Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-01-03 / 2. szám
Melléklet január 3-iki, 2, számhoz. Szekszárd “V"iciékieliogy a hiányzó biroi állások közeli betöltése által elórettnek mondhatni fogjuk azon kitűzött-ezóiunka.t, hogy a szekszárdi kir. törvényszék mintaszerű törvényszékké vált. Kérte a bírák és fogalmi testület további támogatását. s ajánlotta magát baráti jóindulatukba. I tália az irodaigazgató — az összes iroda- szemólvzettel tisztelgett az elnöknél és fejezte ki jó- kivánatait és ragaszkodását a törvényszék vezetője iránt. Később Szörényi Kálmán az egész ügyészséggel jelent meg az elnöknél s őszinte jók b ánatainak adott kifejezést; — majd az árvaszék Kurtz Vilmos elnökkel élén s a szekszárdi kir. járásbíróság bírói és fogalmi személyzete Szondrődy Károly vezetése alatt jelent meg s tolmácsolta az újév alkalmával, legjobb kivánatait. HELYI HÍREK. — Garay Ferencz zenekara ismét életjelt adott magáról. Egy deezember 12-ikéről keltezett terjedelmes levelet küldött be hozzánk, melynek elejét, mint egy múltkori levelűkben is, —.'tengeri utazásuk leírásán kezdik. Mostani levelükből kiemeljük, hogy Hotel Wontvorthban, Amerika egyik tengeri fürdőjében 9 hétig voltak; onnan Budáiéba mentek s 10 napi ott tartózkodás után Torontóba, Kanadának egyik legnagyobb városába, ahol szintén 10 napig játszottak a kiállítási csarnokban, itt Garay Ferkét nagyon kitüntették; október 20-án tartották búcsú hangversenyüket, mely alkalommal Garay szólóban játszotta a „Repülj fecském“ és „Sir a kis lány a Balaton partján“ szövegű szép magyar nótákat; a nagyhatású szólók után az ottani polgármester Garayhoz szép beszédet intézett és a mellére egy érdemrendet tűzött. 1889. év őszére akarnak haza jönni, addig is a közönségnek lapunk utján legforróbb újévi üdvözletüket küldik. — Uj kávéház Szekszárdim. A tavasszal, végre egy régen érzett hiányon lesz segítve; özv. Róthy Lipótné Békés Csabáról, hol jelenleg is fényes üzlete van — nálunk fog felállítani fővárosi , mintára, fényre és kényelemre egy kávéházat a Béla-téren levő Szentpétery-féle házban, melyet egészen e ezélra bérelt ki. — Érdekes ó-kori lelet találtatott a vágóhíd szomszédságában levő s mostan betelepítés alatt álló amerikai szőlőtelep föld munkálatai alkalmával. Eg; női csontváz ülő helyzetben, ama bizonyos edény-félével alatta, bronz kar-és nyakpereezczel feldíszítve, mellette egy másik üres edény, hihetőleg étel nemű lehetett benne. Ezenkívül találtatott több kisebb-uagyobb cserép edény, részint ép, részint összetörött állapotban, melyeket Nits István szőlészeti tanár vett magához megőrzés végett. Ajánljuk az érdekes leletet jeles régészünk figyelmébe ! — Személyi hir. Bernrieder József a tolnamegyei gazdasági, egyesületnek több éven volt buzgó elnöke, az é hó 19-én tartott gyűlésén elnöki tisztéről leköszönt. — Színtársulat jön Szekszárdiba. Miskolczy és Lővey társigazgatók megkapták az engedélyt a városi hatóságtól; jelenleg Nagy-Kik indán vannak. Primadonnájuk az előnyösen ismert Rúzsai Etel. — Kinevezés. Gróf Széchenyi Pál földmive- lési minister Stokinger Lajos végzett gazdászt, kinevezte a kisbéri állami urodalomhoz ösztöndijjas gazdasági gyakornokká. — Uj marha levelek. A pénzügyi minister 72974/88 sz. a. kelt rendeletével a régi marha és lólevél űrlapok 1888 év végével a forgalomból kivétettek s helyettük egységes marhalevél űrlap bocsáttatott 1889 év január 1-től kezdődő hatállyal forgalomba; e szerint 3 kros szolgál mind ló, mind marhalevélül ; az 5 kros pedig marha, ló és sertés levél gyanánt. — A zombai postarablás alkalmával az elrabolt összeg legnagyobb része: 375 írt, a tolna-sza- kályi község küldeménye tolt, Szekszárdivá a megyei pénztárhoz. — Kaszinói gyűlés. A szekszárdi kaszinó tisztújító közgyűlését vasárnap délelőtt 10 órakor fogja megtartani. A polg. fiu-és felső leányiskola karácsonyi szünideje január 2-án letelvén, ma csütörtökön kezdetét vette ismét a tanítás. — A rabsegélyző-egylet megalakulása alkalmával felemlítjük, hogy a budapesti hasonló egylet is e napokban tartotta közgyűlését és uj elnökévé R a le o v s z k y 1st vá n t, a s z a b a d k ő m ü v e s e k nagymesterét választotta; általán országszerte ezen humánus egyletek megalkotása mindenütt a szabad kőm ívesek kezdeményezésének köszönhető, kik programmjuk egyik nevezetes pontjának tekinti a rabsegélyzóst. — Kalotaszegi varrottas. Örvendünk, hogy e szép kazai productum lassanként az egész országban elterjed s igy nálunk is meg fog 1101108111111.* A Sylvester estélyen láttunk ugyanis egy me 1 lényt, melyet T. Nyitray Lajos tanár ur Bánffy-Hiinyad- ról Gyarmathy Zsigámétól hozatott, a ki ez iparág terjesztésében oly fáradhatlanul működik, A szép ízléses és még sem drága mellényt igen sokan megbámulták s valószínűleg nemsokára sokan is meg fogják hozatni. A tüzoltózenekar karmestere egy idő óta Szekszárdon házról-házra jár és kéregét, — mint mondja „azért, mert nem akar éhen halni!“ Mindenesetre szomorú dolog és szégyenükre válik azoknak, akik ide hozták és ekzisztencziájáról most nem tudnak gondoskodni. — Szétriasztott vigadalom. A sót melletti Magyar-féle korcsmában múlt vasárnap nagy vigadalom volt,' szólt illetőleg fújták a zenét, melynek andalító ütemeire rikkongatva repültek a párok: — kocsisok és faczór dézsahölgyek stb. — Egyszerre megjelentek a rend komor őrei és a faczór cselédség nagy sokaságát pártfogásuk alá vevén — elkísérték őket a városházára, ahol másnap orvosi vizsgálat alá vevén őket, közülök egy a kórházba küldetett. Cseléd körökben roppant felháborodás van e miatt a szigorú eljárás miatt s ezentúl félve-lopva merik élvezni a farsang örömeit. — Születések és halálozások. Szekszárdon az 1888-ik évben. A belvárosi r. k. egyházbau született 353, meghalt 257. Házásságra lépett 74 pár. Az újvárosi r. k. egyházban született 111, meghalt 97. házaságra lépett 25 pár. Az ev. ref. egyházban született 75, meghalt 57. házaságra lépett 34 pár. Az izr. hitközségben született 32 meghalt: 14, házaságra lépett 8 pár. Összesen született: 571, meghalt 425, házasságra lépett 141 pár. Az összes szaporodás tehát 146. — Hitközségi választás. A január 1-én megejtett tisztujitási közgyűlésen hitk. elnökké újból Dr. Braun Bernét választatott meg, pénztárossá Mautner József, ellenőrré Salamon Ármin, elöljáró- sági tagokká pedig Hirsch József. Dr. Pirnitzer Béla, Salamon Lipót és Spitzer A ilmos lettek megválasztva. Az ez évi hitközségi képviseleti tagok pedig következők: elnök Hr. Braun Bernét, — Fleischer Ödön, Goldberger J. Mór, Hirsch József, Kramer Armin, Krön Sámuel, Leicht Lajos, Lei- tersdorfer József, Leopold Károly, Leopold Lajos, Leopold Sándor. Lévai Ignácz dr., Mautner József, Pirnitzer Béla dr., Reichl Sándor, Salamon Ármin, Salamon Lipót, Schön Ármin, Spitzer Vilmos és Wohl József. — Új évi üdvözlések megváltása. Az alap nevelési egylet javára kitett iveken e czimen az aláírások az említett helyeken még tartanak s hisszük, hogy e jótékony egylet ez alkalommal megint szép összeghez jut. iíju, kit még nem rontott meg aunyire a fővárosi „légkör“ s nem befolyásolt oly mértékben a „korszellem“, bizonyára megbámulná a természet szépségeit. a mesebeli ezüstvárhoz hasonló hóboritotta hegylánezokat — s gondolatai merész kanyarulatokban szállnának a hófollegekkel. Ln pedig azt számítom, hány órakor érkezem én a mán doki állomáshoz s hogy találok-e ott kocsit v ,gy más alkalmat, mely tovább szállítson Kis- Kendig. Körülbelül 4 óra tájban érkezem, s ha emlékező tehetségem nem csal, úgy Kis-Kend a vasúti állomástól egy jó órányira esik. Ez elég hosszú ut- lesz, kivált ha valamely hózivatar avatja közbe magát. Erre pedig nagy kilátás van, miután hamvas köd bocsátkozik alá, mintegy gőzzel vonva be az utat határló. fákat. Lassanként elkomorogik a vidék, mint a rövid téli délutánokon szokott. A nap, mint egy kiégett fényű tüzveres golyó mutatkozik a hamvas felhők szegélyénél, aztán eltűnik. Hó kezd szál linkózni, s mintha egy kis szél is támadna, — látom a fák és cserjék kajlongásárúl. No, én nekem pompás utam lesz ! Minden kedvemet elveszi az idő, pedig a nélkül se sok volt. Ha elképzelem, mennyire meg lesz lepve Eszti néni megérkezésemkor ! Beám bizonyára nem számítanak most. És Margit? Eddig .már nagy leány és szépnek is kell lennie. jól emlékszem még mosolygó arczára,i hamiskás barna szemeire, melyek oly tengermélységüek voltak ! Sajátságos és felette ostoba intézmény az, mikor a szülők a játszó gyermekeket — eljegyzik ! Igen, velünk is igy történt; velem és Margitkával. Jól emlékszem még a kiskendi tágas ebédlőre ! Mily fényesen ki volt világítva, benne a habos fehér térítővel fedett nagy kerek családi asztal! Még nagyanyám is megjött ez alkalomra, viselve koezkás tafota selyem öltönyét, melyet édes apám házassági alkalmává készíttetett; mintha látnám ott ülni az asztal legfelső részén ódonszerü szürke bőrtáinlányban, bólintva időközönként jóságos arczáva-1. Szegény nagyanyám! Te is elmentél régen, s most már sírod fáját is nehezen találnám meg a kiskendi temetőn ! Anyám keveset beszélt. Öt mindig olyan gyengédnek, csendesnek ismertem. Azt mondják ismerőseim, hogy tőle örököltein hallgatag modoromat és érzékeny szivemet. Mennyire felélénkülnek képzeletemben a „múlt“ képei! Látom ’Margitkának, az én kis menyasszonyomnak kék szalaggal felkötött szőke fürtéit, kis nyúlánk alakjához simuló fehér mól öltönyt. Hallani véltem édes apám minduntalan . felhangzó kaezaját, a mint Ábris bácsival vitatkozik valami felett. Anyám Eszti nénémmel beszél halkan ; az a sajátszőni „megadó“ mosoly lebeg ajakén, melyet csak a szent képek arczán látunk kifejezve. Milyen ellentéte nővérének, ki magas, szikár alak, hunyor- gáté szürke szemekkel. Mintha sohse lettek volna testvérek ! Egyetlen gyermeke vau, Margit. Ez anyám kedvencze s az én menyasszonyom! Beletcvéd képzeletem a kivilágított terembe, mintha éreznóm a magas sarokkályha szótáradé melegét s néznék — mint hajdan Margitkával — a lassan nelyhedző havat, a mint az fátyol alakban reábocsátkozik a „nagy kert“ málna- és ribiszkebokraira, — képzeletünkben fölépítjük a fél öl magas hóembert, kilopva fejére apám vagy Ábris bácsi téli fövegét. A megállást jelző hang felráz ábrándjaimból, a való tovaűzi az álomképeket. Künn rohamosan esteledik, pedig még alig múlt három óra, már teljes szürkület fedi a tájat, viharfelhők kergetőznek a szemhatáron, havat jósló varjak szelik át sötét kanyarulatokban a levegőt. A közelgő est teríti sötét fátyolét az utmenti fenyvesekre ; a hegyek s a távoli vidék körvonalai elvesznek, csupán a legközelebbi tárgyak tűnnek még fel, de ezek is kétes világításban. Múlandóság képe ! Minden mozzanatban, mely a természetben történik, annak csodálatos szabálya, rendje s elkerülhetetlen törvénye nyilvánul. Úgy érzem, mintha ellágyulna bensőmben valami. Ennek az ábrándozás, a „múltba való visszatérés az oka . . . Nem bírom most ott felvenni a fonalat, a hol elejtettem ; pedig komolyan kellene vele foglalkoz-
