Székes-Fejérvári Naptár, 1935

Szépirodalmi rész

— 35 — Fiumei KMtiozatol Székesfehérvár, Barátok épülete töl való is, akkor se lehet független a hazai földtől. Ä díszítmények között bizánci hatású is van, de ez sem meg­lepő, hiszen a pompakedvelő magyar urak bizánci selymeket, ékszereket már régen használtak, királyaiak is elég gyakori összeköttetésben állottak a keleti császári udvarral. III. Béla idejében a templomot át­építik, rövidebbre veszik nyugat felé és ott sokkal erősebb és biztosan ma­gasabb tornyot építenek, amely nyu­gati mintára kissé kiszökik a falból. Az eddigi oszlopokat négyzet alaprajzit pillérekké falazzák és számukat 7 párra kevesbítik. Ezt a formát mutatja a püspökkert falán lévő alaprajz. A szén télyt is megnagyobbítják, nem az apszisz előretolásával vagy kereszthajóval, mint a kor ízlése diktálná, hanem a belső tér két féle kiképzésével. Az apszisz­­tól nyugat felé számított harmadik pár pillér ugyanis nem olyan egy­szerű, mint a többi, hanem négy­­szirmú oszlopköteget mutat Hasonló forma mindenütt a szentély vég­ződését szokta megkülönböztetni a templom főhajójától. A körülbelül egy időben épülő és fejlődő pécsi templom ban is négyosztatu pillér jelöli a szen­tély végét. Jogosan gondolhatunk tehát a szentély meghosszabitására annál is inkább, mert a koronázások alkalmá­val itt tágas térre lehetett szükség. A pillérek aránylag még mindig gyengék, azért a beboltozásra nem i gondolhatunk ilyen széles főhajónál. , Erről a második formáról találunk leg­kevesebb irodalmi adatot. A díszítés és a templom belső ki­képzése a legbizonytalanabb, bár a í, meglévő faragványok jó része ebből az építkezésből származhatik. Harmadik formáját a templom két tűzvész után Róbert Károlytól kapta. Thuróczy 1766-ban megjelent bécsi kiadásábanigy számol be erről: „Eodem anno Ecclesiam Beatae Virginis Alben­­sem, que frequenter incendio vastabatur nicepit Rex tegere plumbeis tegumentis, et cum gloriosa testudine decorare, insu­­per etiam columnis firmissimis stabilire. Ebből a szövegből láthatjuk, hogy az oszlopokat megerősíti és pompás boltozattal látja el és ólomtetővel fedi. Az alapfalak megtartják az előbbi szűkített kiterjedést. Az 1874. évi ása­tás mindezt megerősíti és még valamit talál; északkelet felé egy feltűnően erős és nagy tornyot, melynek csak­nem az egész alja tömören rakott kő­ből áll. E torony nem tartozik szoro­san a templomhoz, bár vele összeépült és nyilván annak védelmére készült. Egész szerkezete arra mutat, hogy itt u. n. öregtoronnyal (donjon) van dol­gunk. Ezt bizonyítja rendkívül erőssé­gén kívül az is, hogy a földszintjén semmilyen nyílás nem volt, bejutni tehát csak egy másik torony emeleté­ről lehetett. Ebben a toronyban véd­­hette a kincseit Domonkos prépost Miksa császár katonái ellen. Hasonló tipusu, de minden esetben más elrende­zésű torony nélkül a XIII.,XIV. században nem építettek várat, erődített helyet. Igen sokszor értékes templomoknál is megta­láljuk ezt. (A cseszneki vár omladékái­nál világosan kivehető az öregtorony.) Róbert K. kedvelte a pompát és az általa restaurált templomba uj vörös­márvány padlót rakatott le 13 hüvelyk­kel az eredeti fölé, amely szintén vö-Ifriimfrfi Vám il kalapok, sapkák, utazási és sponciKuek üzlete tlllllJIIÜ livííli y Székesfehérvár Kossuth utca 5 — Telefon 397

Next

/
Oldalképek
Tartalom