Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-16 / 21. szám
21. szám. Szekszárd, 1889. május 16. tolhst-A. atA-Irimiiegf^k: törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap, .A. tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfize-tési ár r Egész évre ..... 6 fit. lfél évre ...............................3 írt. Év negyedre . . . . 1 frt 50 kr. A hip szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113, sz:. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hrlirdetési díjalrz Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények : 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Cjc eiger Gr yn 1 a__ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Boraink érdekében. (A Tolna vármegyei gazdasági egyesület szives figyelmébe.) Jaj-kiáltás tölti be a fillokszeravósz terjedése miatt az egész országot. Az aranyszínű nektárt termő Hegyalja lakóinak egy része Amerikában keres uj hazát, a megmaradt rósz pedig más élelemforrás után néz, termeszti a kukoriezát, ott, a hol hajdan a dúsan fizető szőlőfürtök alakjában, a megtestesült földi boldogság termett évről-évre s Madách eszkimójaként imádkozik naponta: „ .............................Ha Isten vagy, tegyed Kö nyörgök, hogy kevesb ember legyen S több fóka.....................“ s persze a fóka alatt krumpli az, a mit ért. Szomorú való, de igy van s a vész már itt nálunk is feliité tanyáját. S hasztalan szebbitgétjük a dolgot. Az ország bortermése kétséget kizárólag évről-évre kevesebb s tekintve, hogy Francziaország óriási szölőtelepei, báv a tulajdonosok minden embertől kitelhetőt elkövetnek a fenyegető vészszel szemben, a hajdani terméshez viszonyítva, szintén vegetálnak s igy a fogyasztási szükséglet fedezésére első sorban majdnem mi vagyunk hivatva s tapasztalta-e valaki mindazonáltal gazdáink közül azt, hogy Magyarországon a borárak ezek daczára emelkedtek volna, avagy emelkednének s igy a kevesebb mennyiséget, mint a dolognak természetes rendje hozná magával, kipótolná a tisztességesebb ár. Fájdalom, n e m ! A bor árával még úgy sem vagyunk, mint a kifliével, mely daczára az ország szerencsés termés viszonyainak, bár kisebb, de mégis két kraj- czár. Borunknak ára nemhogy megmaradna a réginek, de csökken nap nap után, s hol van az a boldog idő, midőn a szekszárdi termelő a drága nedvnek ak6j át vesztegette 18—25 írtjával. Bizony ez letűnt örökre ! S miért? mi ennek az oka ? Akaratlanul is ez a kérdés ötlik eszünkbe. Kényelmesebb dolgom lenne, ha csak általánosságban beszólnék, de mert be is akarom bizonyítani, a mit mondok, sorra veszem a legfőbb okokat. A nagy kiviteli vám tagadhatatlanul nem alkalmas az ország exportképességének fokozására, mivel a termény árát harmadrészszel magasabbra emeli, de csalódik, ki azt hiszi, hogy ez a legfőbb ok a kereslet 1 anyaságának s ezáltal az az ár lehető alacsony fokra esésének előidézésére, bátran merem állítani, hogy a mi kitűnő szekszárdink ha maga eredeti valóságában, h a- rai sitat la nul juta külföld’ v«'vő kezébe, kibírja e tetemes kiviteli vámot behozza a beszerzési árt, sőt még négy jövedelmet is hajt a konyhára. Hanem más itt a dolog bibéje, az, mondjuk ki bátran, bogy a szekszárdi bor kezdi hitelét veszteni a külföld előtt. — Es méltán. Ne ingerlődjenek fel e szavak őszinteségén, tisztelt szőlőtulajdonos ismerőseim. Általánosságban szólok; lehetnek egyes kivételek s ezeknek tisztelet! de a termelők nagy része tegye csak rá szivére a kezét s ha hazudni nem akar, — pedig ez minden tisztességes embernek kötelessége, — őszinte töredelmességgel be kell vallania, hogy bizony ráfanyalodott ő néha néha egy kis titkos m ű v e 1 e t re, s a helyett, hogy bővebb festő- anyagot tartalmazó szőlőfajok tenyésztésével magát a természetet kényszeritette volna reá, hogy borának feketébb szint adjon, — igyekezett adni ő maga a csalhatatlan mályva s még csalhatatlanabb bodzával, s ha az éltető napsugár s a természet- titkos erőinek összműködóse nem volt elegendő, hogy a fejlődő fürtök szokásos édességét megadja, — a szüretelés, esetleg fejtés alkalmával bezárkózva présházába, — füstötgő kéményével áruiá el, hogy kotyvaszt, mint egy tudákos javasasszony, főzi a must- mézet s adja az erjedni kezdő „csemegének“ az édességet cznkorsüvegek alakjában. Hej uraim, megálljunk itt egy szóra ! Csalni valakit ideig-óráig nagyon könnyű dolog, de m e g- c sál ni egészen, ez már egy kissé nehezebb. Tréfásan legyen mondva, ma már a szarvakat viselő férjek is látni kezdenek. A tudomány hatalma s fejlettsége - műn frázisként, vari mondva—ma már óriási. Megmérhetetlen (de nem kiszámíthatatlan) távolságra vagyunk a naptól, s a színképelemzés segélyével megmondjuk alkotó elemeit. S azt hiszik önök, hogy a modern borkezelés kitünőbb- nél kitünőbb eszközeivel felszerelt borkereskedők előtt örök homály marad a nagy titok, hogy az ön szállítás alkalmával „megfordult“ boruknak, mik az alkotó részei. Csalódnak 1 Én azonban azt hiszem, nem. csalódom, mikor azt mondom, hogy az igy felültetett kereskedők Szekszárdinak már csak a nevétől is futnak, mint ördög a tömjéntől. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Újabb közlemény a bölcskei sirmezöről. (Folytatás.) I. sir üreg. A koponya teljesen ép állapotban emeltetett ki, de a váz egyéb részei felette elkorhadt állapotban lévén, a kemény talaj darabjaival csak összetördelten kerültek ki. E csontváz dereka táján egy vasöv darabjai találtattak, mert a rozsda már annyira megemésztette, hogy a leggyengébb érintésre apró darabokra hullott, mindazonáltal a hajlíts körive a kiszedett darabokból hozzávetőleg megállapítható volt. A mellkas felső részén egy dió nagyságyu átfúrt agyag-gyöngyön kívül aztán e sírban egyebet nem találtunk. II. sír üreg. E sírban egy teljesen összetört csontváz hevert össze-visszabányt állapotban, melyek közül csak egy rozsdaette vas-csatot és egy bronzgombot .szedhettünk ki. Ifi. sír űr eg. Egy gyermek csontváza minden egyéb emlék nélkül. ■IV. sír üreg. Ebben ismét egy teljesen ép csontvázat találtunk, melynek koponyája keskeny és hosszudad (dolichocepbal) voltánál fogva a hires Neander völgyi koponyára élénken emlékeztet*, — csontváza igen erős és kifejlett, de sírjában össze- rozsdásodott csat-daraboknál egyebet nem találtunk. * Folkiildetett az anlhropologiai mnzpuml’a. V. sír üreg. A rendes, mintegy két méternyi távolság a sírok között itt nem ütött be, mert ez az előtte feltakart IY. számú sírnak közvetlen közelében volt és nagyon valószínű, hogy ez a nean- der-völgyi koponyáju férfiúnak életpárja lehetett, a mennyiben kitűnt, hogy ez női csontváz és a temetkezés nyomai is arra vallanak, hogy ezek igen kevés időközben temettettek egymás mellé. Ennek a sójában egy összenyomott, s kék agyagból készült cserép bögre egymáshoz illő darabjai és egy rozsdaette vaskés találtattak. A bögre a kisebbek közül való (körülbelül messzelyes) és graphittal fényezett edényke volt, egyéb díszítés' nélkül. YI. sír üreg. Itt egy ép csontváz mellett bukkantunk a mai nap átlagosan felette szegény leletei közül az aránylag leggazdagabb telepre, a mennyiben abból egy rozsdaette kést. egy tort bögrét. egy vas karikát, több apró bronz gombot, vas csatot, egy agyag-gyöngy öt, végül egy közepes nagyságú, teljesen ép, vörös agyagból készült bögrét emeltünk ki. A vaskarika, bronzgombok és csat valószínűleg lószerszámról valók voltak, de a ló csontvázát nem találtuk meg. VII. sír üreg. Ebben minden emléktárgy j nélkül egy hatalmas férficsontvázat találtunk, s lát- | szólag teljesen ép állapotban, a mint azonban a j koponyát kiemeltük, azonnal szemünkbe ötlött e/.en jól megtermett egyén elhalálozásának oka, mert azon hatalmas székorczevágás, mely őt koponyáján közvetlenül a bal füle mögött érte, feltétlenül halálos volt. E vágás fülével együtt a koponyacsontból 10 ctm. hosszú és 8 ctm. széles négyszögletes darabét szelt le. A mint pedig a koponya jelenlegi állapotából kitűnt, hozzátartozói mindent elkövethettek, hogy őt az életnek továbbra is megtartsák, mert a mintegy 80 □ étin. területű koponyanyilás mohával volt betömve, melylyel a szerencsétlen har- ezosba a kiköltözni készülődő lelket visszaszorítani igyekeztek. Hol volt még akkor ezen népfajnál az orvosi tudomány ! Annyira el voltunk foglalva kutatásainkkal, hogy észre sem vettük, midőn úgy 1/2b óra tájban délnyugat felől aggasztóig terhes felhők kezdtek felvonulni a nyugati oldalon amúgy is félig elfedett láthatárra, s alig voltunk képesek leleteinket elcsomagolni, s e közben Szalai István bölcskei bíróval megalkudni, hogy a szomszédos lóherés terület holnapi felásathatására a tulajdonos beleegyezését eszközölje ki, tekintet és minden irgalom nélkül a mi tudományos búvárkodásunkra, oly erővel tört ki a vihar, és az égi battériák oly hatalmas tevékenységet fejtettek ki, hogy a sötét felhőkből hegyibénk zúdított nedves terheik elleni védekezés alatt a tragikus véget ért harezos igen érdekes koponyájáról is megfeledkeztünk, s embereink újból visszatemették azt régi nyugvó helyére, holott ón azt is az antropologiai múzeumnak szántam. A kényelmes fosat és ügyes hajtás mentett Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.
