Székes-Fejérvári Naptár, 1930

Szépirodalmi rész

— 37 A fürgedi vadászat. Irta: Bakáts Lajos. A forradalom idején a keleti pálya­udvar barakk táborában agy századnyi legénység élén tartottam a rendet a pályaudvar környékén. Friedrich István akkori honvédelmi államtitkártól írás­beli parancsot kaptam, hogy a század azonnal Fürgédre indul és az ottani fosztogatást, gyújtogatást megakadá­lyozza. További információkat Lamm birtokos és bérlő gazdasága ad. így kerültem én Tolnamegyébe Fürgédre a több ezer holdas birtok biztosítása cél­jából, a századdal. Tekintettel arra, hogy a földbirtokos teljes ellátáson kívül, az akkori viszonyokhoz mérten horribilis összegeket fizetett a legénység zsoldja gyanánt, nem volt nehéz a le­génység fegyelmezése. Eltekintve ap­róbb esete pitéktől, elég jól éreztük magunkat. Egy napon azonban az a jelentés érkezett hozzám a parancs nokságra, hogy Felsőnyék l3kos»ága felfegyverkezve meg akar támadni ben­nünket, hogy az uradalom lábas jószág­­ját elhajthassa. Egyik büntető expedi dótól már tudomást szereztem arról, hogy a község lakosságát egy kommu nista szellemű kőműves bujtogatja, de mikor a községben kerestem, neszét vette, hogy elfogatni készülök és idő előtt meglépett. Azóta a fürgedi köz biztonságunk eléggé labilissá vált. Na­pirenden voltak az őrjárataim és a falu lakói között a határ mesgyén a köl­csönös puskázások. A székesfehérvári parancsnoksághoz muníció kiutalása végett egy napon fel utaztam. Ép ezen a napon ünnepelte a 17 honvédgy. ezred és a 69. gy. ezred egyesítését és igy véletlenül belecsöp pentem az esti bankettre, ahol többek között több régi tiszttársammal is ta lálkoztam, akik közül négyet meghívtam Fürgédre vadászatra. Figyelmükre kö­töttem, hogy a vadászpuskákon kívül Mannlichert is hozzanak magukkal, mi­vel a vadbőséget inkább tudom garan­tálni, mint a közbiztonságot. Csallner Gusztáv, Grohmann Dezső és még két vérbeli vadász 69 es főhadnagy hajlan­dónak ígérkezett, hogy a veszély da­cára is, résztvesznek a fürgedi róka­vadászaton. A jelzett napon a fürgedi állomásról telefon értesítést kaptam, hogy a tisztek az állomásra megérkeztek. Az akkori vonatösszeköttetés miatt természetesen a vonatok pontos érkezéséről igazán számolni nem lehetett, igy hát örömmel fogattam be és siettünk a vendégek elé. Útközben a főhadnagyok nem tud­ták semmikép sem mire vélni a pus­kázást, mely az esti homályban elég sűrűn villogott az állomástól nem messzire fekvő áléból. — Miféle lövöldözés ez ? — kérdezte Guszti. — Ja barátom, ez hozzá tartozik a fürgedi szolgálathoz, — válaszoltam én — ennélkül el sem tudnánk aludni. Este aztán az uradalmi tisztilak szá­zad felé eső irodájában szobát füttettem és ágyakat készíttettem, mondván nekik, a közbiztonságot csak úgy tudom vál­lalni, ha közvetlenül a század állomás helye mellett lesz a szobájuk, mert minden éjjel várhatunk támadást, meg­üzenték nekünk, hogy kipörköinek in­nen Kértem az elnézésüket, hogy épen ezen oknál fogva a kastélyba nem szállásolhatom el, magam is kiköltöz­tem onnan. Hanem Csallner Guszti nem azért volt Csallner Guszti, hogy holmi be­jelenteti támadás elriassza attól, hogy a kastély lakó szobáit megkóstolja. Ő és Grohmann Dezső elhatározták, hogy a kastélyba fogják tölteni az éj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom