Székes-Fejérvári Naptár, 1937
Szépirodalmi rész
— 29 -Kályhát, tűzhelyet legolcsóbban KRÉN kályha gyáiban vehet. [ madrangu, szirupos filmeket kanyargós szerelmekkel és ártatlan mükézigránátrohamokkal. A háború szelleme a mirigyeinkben lakott és minden lelki izgalomra testszagu háborús mondatokat izzadtunk. Rasputin cigarettát sodort az egyik estilap népszövetségi rovatából és Lótusz ur egyetlen diófájának leveléből, aztán dühösen földhöz csapta a maradék hírlapot és ráköpött. — Talált, — ismerte el korrekten Mennyus, — Litvinov orra. így születtek meg az első rovások a farkasok naplójában. * Ma jó napunk van. Rasputin valahol kisebb üzletet kötött tűzifában s a jutalékból részegre itatta a petróleumlámpát. Utálta a sötétséget és utálta a fényerő tultengését, viszont szerette a félmagas petróllángot. Ez valami szláv paraszti puhaság volt benne. Félhétkor bebújt Menyus is. Propter közömbösen megszagolta: — Barna bakancsok ökörbőrből! — közölte hidegen. — Helyes. Propter Menyus szagáról csalhatatlanul megállapította, hogy aznap milyen bőrtárgyat gyártottak. Egyszer tévedett, amikor aktatáskát észlelt priccsnyereq helyett. A homályos áradatot, amelynek távoli partjain már kezdtek feltüni a gyűjtőfogház-izü jelzők s az elsodort törvénycikkelyek, Lótusz ur vágta ketté, a színházi szabó. Rasputin felkönyökölt az ágyon. Mi hir Tiborc? Lótusz ur ugyanis a Bánk Bánból kimustrált honfibánatot viselt s tiborct szőrmellényt szvetter helyett a zsakettje alatt. Lótusz ur megállt az ajtóban. Ebben a pillanatban valamit enyhült a bánata, amit máskor literszámra lehetett volna kimérni: — Rasputin ur kéremszépen, ma este először lép fel a Hildácska! Menyusból kilépett a müpártoló nagyzolás : Páholyban fogunk ülni tatám 1 Felvenném a frakkomat is, de jelen pillanatban csak trikóingek fölött rendelkezem. Lótusz ur váltólázasan vigyorgott, de Rasputin ledörögte: — Agyalágyult. Ha operettet akarok, akkor itt van a politika. Hildácskát pedig láttam már elég pucéran fürdés közben. Annál többet a rendőrség sem engedélyez. Végeredményben pegig gálickő a szinművészetre. Hildácska pedig sokkal jobban festene valami papirosbutikban, mint a leghátsó sorban, mint bugyogós bajadér. Lelépni Tiborc! Lótusz ur kirogyott az ajtón, mint egy rozzant pacifista eszme, amelyre a farkasok rávicsoritották a fogsorukat s Hildácskát aznap jelenlétünk nélkül — nem vette észre senki. * Közben beütött a tavasz, mint valami ajulról táplált forradalom. A harangokat vidáman lóbálták a kölykök a toronyban s galambok szerelmes felhőkben zúgtak az öreg városháza körül. A diófák ágain ragacsos csomók jelentkeztek, előre biztosítva a téli dohányszükségletünket. A német katonasuszter özvegye megjelent a kisöpört ligetben s sikoltó hangon leadott vészjelekkel igyekezett megóvni elhízott daxlijának meglazult tavaszi erkölcseit. A sarjadó platánok sebhelyes törzsei alatt Rasputin merült el valami mélységes biológiai tanulmányban. — Háború kellene, — mondtam. Rasputin legyintett, mint névrokona,
