Székes-Fejérvári Naptár, 1937
Szépirodalmi rész
28 — — Lehet, hogy igaza van — révedezett az asszony — én nem tudom, mi van vele és egészen tanácstalanul állok. — Higyje el tekintetes asszony, ott a hiba, ahol mondtam — erősködött Rontó. — Mondja csak meg a tekintetes urnák, hogy az öreg Rontó most kezdte meg a legjobb rizling borát és küldött egy kis kóstolót. Estére ott lesz az üveg. Elbúcsúzott és szokása ellenére korábban indult borért. Másnap már korán reggel leste a kertben az asszonyt. Mikor meglátta, az volt az első kérdése : — Bevette-e a tekintetes ur az orvosságot ? — Be-e ? . . . megitta és olyan kedve támadt tőle, hogy a hajnal vetette haza a kaszinóból. — Akkor meg is gyógyult örvendezett az öreg és sietett, hogy az orvosság hatásában gyönyörködhessék. A patikában jókedvűen fogadta a gyógyszerész. — Köszönöm a kóstolót Rontó bácsi, — szólította meg — én sem hallgatok többet a doktorra, inkább megszököm Farkasok naplója. a Tavasszal a banda megbízott, hogy vezessem a farkasok naplóját. Az eset Rasputin odújában történt, vigasztalanul büdös füstfelhöben, mert már hetek óta szárított diófalevelet szívtunk újságpapírból. Az ablakon az utolsó hófoltok világoltak be nedvesen, más semmi, mert Lótusz ur, színházi szabó felesége kikapcsolta a petróleumot. Négyen voltunk. • Rasputin, ez az embernek tévedt szőke é* álmodozó szláv jegenye, Menyus, aki egy bőrgyárban volt ellenőr és örökké bagariaizagot árasztott, Propter az elméleti társadalombölcsész és magam. Fiatalok voltunk, vad és véresinnen és eladom ezt a méregbótot, de nem kínzóm magamat tovább. — így van ez helyesen tekintetes uram; — szólalt meg kenetteljesen Péter. — Megérleli a jó Isten a vetést Péter-Pál napjára, akárhogy okoskodik is az ember. A doktor is meghal, ha megérik. Mérne érjünk meg mi jókedvűen és mosolygósán, — mivelhogy a haláltól a savanyu ábrázolat sem ment meg senkit. Estére küldök még egy üveggel abból az igazi orvosságból... Tudja az enyémből! . . és ezzel el is köszönt. Ettől a naptól kezdve Rontó Péter még úgy sem tisztelte az uj doktort mint eddig. Dohogni kezdett ha látta és ilyen formát mondott. — Egy fiatal sem ér annyit, mint az öreg doktor ért! Végül is annyira belemérgcsedett a szivébe a patikus megkinoztatása, hogy még arra is rávetemedett, hogy utánna sörcentett a háza előtt elsiető doktornak és undorral mondta : —Többet tudok én.mintte nyavalyás ! Te megölted volna, de én meggyógyítottam a patikust!—és amit mondott el is hitte, mert ilyen ember volt az öreg. mama— irta baróti Géza. fogú kamaszok, Tavaszi hasonlattal a kökényvirághoz lehetett volna bennünket mérni. Sárgaporos, bozontos, fehér csomagok, akikből idővel feketéskék, keserű gyümölcs lesz. Ez a gyümölcs külön is vágott hozzánk. Propter szerint, ha ennek a pohos és nyálkaszerü társadalomnak különös kedvezménye folytán megérnénk fanyarok lennénk és feketék, mint kökény. Farkasoknak is magunk neveztük el magunkat, miután megállapítottuk, hogy ebben a rothadt világban csak mi vagyunk igazi hívei a háborús szellemnek. Vadul álmodtunk a háborúról, amelyből nem láttunk mást, csak har-
