Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 37 A fürgedi vadászat. Irta: Bakáts Lajos. A forradalom idején a keleti pályaudvar barakk táborában agy századnyi legénység élén tartottam a rendet a pályaudvar környékén. Friedrich István akkori honvédelmi államtitkártól írásbeli parancsot kaptam, hogy a század azonnal Fürgédre indul és az ottani fosztogatást, gyújtogatást megakadályozza. További információkat Lamm birtokos és bérlő gazdasága ad. így kerültem én Tolnamegyébe Fürgédre a több ezer holdas birtok biztosítása céljából, a századdal. Tekintettel arra, hogy a földbirtokos teljes ellátáson kívül, az akkori viszonyokhoz mérten horribilis összegeket fizetett a legénység zsoldja gyanánt, nem volt nehéz a legénység fegyelmezése. Eltekintve apróbb esete pitéktől, elég jól éreztük magunkat. Egy napon azonban az a jelentés érkezett hozzám a parancs nokságra, hogy Felsőnyék l3kos»ága felfegyverkezve meg akar támadni bennünket, hogy az uradalom lábas jószágját elhajthassa. Egyik büntető expedi dótól már tudomást szereztem arról, hogy a község lakosságát egy kommu nista szellemű kőműves bujtogatja, de mikor a községben kerestem, neszét vette, hogy elfogatni készülök és idő előtt meglépett. Azóta a fürgedi köz biztonságunk eléggé labilissá vált. Napirenden voltak az őrjárataim és a falu lakói között a határ mesgyén a kölcsönös puskázások. A székesfehérvári parancsnoksághoz muníció kiutalása végett egy napon fel utaztam. Ép ezen a napon ünnepelte a 17 honvédgy. ezred és a 69. gy. ezred egyesítését és igy véletlenül belecsöp pentem az esti bankettre, ahol többek között több régi tiszttársammal is ta lálkoztam, akik közül négyet meghívtam Fürgédre vadászatra. Figyelmükre kötöttem, hogy a vadászpuskákon kívül Mannlichert is hozzanak magukkal, mivel a vadbőséget inkább tudom garantálni, mint a közbiztonságot. Csallner Gusztáv, Grohmann Dezső és még két vérbeli vadász 69 es főhadnagy hajlandónak ígérkezett, hogy a veszély dacára is, résztvesznek a fürgedi rókavadászaton. A jelzett napon a fürgedi állomásról telefon értesítést kaptam, hogy a tisztek az állomásra megérkeztek. Az akkori vonatösszeköttetés miatt természetesen a vonatok pontos érkezéséről igazán számolni nem lehetett, igy hát örömmel fogattam be és siettünk a vendégek elé. Útközben a főhadnagyok nem tudták semmikép sem mire vélni a puskázást, mely az esti homályban elég sűrűn villogott az állomástól nem messzire fekvő áléból. — Miféle lövöldözés ez ? — kérdezte Guszti. — Ja barátom, ez hozzá tartozik a fürgedi szolgálathoz, — válaszoltam én — ennélkül el sem tudnánk aludni. Este aztán az uradalmi tisztilak század felé eső irodájában szobát füttettem és ágyakat készíttettem, mondván nekik, a közbiztonságot csak úgy tudom vállalni, ha közvetlenül a század állomás helye mellett lesz a szobájuk, mert minden éjjel várhatunk támadást, megüzenték nekünk, hogy kipörköinek innen Kértem az elnézésüket, hogy épen ezen oknál fogva a kastélyba nem szállásolhatom el, magam is kiköltöztem onnan. Hanem Csallner Guszti nem azért volt Csallner Guszti, hogy holmi bejelenteti támadás elriassza attól, hogy a kastély lakó szobáit megkóstolja. Ő és Grohmann Dezső elhatározták, hogy a kastélyba fogják tölteni az éj-
