Székes-Fejérvári Naptár, 1937
Szépirodalmi rész
— 23 — Három áldozat találkozik. Irta: SZEPTEMBER. — Biró uraim, engedjék meg, hogy összefüggően, nyíltan és őszintén elmondjam, amint történt. A gyilkosság minden részlete úgyis ismerős, fényes nappal, az utca közepén követtem el, tenger ember látta, nem tagadtam, nem tagadhattam percig sem. Egyetlen védekező okoskodás, lelki visszapillantás, a világnak szóló szépítés és önáltatás nem lesz benne, amint elmondom, legalább is igy szeretném. Az áldozatot két évvel ezelőtt ismertem meg. És látják, biró uraim, hiába fogadkoztam, kikivánkozik az a kérdés, hogy ő volt-e az áldozat, vagy egy azelőtt és azóta zokogó más, vagy-én ? De hagyjuk. Egy nagy olimpusi vásznat festeni támadt eléggé nem kárhoztatható gondolatom. Görög istenhez méltó férfitestre volt szükségem, az áldozatra esett a választásom. Kisfizetésű hivatalnok, atléta, világbajnok, de törekvő fiú volt. Festés közben összebarátkoztunk, a munka lázas perceiben jól jött a szürke, de öntudatos fiatal élet hangját és terveit hallani. Szeretett volna kivergódni a mindennapiságból, modellnek is azért ajánlkozott, hogy pénzt keressen. Mire elkészültem a képpel, már gondjaimba vettem a sorsát, eljárt hozzám továbbra is, amíg egy este arra kért, kisérjem el abba az egyszerű polgári vendéglőbe, ahol a menyasszonyával és a menyasszonya családjával fogok találkozni. Szívesen mentem, amugyi» untatott akkor az összeszokott, de túlontúl ismert társaságom. Ä szülők közé ültem, hagytam a szokatlan sikertől — mert a hires festő volt velük — elkábult fiatalokat az asztal végén súgni és kezet szorongatni. Reájuk se nézve, feléjük se figyelve beszéltem a szülőknek a művészetről, uj képem nagy sikeréről, amelyet leginkább leendő vejüknek köszönhetek, mert kitűnő modell volt, csodálatosan szép, egészséges, csupa izom férfi a javából. Az édesanya szórakozottan hallgatott, mintha nem tetszene a tele dicséret, az édesapa megszólalt: — Ez mind nagyon szép, sőt szükséges is, csakhogy az élethez ész is kell, a házassághoz pedig biztos alap. És elkezdtünk vitázni az észről, az ész szerepéről az életben. Már-már az elhivatottságnál, a zseni kusza, soha ki nem bogozható,meg nem fejthető értéktanulmányozásnál tartottunk, mikor tekintetem — és ez volt a vesztem — egyszerre a leányra tévedt és a festő éles, mindent, a mindennél is többet látó és tudó szemével megállapítottam, hogy az apja leánya, a teremtés pillanatában apja lelke lopózott leikébe. Mert az apa zseni volt. Hány a küzködésben kifáradt, nyomtalanul elenyé-Vasaláshoz csak ffL I K A L I T“ szagtalan faszénkockát fogadjon el. Nincs tőle fejfáját, tiszta, kényelmes, gazdaságos. Nagy doboz egész napi, kis doboz fél napi vasaláshoz elegendő. Kapható minden fűszer- és festékkereskedésben! Fejérmegyében egyedárusitó: Mayer József Székesfehérvár, József-utca
