasági egyesület” által junius hó 24-én Nagy-JDoroghon tartani szándékolt | kaszálógépekkeli kísérlet, a kedvezőtlen idő következtében ugyancsak junius hó 29-én reggeli 9 órakor fog Nagy-JDoroghon megtartatni, oly megjegyzéssel, ha az idő ismét kedvezőtlen lenne, úgy ; a kísérlet junius hó 30-án azaz. vasárnap reggel tartatik meg. — Harrison Me, ‘Gregor arató gépé- | vei, ha Angliából idejében megérkezik, hasonlókép i kísérlet tartatik. > an szerencsém nemcsak az egyesület tagjait, hanem az öszes gazdaközönséget eme kísérletre ezennel tizzteletteljesen meghívni. Szekszárd, 1889. junius hó 24-én. A tolnamegyei gazdasági egyesület nevében; Dr. Roboz Zoltán, Kovács László, egyes, titkár. egyes, elnök. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közleményei. * Beszerzési forrás o k. Kovács Gyula egyesületi tag urnái Kis- Vejkén valódi Plymout Rocks, s Brahma fajtyukok úgy tojások eladók. Dör.y Stefánia úrnőnél Zornbán kitűnő minőségű 1886-iki vegyes fehér bor kapható. * E rovatban a gazdasági egyesület tagjainak az egyesületi elnök vagy titkár utján beküldött közleményeit díjmentesen közöljük. HELYI HÍREK. — Siebenfreud Béla, törvényszékünk nagy tevékenységű elnöke megválik tőlünk. Mint biztos forrásból értesülünk a tr one's é n i törvényszéki elnöki állásra helyezik át saját kérelmére. A 16-án megtartott miniszteri-tanácsban első helyen lett ajánlva ez állásra s igy kinevezése már rövid idő múlva meg fog történni. Helyére Szekszárdiad — mint haljuk — négyen fognak konkurálni. — Garay-emléktábta. A pestmegyei Fúth község egyik parasztháza vörös márványtáblával van megjelölve, annak emlékéül, hogy Garay János, a jeles költő 1851-ben ott lakott s benne irta meg „Szent László“ c. bős költeményét. Ez az emléktábla azonban a lefolyt három évtized alatt igen megkopott, de a napokban Balázsovich Sándor fothi gyógyszerész és Kiss Károly budapesti gyógyszerész hazafias kegyeletből saját kétségükön restauráltatták s ujjáaranyoztatták a táblát, a melynek felirata a következő : „E házban irta Garay 1851-ben „Szent- László“-ját. „Mily fény áradoz itt e kicsiny liáz sziik üregében, Mit kápolnává szentelt im a kegyelet? A koronás szentnek, daliás Lászlónak alakja, Az lebeg itt folyvást, dalnoka álmaival.“ — ,A szekszárdi Sarlós boldogasszonyi vásár folyó hó 30-án vasárnap és Julius hó 1-én hétfőn fog megtartatni. — A múlt héten Szekszárdon JDimitrios Hadji György excentrikus nevű lovarda tulajdonos tartott előadásokat 10 személy, 8 ló és 3 teve segédlete mellett. — A szekszárdi népbank az iparos tanon- ezok munka-kiállitásán kiosztandó jutalmakra 5 forintot adományozott, a melyért az ipariskola bizottság elnöke a bizottság nevében köszönetét mond. Folytatás a mellékleten. amint közelebb jött, hát te nem bírsz szólni, ha neked csokoládé kell'? Hát te már lopni is tudsz ? Kitől tanultad ? Lesütött fejjel álltam a zsámolyon, kezemben a csokoládéval. Nem jutott hirtelenében még a sirás sem eszembe. Szégyenlettem is a dolgot, meg bántott az is, hogy hogy most már nem lesz csokoládézás. A nagymama pedig kérlelhetlenül folytatta a leczkét, — elmondta, hogy milyen rut dolog a lopás, hogy a ki lop, azt tömlöczbe csukják, az emberek megvetik — s az Isten is megbünteti — meg, hogy igy kezdték éppen a hires zsivá- nyok is a Patkó, a Rózsa Sándor meg — de ki tudná azt elősorolni, kiket fel nem hordott a nagymama az akkori divatos rablók közül, úgy hogy szinte láttam is előttem Rózsa Sándort, a mint csokoládét lop. Hanem valami mélyebb hatást nem tett rám a nagymama beszéde, inkább a daczot ébresztette fel bennem, mert el is kezdtem aztán lassan mondogatni, hogy biz én nem maradok tovább a nagyapáéinál, elmegyek haza, minek is hoztak el engem ide, mikor nekem otthon a mama akkora csokoládé-darabokat ad mint az öklöm, most is ha otthon lennék, venne nekem kis szekeret, kis talicskát, gereblyét, nem úgy mint a nagymama, a ki még csak egy kis csokoládét se akar adni, pedig olyan éhesek vagyunk, alig látunk. Erre aztán a kények is eleredtek és sírtam a mélyen érzett méltatlanság felett. — No ha neked jobban tetszik otthon, hát csak menj haza, senki sem tartóztat, még itt megebédelsz, aatán délután összekötöm a butyrodat és fel is ut alá is ut. — El is megyek, makogtam, nem hagyom magamat szekirozni. — Hát csak eredj, indulhatsz ebéd után rögtön, fejezte be a nagymama a discursust. Én meg bevonultam a kályha melletti kucz- kóba, melyet a bátyámmal várrá neveztünk ki s hol szerinte még a tatároktól sem kellett megijednünk és ott dünnyögtem délig, várva, hogy majd csak jön valaki és kiengesztel, de biz nem jött senki csak a bátyám nézett be a kuczkóba az is csak annyit súgott vészjósló hangon : — Feladtál ugy-e a nagymamának V Te spiczli! Sírtam nagyon, hogy én már tolvaj is vagyok, meg spiczli. De a leveses kanál csörgésére mégis csak előbujtain s elfoglaltam a kelyoínet az asztalnál, — nem mertem nézni sem a nagyapára sem a nagymamára, csak a bátyámnak súgtam „én nem árultalak eP‘. Mire ő nagyot csípett rajtam az asztal alatt azzal, hogy „Hazudsz spiczli“. •Az ebéd szomorúan folyt le, se a nagyapa se a nagyanya nem vett észre. Pedig máskor, hogy kényeztettek ! Minden jó falat a kis unokáké volt. Ma meg csak úgy oda vetnek egy egy darabot a mi éppen a kezük ügyébe jön, gondoltam. Nem is ízlett még az almás rétes sem, pedig az volt a ked- vencz étkem. Alig is vártam, hogy az ebédnek vége szakadjon, kezet se csókoltam mint máskor, hanem bújtam be a kályha mellé, lesve a butyor elkészülésére. Bátyám íWjázatosan viselkedett, hihetőleg ő is kihúzta némileg a lutrit, de ő azért oda se nézett a bajnak, vette a faragó által készített fakardját, melyre roppant büszke volt, mikor madzaggal a derekára kötötte és ment, — bizonyosan a kertbe hol a mákfejekkel iszonyatos harezokat és véreng- I zéseket szokott elkövetni. Azonközben a nagymama elkezdte a butyrot kötni, — kis egyetmásomat bele rakta egy ócska asztalterítőbe, melynek két végét összecsavarintotta s elöszóllitott engem. Durczás képpel állottam elő és hagytam a ezók-mókot a hátamra rakni, elől aztán a nagymama jól megkötötte két csomóra, hogy el ne veszítsem. A nagyapa meg, a ki esibukszó mellett nézte az egész jelenetet, egy ócska fütyköst nyomott a kezembe, mellyel a kátyák ellen kellett volna oltalmazni magamat. így felkészülve aztán nem is néztem se jobbra se balra, hanem mentem egyenest kifelé. De a nagymama vissza szólított. — Hát el sem búcsúzol az öreg szüleiktől? Kezet csókoltam. — Édes anyádat, apádat köszöntetjük, el no feledd! ji A cselédek is mind kigyülekeztek a konyha ajtó elé, — „szerencsés utat“ — „Isten áldja meg“ kívánták sűrűén utánam.
