Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-06-20 / 26. szám
26. szám. IX. évfolyam. Szekszárd, 1889. junius 20. TOLIBA ATAMIRIIVClEa-'yE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. .A. tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész évre .................... G frt. Fé l évre . . . ... . 3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lnp szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek r szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden estitörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. HH£i:rcLetési dijai*::: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—30O-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig .. .. 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr y ul a. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Három vármegye a Dunántúl. Nem panaszkodhatok sem Somogy, sem Baranya és Tolnamegye, hogy az ország paradicsomából kiterítette a végzet, s hogy valami nagy munkával járna a megélhetés, mint p. o. a tót megyékben ; vagy a Karszton, hol a sziklatömegekből kivágnak egy udvarnagyságu darabot; a mi kő kijön a munka alatt, abból lesz kerítése a kenyérmezőnek ; a kivájt sziklaüredéket a mély és messze völgyből hátán tele hordja humuszszal, az a szántóföldje, s midőn elvetette, terem benne — zab !... Ez az a kenyérkereset, melyre rászárad a verejték s a boldogtalan családnak vigasztalása mégis. Mennyivel is máskép vagyunk mi ? Mennyi nálunk még az a föld, mely máig sem látott kapa vagy szántóvasat; még csak ki sem irtottuk a bokrok- és gazból ? ! S mennyi, mily termőeréjü gondviselés mellett az a föld, melyet jó munka után ellepnek a kepék s terem bőven s termett mindig gazdagon. A mely begynek pedig nem lehet neki akasztani a szántóvasat, mint a villányi, a szekszárdi, a pécsi, a somogyi begyek ; ott terem borokban olyan kincs, minőről más népek csak álmodni tudnak. A természet bőkezűségével megáldott bennünket s mégis nemsokára oda jutunk, hogy a síkságok aranykalászos földjét, a királyok asztalára illő arany *és rubin szinti nedűket termő begyoldalokat könnyeink mossák, mert a rajtok termő kincsek értéktelenné válnak ! S hol még 5—6 évvel is ezelőtt az öröm és megelégedés ütöttek tanyát, ott ma a munkás térdre borul s Istenhez imádkozik a kincses bányák felett is: „hogy uram add meg mindennapi kenyeremet!“ ... Szekszárdon panaszra, jajra fakad a lakosság, hogy fekete borát, mely az országnak volt büszkesége s nemcsak bent, de külföldön is drágán fizették ; mely mint folyó fekete gyémánt ragyogott a poharakban, — ma ott hevernek a csántérokon azt sem kérdik a kereskedők : hogy liivják a gazdáját ? Eddig 3 frt volt egy □ öl szőlő, mert tőkéjének európai hirneve volt, s úgy Megjött rá szüret után a kereskedő, mint tavaszszal a fecske fészkére !... S ma ? lehajlott fővel járnak a termelők, mert a szinarany fapénzzé vált kezükben !. .. Van és még sincs ! Részint a termelők közül sokan maguk rontották el boruk hitelét, mert festették azokat; mintha a szekszárdi bor is lebujok dámája volna, mely bécsi-rongygyal pirosítja magát, hogy óletszin legyen rajta ? ! .. . Majd a lelketlen üzérek annyira spekuláltak a maguk zsebjére, hogy a külföldi vevőkkeli összeköttetést drágán fizettették meg a termelőkkel. Ha a termelő nem kente az üzérkedő kocsiját, még vevőt sem látott, mert hát száraz tengelyen nem lehet fölmenni a magas hegyre!... A hires Szekszárd ! a borok kanaánja ma lá- togatatlan hely ; s a ki elad pár hordó bikavért olcsó áron is, azt úgy hívják, .hogy „fehér holló" ! Az ország határ-keretében egy fátyollal lebontott kép ! .. . Állj meg utas előtte, s igyál egy pohár nektárt a hely régi dicsőségéért! ... ❖ * ❖ És Pécs városának bortermelői? . Villány borainak tulajdonosai ? A kiket eddig jó részben a tőkék tartottak ? Kiknek nevét annyiszor emlegették a poharazások mellett ? ! Hova pontosan megmentek évenként a vidéki kereskedők ! Itt is hangzik a panasz. A hegyek siralomvölgygyé változtak; s hol egy hold szőlő eddig hozott 5—600 frtot, ma hoz 50—60 frtot, vagy — 0-t! Nem elég, hogy a kereskedők nagy részben innét is elmaradtak, hanem a tőke is pusztul. A fillokszera olyan rohamosan lépett fel, hogy egész hegyrészek esnek áldozatul. A szép villák, az emberi szorgalom fényes eredményei nem vigasztalnak többé. Sok .szőlő, hol eddig az öröm és kedv lakott, valóságos temető. ... A tőkék helyébe akár oda szúrhatod a keresztfát, ráírva : Itt nyugszik a mi örömünk, vigasztalásunk eltemetve!... Baranyamegyének legkitűnőbb hegyei megtámadva a fillokszerától, lionnét évenként százezrek folytak be, s ma a családok sírva néznek rájok ! Mennyit veszt a nép ? és az állam adóban ? mert egy puszta hegytől, melyen egyedül bor teremhet, akkora adót csak nem lehet fizetni, mint mikor 50 — 60 akó bort adott egy hold földje. S ma már pusztulás mindenfelé. A nép szeret dolgozni, tiszteli a munkát, de csak addig, mig hasznát látja; ha verejtéke sikert nem mutat fel, hite meging s vándorol tovább, mig jobb földet nem talál! pedig a hol a föld, ott a haza!.. . * Somogy megyének száz és százezer akóban termett a bora; maga a lakosság nem fogyaszthatta el, hanem eladta a felesleget; tehát jövödelme volt belőle. Itt is meg vannak már támadva a szőllők e megye mind a négy szélén: a Siópart, a Drá- vavidék, a Balaton part és szomszéd megyéinknek sorsán osztozunk e tekintetben. S ha még csak a bortermés volna veszélyben? Fájdalom nem igy van! A Dunántúlnak e három megyéje specziálisan gabnatermelo és pedig jó részben erőben gazdag földekkel. A mezőgazdaságban az utóbbi másfél évtized alatt nagy beruházások, reformok történtek; a haladást mindenki észlelheti. Előre kellett menni, mert a terhek maguk serkentették a gazdákat, hogy a fizetési összeg nagyobb mint volt, tehát többet is kell termelni, mint eddig. S midőn a termelő arányban volt nagyobb termésével és terheivel, tehát nyugodt lehetett: akkor megjött a búzaár, az olcsó ár; 12 frtos búzából lett 7 frtos; s ha még itt megállna? de a remélhető nagy termés mellett még olcsóbb lesz!! Tehát e számadás megint nem tiszta. Mert a fokozott termés sem elég sok gazdának kiadásaira a sülyedt gabnaárak mellett/ Túltermelés van sok helyen s az egyensúly még sem állítható helyre, mert Amerika, Dél-Orosz- ország stb. piaczainkon túlszárnyalnak bennünket olcsóbban termelt s igy még olcsóbb gabonáikkal ! M 'Hol lesz a megállapodás, nem tudjuk ; de az az egy bizonyos, hogy kis birtokon — más mellékfoglalkozás nélkül — a megélhetés lehetetlen az élettől, a viszonyoktól folytonosan fokozott igények mellett. Aztán még ilyen felfordult világban : hogy a mit a gazda elad minden olcsó! A mit a gazdának venni kell, az mind drága ! Egy kaput, egy szűr, egy pár csizma sokkal drágább ma, mint a 12 frtos búza mellett volt! ! Ezek abnormis viszonyok, melyeken segíteni egyes családoknak nem lehet, ha még annyi áldozat lesz is belőlök. A fenyegető háború, az óriás létszámban tar- ( tott katonaságrai költekezés ellent mond minden jó tanácsnak és tervnek a terhek könyitését tekintve. Termelhetek tehát többet mint eddig: de fokozatosan többet is űzetnek mint eddig. Hiában a megfeszített szorgalom, a gondos beruházás, a túltermelés; a polgárság haladása szántóföldjének megbecsülésében, megmunkálásában; a tenger-verejték, mely sokszor eső helyett öntözi a szántóföldeket, a gyarapodás még sem akkora, mint a visszaesés ! ! Az egyensúly nem minden háznál állítható helyre a jövedelemben és kiadásban még jó évek mellett is. Mentsd meg isten tehát hazánkat a csapásoktól! . . * Mi a szőlők veszedelmét illeti, tehát jövödel- meink egyik forrását, — kijelentette az országgyűlésen gr. Szapári Gyula földművelésügyi miniszter: hogy igen is ismeri a csapást, mely az ország óriási terjedelmű szőlőhegyeit érte s a bajt felismerve iparkodik azt lehetőleg orvosolni, összehiva az ország szakembereit tanácskozásra. Az ország- gyűlésen megmondta Herman Ottó s mások is, hogy a fillokszera ellen csak egy orvosság van: a szónkénegezós ott, hol a bortermelésből! jövedelem azt kifizeti; aztán az amerikai vesszők plántálása, habár ezekkel máig a termelők nem nagy eredményt értek el. Mivel pedig a gyérítés az egyedüli mentőszer — *az nj fajok próbáin kívül, melyet Francziaor- szág már óvek óta csodahatással alkalmaz, — hisz- szük, hogy a miniszter az orvosságot is megadja hozzá: vagy is szónkéneggyárakat állít, hogy ne kellessék még ma is drága pénzen külföldről hozatni a gyógyszert. Tanácskozni nem elég s a bajt felismerni; hanem a gyógytárakat is fel kell állítani. Megteheti a kormány, mert az elpusztult szőlőkben sokkal több adót veszt el, a koldusok szaporodásában sokkal több jajj indul nyakába, mint a mennyi összegbe kerül nehány szénkéneggyár felállítása. Tokaj, Somló, Badacsony, Szekszárd, Villány, a Balaton felsőparti szőlők, a pécsi hegyek, melyeket az isten két kincsesei áldott meg; alant kőszén, fent aranynedüvel stb. megérdemlik a külö-
