Székes-Fejérvári Naptár, 1935
Szépirodalmi rész
— 28 — — De siess haza ... nagyon siess! — kérlelte az asszony az urát. — Taxin jövök. Ha nyertünk, taxin jövök. Legyél az ablakban, ha látod, hogy taxin jövök, akkor ki ezekkel a vacakkal — mutatott a megrettent bútorokra. — Szervusz. Peregtek a percek, múltak az órák, Faulairtné pedig idegesen járkált a lakásban. Minden pillanatban az ablaknál volt. Délfelé behozta a kisbabát. — Megálljatok! — fenyegette meg a szekrényeket a baltával — nem sokáig keserítetek. Faulairtné később már el sem mozdult az ablaktól. R szive a torkában vert, úgy leste a férjét. — Jaj, csak taxin jönne — sóhajtotta. És ekkor az utón befordult egy taxi, a taxiban pedig az ura ült. Äz asszony felsikoltott. Faulairt pedig két kézzel borzasztó igyekezettel integetett a feleségének az autóból. Faulairtné pedig felkapta a fejszét és belevágott a szekrénybe. Dohogott, kopogott a vén bútor, aztán szétdőlt. Egy perc sem tellet bele, minden darabokban hevert a földön. Az asszony kéjelegve tört, zúzott. Mikor már végzett a szobában, vérbenforgó szemekkel körülnézett. R munka be volt végezve, csak a tükör lógott még sértetlenül a falon. — Nesze neked is — és belevágta a fejszét a tükörbe. R ragyogó üveg rikoltott egyet és széthullott ezer ezüst forgácsra. Ekkor belépett a férj. — Istenem! — ordította és lerogyott ^ forgácsok közé. — Francois! — sikoltott az asszony — mi történt ? Francois 1 . . . az Istenért 1 Francois pedig nem szólt egy szót sem, csak sírni kezdett, mint a gyermek. — Miért jöttél akkor taxin ? Francois, miért ? — hörögte az asszony. — Ezért — mondta Faulairt és felállt, megfordult. R szűk zsakettnadrág pedig szétrepedve feszült rajta még most is. Csak fehérséq, fehérség látszódott. Rz asszony egy pillanatig mereven bámult, aztán elvágódott. — Ez a mi szerencsénk — mondotta Faulairt fáradtan és lehajolt ájult felesége fölé. Óh, azok a számok ! — Ugyebár, a matematika nehéz tudomány ? — De még mennyire. Nekem a doktor elrendelte, hogy naponta csak három pohár sört igyam és nem is hinné: hányszor elszámitom magamat! Biztos jel. — No, a mi uj szomszédjaink is afféle koldusnépek lehetnek. — Honnan gondolja ? — Akármit is akarok kölcsönkérni tőlük, soha semmijük sincsen. Ezt is megérte. Biró; (a tárgyalás végén a vádlotthoz) : És most magát illeti meg az utolsó szó joga. Vádlott (a hallgatóság közt ülő feleségéhez, diadalmasan): Mit szólsz ehhez, anyjuk ? A boldogság akarása. — Rz olyan házasságok a legszerencsésebbek, ahol két különböző ember kerül össze. — Látod, ezért akarok én gazdag leányt elvenni. Javak vándorlása. — Mit kaptál a nevednapjára ? — Ernától kaptam egy könyvet, amit két héttel ezelőtt én adtam Gizinek ajándékba.
