Székes-Fejérvári Naptár, 1937
Szépirodalmi rész
— 27 XWHM "«iwiii!Bin«nt» Papion cfflh Mbtrgmoi jói & i — Nem úgy van ez Péter bácsi, mint ahogy azt maga gondolja. Halad a világ, halad a tudomány. Az emberek is tovább élnek mint régen, mert vigyáznak az egészségükre. Rontó Péter fejcsóválással ballagott haza, a patikus pedig elsietett a kaszinóba, ahol a falu intelligenciája az uj doktort ünnepelte. Mulatós ember volt mindig a patikus, de a rendesnél is jobb kedve támadt, mikor látta, hogy szent Vendelhez címzett gyógyszertár fellendítőjét annyira ünnepük. Habár túljárt már az ötven esztendőn kimaradt reggelig és az asztal tetején táncolt a teli üvegek között. Megmutta a fiataloknak,hogy hogyan mulattak régen. Másnap rossz napja volt. Pár pillanatra meg is szédült, úgy hogy bele kellett kapaszkodnia a gyógyszertár márvány pultjába. Mikor a doktor benézett hozzá egy kis beszélgetésre nagyon összetörve találta. — Na talán baj van ? — kérdezte. — Hát tudod — hümmögött a patikus — a jóból is megárt a sok. Egy kicsit megszédültem. — Szédültél? — csapott rá a doktor és máris szaladt haza, honnan egy instumentummal jött vissza és megmérte a patikus vérnyomását. Azután nagyon komoly képpel fordult feléje. — Üregem baj van! A vérnyomásod óriási magas, neked nagyon kell vigyázni magadra. Mond mennyit iszol te meg naponta ? A kérdés sarokba szorította a patikust. Mintha egy gyilkosságot vallott volna be, olyan hangon nyögte ki az az elfogyasztott napi alkohol mennyiséget. — Neked nem szabad izgatnod mamagadat, neked nem szabad többé bort inni. Ez az én baráti tanácsom és kérésem 1 A patikus ijedtében megígérte a doktornak, hogy lemond a kedvderitő italról. Mikor az öreg Rontó Péter beállított hozzá egy kis kóstolóval, szomorúan jelentette ki: — Vigye haza Péter bácsi nekem eltiltotta a doktor a borivást, mert magas a vérnyomásom! Mi magas ? — hördült fel Péter. — Az ilyen mondás istentelenség. Meglássa a tekintetes ur, hogy meggyilkolja a tekintetes urat ez a nagy tudományu doktor. Én amraondó vagyok, hogy a bor az, ami itt marasztalja az embert sokáig e földön ! — fogta a kalapját —, ment és nem mutatkozott többet a patika táján. Megharagudott a patikusra hogy hitelt adott okos ember létére a doktor bolond beszédjének. Tavaszkor, mikor a kertben szemlélődött megpillantotta a patikus feleségét, alig hitt a szemeinek, mert a máskor mindig jókedvű asszonynak vörösek voltak a szemei a sirástól. Oda lopakodott a kerítéshez és úgy leselkedett. Mikor meggyőződött, hogy jól lát, átszólt. — Jó reggelt tekintetes asszony úgy ' látszik nagyon szép tavaszunk lesz! — Szépnek indul, de nekem nem lesz benne sok örömöm, mert nagyon rossz bőrben van az uram — felelte az aszszony. — Mi lőtte a tekintetes urat ? — kíváncsiskodott Rontó Péter. — Nem lehet rajt bajt látni, de mindig olyan nyugtalan, sehol sem találja a helyét, mogorva és nincsen semmiben sem öröme — Aunye ! — ravaszkodott a szomszéd. — Még akkor is olyan, ha egy jó pohár bort megiszik ? — Azt sem iszik már régen, mert megtiltotta az orvos. — Itt a hiba! — csapott le hirtelen az öreg. — Mert nem szabad elvonni az embertől, amit megszokott.
