Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-02 / 19. szám
< nék módosítani: „Cheréhez tímjours v.ötre femme“. Keressen asszonyt, kinek jó és szép szive van. Hogy azt a mi körünkben megtalálja, arról kezeskedik egy Öreg asszony. ■ • . i A hűség. Gazdátlan eb járt-kelt, esatango'f, A térés utezán szerteszét, Mindenkire, ki szembe jött rá, Fölvető nagy okos szemét. Körülszaglászta, mintha kérdené : Nem láttátok?! Oh merre van.?! , Nyítt-rítt szegény, kiéhezett eb S csak rohant tovább un tálán. Egy kis. öleb csaholt előtte: „Hová szaladsz.?“ — beszédbe állt — „Keresem áldott jó uramat, Eltűnt szegény ! — eressz tovább !“ „0 érte futsz, jó volt nagyon tán ? !“ „Áldott volt, — jobb. nem lehetett!“ „Sok húst adott úgy hát bizonnyal, „Verést meg ugy-e keveset?“ „Igen, igen, megoszta mindent Testvériesen én velem ; Ha húst evénk, a hús övé lett S a csont kijutott én nekem. Oh nyaltam is lábporát érte; — Ily kegyes nem lehetne más! Nagyot rúgott bár néha rajtam, De rossz voltam . . . bocsáss! bocsáss!“ — Nem is tartá a kis eb vissza, Nagy hamarjában elosont, Bár mondani szerette volna: Nincs e földön több ily bolond ! S az a másik csak rohant tovább, Föld nyelte el, nyoma veszett, A hűséget magával vitte: Ehelc közt sincs hát már a’ meg !. Bodnár István.-sdsrGUzU Mennyország és pokol. A toronyóra tizet ütött, midőn Sándor barátommal szerény vacsoránk elköltése után távoztunk a fogadóból, hol rendesen étkezni szokniuk. A szél kegyetlen siivöltéssel csapkodta a havat arczunkba, mely sűrű pelyhekben hullott alá, fehér lepellel voná be A . . /. . váfos széles utezáii „Tehát holnap határozol«?“ — szólt Sándor — „mondom, tudok számodra egy csinos kis lányt! Gondolj már te is valamit, kérlek ! nem jó ez az egyedüliség ! én már meguntam a nőtlenséget, Is- tenhozzádot mondok neki —- megházasodom.“ „Hát mégis eszedre térsz Sándor ? elveszed azt a kis lányt ? jól teszed ! azt tudom, hogy azzal boldog leszel !“ „Mit? te azt gondolod, hogy Irmát veszem el?! hogyisne! ügyvédi diploma, doktorátus — és egy szegény hozomány nélküli feleség! ez lenne a legszebb !“ Tölnamegyei Hölgyek Lapja. „Be hisz ép a mu.ltkp'r mondtad, hogy ha l nősülsz, Horváth Irmát veszed el; mióta csak ismerlek, mindig az volt az ideálod, s mi több, le is mondattad kérőjéről, kihez szülői adni akarták ! No njár barátom, ez ellenkezik a becsülettel.“ „ Hallgass, kérlek ! nekem pénzre van szükségem. Irmának pénze nincs ; ha volna, elvenném ; de apja nem ad többet kétezer forintnál, s mi nekem kétezer forint ? Különben már szemeltem ki egy csinos leányt, lesz hanninezezer forint hozománya ; van egy másik nővére is, ezt szántam neked pajtás! ugy-e pompás gondolat ? Holnap elmegyünk; engem már varnak; elviszlek magammal.“ „Úgy, hát a te elved a pénz, a hozomány ? nem rossz gondolat! aztán miféle lányok ?“. .« . „Egy gazdag pékmester leányai, miveltsógük- ről nem szólhatok ; de tudod, oly fény van náluk, hogy el fogsz bámulni rajta. No, jösz velem holnap ?“ „Eh, hagyjuk, majd reggelre megálmodom ; most álmos vagyok, gondolkozni nem tudok ; de ép itt vagyunk lakásomnál, reggelinél találkozunk. Jó éjt!“ ... Barátomtól elválva, meglehetős gyors léptekkel siettem tel a lépcsőkön, egyenesen szobámba. Kandallóm tüze vígan pattogott, rágyújtottam egy czigarettára,' s mivel álmos szemeim le-lozáródtak, leheyeyedtem a pamlagra s kényelmesen szőttem gondolatim fonalát, hogy hát bizony nekem is jó lenne egy harminezezer forintos feleség. Egy hét óta mindig lumpoltunk, nem csoda, ha az álom kezde elnyomni s lehunytam szemeim, de alig ! Ajtómon kopognak, legalább úgy hallóin, akarom mondani „szabad“, de ajkam s nyelvem nem mozdul, szemem nem nyílik fel és mégis látok. Egy vén összetöpörödött emberke lép be, lerázza a havat magáról, se szól, se beszél, csak megy egyenesen a kandallóhoz, dideregve melengeti ’fagyos kezeit, s aztán felém tart, jégkezével megérinti kezein, brrr ! majd szörnyet haltam tőle. , „Ki vagy öreg, s mit keressz ?“ — kérdezőm nagy erőlködések után. „Én házasságköz veti tő szellem vagyok.“ Káin nézett*apró szürke szemeivel, egyet hunyorítva ismét kezemet ériuté. Majd hogy fel nem ugrottam, — de az öreg nyájasan kezde beszélni hozzám. . . . „Tudom, hogy nősülni akarsz, ép az imént gondoltad, hogy jó lenne neked is egy harminczezer forintos ara, mint Sándor barátodnak, tehát én, mint szellem eljöttem, hogy elvigyelek s megismertessem veled a mennyországot és a pokolt; mert a ki nősülni akar, annak ismernie kell előbb!“ „De hát ki vagy te? játékot akarsz űzni velem ?“ szóltam indulatosan. „Csak vedd fel kabátodat és kövess“ — szólt az ősz erélyesen, miközben kabátom vállamra segité. Iíqsszu, szűk folyosókon keresztül követtem majd egy negyedóra hosszat, mig végre egy kőbarlang forma nyíláshoz értünk, melyből kísérteties lámpafény derengett. Megborzadtauy megbántam, hogy követtem az Őrödet, vissza akartam menni, de a szellem erősen fogta kabátomat. Az öreg különös hangon kezde kiabálni, mire a barlang nyílása tágulni, kezde, s mi háboritlanul haladtunk a sziklafolyosón. Egyszerre fényes, kivilágított teremben találom magam, körülnézek, egyedül vagyok. Az öreg eltűnt. Egy csinos kis szobacziczus jő elém örvendezve s kezd vezetni, kinyit egy szárnyas ajtót s én belépek. Megdörzsölöm szemeim, hogy jobban lássak, és oh . . . az úrnő a hajsütő vassal kezében férje előtt dühösen hadonáz ; még azt gondoltam, hogy tán a féltékenység kígyója mardossa szivét, de csalódtam,* mert az ’asszonyka felnyitja száját s megoldja nyelvecskéje pergő kerekét. . . . „Itt minden az enyém, uram ! ön nem parancsol, ön visz- szaél jóságommal, divatszámláim nem akarja kifizetni, hisz csekélység, egy hó alatt három ruha, négy kalap, keztyíi, czipő és ezen csekély pipereszerek, melyeket a gyógyszertárból hozattam, mindössze nem több százötven forintnál! — nem annyi volt az én hozományom ! Szép csendesen kinyitottam az ajtót, ellüczel- tem, félteni a tüzes sütővastól, de hova, merre menjek ? Benyitok egy másik ajtót, egy felpiperézett asszonyka jő elém, alig látszik ki a sok csipke- fodrok közül, igénytelen kis alak, kissé sánta és púpos. Barátságos köszöntésem után egy ajtóra mutat, hogy férjét ott találom. Benyitok. Az ur éppen szerelmi vallomásokkal foglalkozóit a kis szobacziczussal, ki piru ó arezoeskáját kötényével igyekezett eltakarni. Visszaléptem. Nem akartam a pásztorórát megzavarni, de a hamis szobacziczus utánnam surrant. Kérdezőm, hogy miféle család ? „Oh, igen gazdagok“ — feleli — „a nagysága igen gazdag leány volt, az ur azért vette el, mert lássa, nem szereti ám! nekem udvarol, egyre mondja, hogy csak engem szeret.. Szegény úrnőm, nem irigylem gazdagságát!" Sokat beszélt össze-vissza a kis lány, én tovább menve másik ajtót nyitók fél, gondolva, tán innét kiszabadulok a szabadba. Heves szóváltás üté meg füleimet; hallgatózok. Ördög, pokol, ezek asz- szonyi hangok, mert oly élesek, hogy majd meg- süketültem ; de ah . . . férfi hang is vegyül közé, és pedig meglehetős erős hang. De kérlek édes Laura, ez igy nem jól vau, te nem gondolsz semmivel, egész nap a séta, a kocsizás, a vizit, hétszámra néni nézesz a konyhába, mindenünk tönkre megy! kérlek, t'rj már egyszer a jó útra! Hallgass, kérlek ! te meg hétszámra nem jösz haza, nem tudom, hol mulatsz, lumpolsz ; még te mered a szádat felnyitni ? Az kellene ugy-e. hogy magam főznék, mosnék, vasalnék, takarítanék s ruháim is magam varrnám, ezt szeretnéd te! Mért nem vettél el szegény leányt, a ki nem oly fino- mau volt nevelve, mint én. én, a ki hat évet töltöttem a zárdában és harminczezer forintot hoztam a házhoz ! Megfordultam a pokolból; mert ez volt csakugyan a pokol. Felsóhajtottam, hogy csak szabadulnék már'egyszer ki, még hallani sem jó, hát még annak a szegény férjnek a bőrében lenni ! Egyszerre az öreg áll elém. No fiam, hol jártál ? A pokolban, édes atyám ! Az istenre kérem, Vezessen el innét, mert megfulladok. Az öreg szótlanul mosolygott, intett, hogy kövessem. Jó egy darabig haladtunk s ismét eltűnt, 4. „Falu végén vau egy ház, zsidó lakik benne, annak van egy szép lánya* Rebeka. Rebeka a neve“ nóta további rendelkezésig szintén tiltva van, mert e hiányos és felületes adatok alapján, csak további beható vizsgálat után lesz a valódi tényállás kideríthető, addig pedig .e dal hangoztatása minden háziúrra nézve sértés. 5. Az „államháztartás“ eddigi elnevezés pedig... Ennyit hallottam .... úgy éreztem, mintha valaki szörnyű ütést mért volna fejemre. Öntudat nélkül rogytam össze. Mire fed eszméltem, véres fejjel, az ágyban találtam magam. Hitvestársam sírva adott felvilágosítást a történtekről. Fiaim ugyanis megunva engem a „kaminban“ látni, kiszöktek a folyosóra és a tilalom ellenére nekiálltak gombost játszani, itt aztán Eaczi fiam a feletti mérgében, hogy a legújabb nadrágomról lecsent gombok utolsóelőttijét is elvesztette, oly erővel vágta falhoz az utolsót, hogy* egy iszom u detonációtól kísérve, az első .emelet plafondjának egy része és egy kémény összeomlott; az előbbi maga alá temette az egész gyülekezetét, utóbbi pedig majd engem vert agvou. Ott nyugszik tehát a nagy reform kieszelő.)ó- vel együtt a romok alatt, bár könnyen megesik, hogy az egy másik háziúr fejében feltámad (t. i. a reform), kiváltkép most, hogy oly ügyetlen voltam mindezt elmondani. háziúr, mint a szó már unhatja: ur, — a lakó kee’d. (I. jegyzet.) Ha a lakó főispán, alispán vagy törvényszéki elnök, akkor ifiur, — ha fejedelem, király, császár, szent, Gábor arkangyal vagy úristen, akkor tées ur. (Jegyzet a jegyzethez.) Ha a lakó bolgár fejedelem, akkor is csak kee’d, mert ennél egy háziúr bizonyára nagyobb ur. (II. c z i k k e 1 y.) Lakó tartozik házigazdáját és ház’át jó karban tartani, nevezetesen 1. Tartozik gondoskodni, hogy a guta a házigazdát meg ne üsse, e czélból alkalom adtán saját hátát fogja oda tartani. 2. Ha a házigazdát exekválják, a lakónak búsulni és helyette fizetni kell. B. Lakó tartozik magát minden negyedben steigerolni, — ha ezt nem teszi, úgy a háziúr fogja megtenni. 4. Lakó tartozik bőrére vigyázni, mert arra a háziúrnak még szüksége lehet, ezért tilos a párbajozás, varrás, vagy a szúrós beszéd, — úgy minden egyéb dolog, mi a bőrt kilyukaszthatná (nagyon kényes ez—vikkely !); de 5.,viszont tartozik lakó háziurának kívánságához képest kutyáját macskáját, gyermekeit, sőt magát is agyonverni. 6. Lakó 5 lépcsőt tartozik egyszerre lépni, — ez az anyagot rendkívüli módon fogja kímélni, — végre : 7. tartozik a lakó mindennel, a mi itt felsorolva ijeirt lett. (III. c z i k k e 1 y.) Tiltva van 1. bármely helyiséget ki-(be)-meszelni, mert a folytonosan lerakodó mészróteg. jelentékenyen kisebbíti a lakást. 2. Tilos továbbá a háziúrnak rézangyalát, úristenét vagy öregap’tyát összeszidni. Különösen méltánylást érdemlő körülmények között „a kakas •csípje meg“ alkalmazható. B. Nem szabad a lakónak sem „berúgni“, sem „kirúgni“, mert ez az épület állományának árthatna. 4. Ugyanez okból tiltvák a következő nevek : Kovács, Asztalos, Bodnár, Bognár, Puskás, Boros. Söös és hasonlók, különösen pedig 5. Laky, mert ez a név egy perfid állusi.ót látszik tartalmazni, mintha viselője már lakás nélkül is lakhatnék. — ellenben kívánatosak 6. az ilyen nevek : Jámbor, Joó, Kiss, Szende és ehhez hasonlók. — végre 7. minden tiltva van, mi itt külön megemlítve nincs. (IVÓ c z i k k e 1 y.) Szükségesnek mutatkozik némely nyelvszokás módosítása. 1. „Hazádnak rendületlenül légy hive“ czimü dal átváltoztattatik •„Házadnak rendületlenül“ stb. 2. „Udvarias“ és „házias“ megjelölések, — a •dolog természetéből kifolyólag — csak háziurak vagy azok családtagjaira vonatkozólag alkalmazhatók. B. „Erdő mellett nein jó lakni ’stb.“ dal a forgalomból kivonatik ; mert mindenhol jó lakni (különösén a háziúrnak).
