Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-01-03 / 2. szám

SzeltszétrcL "Vidéke.

Ferencznó 50 kr, Beöthy 50 kr, Neumann Adolfné 20 kr. Győrffy Jánosné 30 kr, Lőrinczy Józsefné 20 kr, Báter-Mehnverth Etel 20 kr, Háuk Antalné 20 kr, Molnár Józsefné 20 kr, Tekiís Vilmosné 50 kr, ifj. Ferencz Józsefné 20 kr, Lenz Erzsébet 20 kr, Steinfeld 30 kr, Seiner Lipótnó 20 kr, Ell- mannn 20 kr, Leopold Sándorné 1 frt, Leopold Károly né 50 kr, id. Stokinger J. 1 frt, Ujfalusyné 20 kr, Bíiky Gryörgyné 20 kr, Hangéi A. 50 kr, Polgár 20 kr, Bencsik K. 1 sál, Varasdy 20 kr, dr. Steiner L. 50 kr, Sebők Kálmánné 1 frt, Pes- tinó 20 kr, Hayt Gáborné 50 kr, Kramolin Emilné 1 frt, Walter Károlvné 50 kr, Fördősné 50 kr, Boda Vilmosné 40 kr, Várkonyi Ferenczné 20 kr, Senor Jánosné 20 kr, Ferdinand B. 20 kr, Biróy 20 kr, Dr. Kardos K. 1 frt, ifj. Závody 50 kr, M. 30 kr, Laky S. 30 kr, Schwartzkopf G. 40 kr, Salamon L. 20 kr, Kiss Károlyné 30 kr, Ilii-]ing A. 50 kr, Föglein J. 20 kr, Fejős Imréné 50 kr, Ujfalusy Imréné 40 kr, Sust Viktornó 20 kr, Őrffy Lajosné 40 kr, Haidekker Béláné 60 kr, Várkonyi 10 kr, Módly L. 40 kr, Héger Ferenczné 40 kr, Orosz E 40 kr, Madarász 40 kr, Nogállné 50 kr, Fejős Károlyné 50 kr, Udvardy S. 1 frt, X. N. 40 kr, Hilberth Anna 20 kr, Rangha L. 50 kr, Leopold Lajosné 50 kr, Steiner Adolfné 50 kr, László Lajosné 50 kr, Traiber Tivadarné 30 kr, Tóth Gyuláim 50 kr, Malicsek Ödönné 20 kr, Braunné 30 kr, Borzsák Sarolta 30 kr, Sassné 50 kr, Simon Latira 50 kr, Kaczenbach Vinczénó 20 kr, Vilhelm Edéné 20 kr, Siebenfreud 1 frt, Schneiderbauer Józsefné 50 kr, Schuberth Jánosné 30 kr, Oszoly Károlyné 20 kr, Hirschfeld A. 20 kr, Salamon J. 20 kr, Luczer R. 30 kr, Tolnai Lajosné 30 kr, Tóth Pálné 30 kr, Fejér Gyula 30 kr, Eisler Sámuel 40 kr, Gyimóthy Juliánná 10 kr, Fekete János 50 kr, Hajpál S. 50 kr, Kurcz Vilmos 2 frt, özv. Perczel Sándorné 50 kr, Krammer Jánosné 30 kr, Gál Kálmánné 30 kr, Holub Jánosné 20 kr, Sárközy Kázmérné 20 kr, Klein Józsefné 40 kr, Schön Józsefné 30 kr ; összesen 74 frt 85 kr.

MEGYEI HÍREK.

— Eljegyzés. J)r. Darányi Ferencz tamási ügyvéd eljegyezte Pécsről Schneckenberger Irma kisasszonyt.

— Kinevezés. A pécsi kir. pénzügyigazgatóság Szabó Lajos dunaföldvári kir. adóhivatali gyakornokot, a mohácsi kir adóhivatalhoz VI. adótiszttó nevezte ki.

— Újévi előléptetés. Gróf Széchenyi Antal tart. huszár altiszt az újévi előléptetésnél huszár- hadnag.ygyá neveztetett ki a tartalékban.

Meggyilkolta a feleségét. Kacz Pál czeezei föld míves a karácsonyi ünnepek után feleségének nyakát metszette, mert veje Kovács J. szekszárd- réfcszilasi vasúti őrrel szerelmi viszonyt folytatott. A gyilkos férjet elfogták.

— Uj ügyvédi iroda. Tamásiban Dr. Darányi Ferencz ügyvéd (Hirsch Ferencz féle házban) megnyitotta irodáját.

— Gróf Apponyi Géza, megyénk egyik nagybirtokosa, pálfai uradalmához tiszttartónak K o 11- m a n n Gyula jeles gazdászt nevezte ki.

— Ügyvédi kamara. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Dömötör László szekszárdi ügyvéd a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag fölvétetett s hogy Scheibner János gyönki ügyvéd lakását a kamara területén belől Hidasdra, valamint Horváth Ignácz szekszárdi ügyvéd lakását szintén a kamara területén belől Dunaföldvárra tette át, Az elhalt Péter Gusztáv gyönki ügyvéd irodája részére gondnokul Gruber József ottani ügyvédet nevezte ki.

— Közjegyzői kamara. A szombathelyi kir. közjegyzői kamara közhírré teszi, hogy dr. Blum Béla kőszegi kir. közjegyző a pécsi kir. közjegyzői állomásra helyeztetett át, s helyetteséül Gaár Frigyes szombathelyi kir. közjegyző rendeltetett ki.

VEGYESEK.

— Budapesti Hírlap. Szerkesztő Csukássi József. A „Budapesti Hirlap“-nak a hazai művelt olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb i n tel 1 igen czi áj a is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt s „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelter- jedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósitó értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk; nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne

— Eljegyzés. Wieder Alajos budapesti kereskedő eljegyezte Szekszárdról Pribenszky Ilona kisasszonyt.

— Halálozás. Konstanczer Ignácznó született Kökényessy Mária asszony, élte 69-ik évében, de- czember hó 28-án Szekszárdon elhunyt.

— Zarubay Ferencz postaszállitó ur levelet küldött hozzánk, melyben lapunk múlt számában a zoinbai postarablásra vonatkozó felszólalásunkra azt a megjegyzést teszi, hogy „a postaszállitó a főszolgabírónak a posta biztonságára vonatkozó intézkedéseire nézve semmi befolyással nem bir!“ — Erre vonatkozólag megjegyezzük, hogy tudósításunkat magától a központi járás főszolgabirájától vettük, akitől nyert értesülés szerint ő maga a múlt esztendőben bár nem a zombai, hanem egyéb különben veszedelmes útvonalakra a fegyveres kiséret behozatalát ismételten véleményezte, s hogy ennek eredménye nem lett, az első sorban a postaszállitó ur ellenkezésén múlott; vegye tudomásul ezt Zarubay ur, s legyen meggyőződve, hogy mindig lehetőleg leghitelesebb forrásból igyekezünk meríteni tudósításainkat.

— Az óvoda karácsony-fájára adakoztak;

Br. Augusz Antalné 20 frt, gr. Széchenyi Sándor 10 frt, Simontsits B. 5 frt, Hanny G. 2 frt, N. 20 kr, Spányi 20 kr, X. X. 30 kr, Novák S. 1 frt, X. X. 30 kr, Xagy I. 50 kr, X. X. 20 kr, Bodnár I. 50 kr, Antal F. 50 kr, X. X. 20 kr, X. X. 20 kr, Simon Gyula 20 kr, X. X. 30 kr, Totth Ödön 1 frt, Haidekker Károlyné 20 kr, Török Béláné 20 kr, Pap Lajosné 25 kr, Klieber Györgyné 20 kr, Xagy Jánosné 40 kr, S. P. 30 kr, Mehrwerth Lajosné 20 kr, Lévay Ignáczné 30 kr, Májer Antalné 20 kr, Tóth Ignácz 20 kr, Adler Jánosné 30 kr, Albanich György 2 frt, Leitersdorferné 20 kr, Mikó Gy. 50 kr, Kiinger 30 kr, X. X. 10 kr, Tolnamegyei takarék- és hitelbank 1 frt, Tóth K. 50 kr, Steinsdörfer J. 50 kr, Xagy J. 20 kr, Háry Ede 30 kr, Horváth K. 30 kr, Yas J. 20 kr, Ge- renday M. 50 kr, Salamon Árminná 20 kr, Bátori E. 1 frt, Jilk S. 20 kr, Szigeth Gáborné 50 kr, Jilk Lászlóné 50 kr, Kramer Hennin 20 kr, Klein S. 20 kr, Dr. Pirnitzer 40 kr, Reich! Sándorné 20 kr, Gözsy Irénke 40 kr, özv. Müller Jánosné 50 kr, Mayer János 20 kr, Pirnitzer 30 kr, X. X. 20 kr, Steinekker Ferencznó 1 frt, Krón Zsófia 1 frt, Bucher Károlyné 30 kr, Gottlieb 20 kr, Fer- dinánd J. 50 kr, Szondy I. 50 kr, Gáterik Lenka 20 kr, Bien A. 20 kr, Goldberger J. M. 50 kr, Fischhof K. 30 kr, Novák M. 30 kr, Mehrwerth

nőm, mivel szoros összefüggésben van utazásommal. Szegény szüleim!

Furcsa intézményt tettek, átadva birtokomat Eszti néninek, hogy kezeljék és élvezzék, mig én nagykorúvá és „emberré“ leszek.

Igen ám, csakhogy akkor még Abris bácsi is ólt és vagyoni állapotuk meglehetősen rendben volt.

S most ?

ügy mondják, az én kis birtokom után élnek.

Már most elképzelem, milyen szívesen látott vendége leszek én Eszti nőnemnek, mint a nem várt — örökös !

Különös helyzetbe juttatott engem az én édes apám „bölcs“ intézménye.

Itt csak egy „megoldás“ lehet; — nőül venni menyasszonyé m at.

Ámbár én a házasságot ma még olyan szempontból tekintem, hogy az a lehető legnagyobb ostobaság s el nem képzelhetem, hogy válhatna belőlem egyhamarjában afféle „köztiszteletben álló úriember“, ki öt-hatszáz holdas birtokkal rendelkezik s azonkívül kifüggesztheti az ajtója fölé : „köz- és váltó-ügyvéd“. Kaszinói, olvasóköri tag, takarékpénztári elnök, „első kortes“ a választásokon s utóbb még felléptetett képviselőjelölt!

Mindez nem megy az én huszonhat tavaszt látott fejembe, ámbár valamely „megállapodott ember elég nagy tisztességet látna benne s elég dicső kilátásnak tartaná a jövőre nézve.

Becsületszó erős szó, nagy hangzása van !

Váljon milyen lehet a leány ,kihez az én apám szava köt ?

Megfelel-e annak a képnek, a melyet alkottam ?

Ha olyan lesz. mint a legtöbb falusi leányok, akkor inkább eltemetkezem a föld legtávolabb zugába örökség és menyasszony elől.

Nem szenvedhetem a falusi hölgyeket, kik rendesen vagy oly egyszerűek, hogy a zöldségtermelésen kívül mi sem érdekli őket, rendesen vörös ' öltönyhöz rózsaszínű csokrot viselnek s két- gombos vajszínű glacé-keztyüt, — vagy ugyannyira érzelgősek, hogy folyton az őszi hervadásról s az ibolya-saisonról akarnak beszélni.

Váljon melyik osztályhoz tartozik Margit! ? . .

A kalauz bedugja fejét, felnyitva a coupé ajtaját, hideg szél tódul be, seperve a havat pillanat alatt tele hordja a szemközti ablakot, melyen beszakad az- est homálya.

Mán dók ! Öt perez !

Uraságod Kiskendre szándékozik, tessék kiszállni !

Bizony nem örömest teszem !

Xem bir nagy vonzerővel a sötétülő vidék, hosszan nyúló, fehérlő fasoraival, havas, ködös levegőjével, s csak úgy vontatva szedem össze holmimat, mely egy utazó bőröndből, piáidból s hosszú köpenyből áll.

Kiszállok s nem tudom hamarjában mihez fogjak. A kocsik kínosan nyikorognak a* havas síneken, előre hátra tolatva, az egész állomás komor szint mutat. A. jelző csengetyünél álló vasúti hivatalnok didereg a hidegtől, a kalauzok futkosnak hoszzu békéseikben, mig a szolgálattevő tiszt indulatosan vitatkozik a .reklámokkal. A vonat jelző füttye

még ott rezeg az érczes hideg levegőben, veres lámpái kísértetiesen világoknak a homályban, mint az ördög szemek.

Elnéztem pár pillanatig, azután jegyemet átadva kocsi után látok.

Egy pár tollászkodik az állomás udvarán, szóba elegyedem velők.

Nagyobb része rakodmányra vár s csupán egy hajlandó engem Kis-Kendre szállítani, ez is csak úgy gondolkodva egyezik bele s tűnődve szemléli e mindinkább sötétülő vidéket, melynek a hófehérsége kölcsönöz némi világosságot.

A kocsi elég kellemetlen s ügyetlen felszereléssel bir, komfortról szó sincs. De mit törődöm én most ezzel, s nagyon is hiába való dolgot művelnék, ha ezt tenném.

„Mennyire esik ide Kis-Kcnd ? kérdezem kocsisomtól, midőn az állomást elhagyva a tisztásra érünk.

Megsuhintja ostorát, aztán hátra tekint.

„Jó időben úgy másfél óra ! Ma azonban bajjal érjük el éjfél előtt!“

A lovaim is fáradtak, egó'sz héten az uraság gabonáját szállítjuk, ma is „terével“ jöttem. Szerencse, hogy feldobtam az ülés kosarat, különben most a deszkán ülhetne az urfi!

Irgalmatlan hideg idő ez !

Behúzódom köpenyembe a mennyire csak lehet, fehér az, mint a hermelin a ráhullott hótól, a pelyhek arezomba szállnak, szúrós fájdalmat okozva, mitsein láthatok; merev fehérségben be-