Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 38 — ■szakát. Felnyitották a kastélyt s az egyik katonám kalauzolásával betértek az egyik nyitva hagyott szobába az én volt lakásomba, ahol azonban, mindössze egy lepedőt találtak, az ágyneműt már elvitték onnan. Már resteltek viszszajönni a melegen fütött szobába, ahol megvetett ágy varta őket, elhatározták, hogy azért is ott alusznak. — Ez az én ágyam, szólott Guszti, mint rangidős s rámutat a szoba egyik ágyára, amelyen egyetlen lepedő díszelgett. Így hát a társának lepedő nélküli jutott. Végig dideregték az éjszakát. Másnap reggel Guszti és társa ősz szebeszéltek, hogy elfogják titkolni, hogy milyen rosszul aludtak, nehogy társaik kinevessék őket, ezért egy megfelelő mesét találtak ki. A reggelinél talákozott össze a vadász társaság. — Hogy aludtatok? kérdezte az egyik főhadnagy, aki az intézői lakban jó puha ágyban s meleg szobában töltötte az éjszakát, — mi, hála Istennek, elég jól Guszti nem válaszolt, csak jelentőség teljesen felhúzta a szemöldökét és nyelvével csettintett, összenézett Grohmann Dezsővel és mosolyogtak. — Óh azok az aranyosak. — Sóhajtott Dezső és kéjjel csucsoritotta a száját. Ez a jelentőségteljes mosoly el is érte a célját. Egyszerre mind a ketten megrohanták, akiknek a kastélybeli éjszakáról fogalmuk sem volt, hogy meséljék el, mi történt. — Mi driskrétek vagyunk, szólóit Pezsi és jelentőségteljesen mosolygott. Na erre aztán megindult a faggatás, az intéző lakban alvó két főhadnagy éhes mohósággal faggatta Gusztit és Dezsit, hogy meséljenek el valamit a titokzatos kastélybeli éjszakáról. A legszigorúbb diskréciónak becsületszó alatt való megfogadtatása mellett, azután Dezsi megsúgta mindkettőjüknek, hogy a kastélyban olyan orgiák és bachanáliák voltak, amelyhez mérten a Néró császáréi csak holmi nyárspolgári kiruccanások voltak Mondanunk sem kell, hogy a céljukat el is érték. A két fő hadnagyot egész napon át az a gondolat birizgálta, hogy miféle bachanáliák lehettek a kastélyban, amelyről ők lemaradtak. Ez okozhatta talán, meg az, hogy az; egész vadászat alatt nemcsak a mi vadász puskáink durrogtak, hanem az állomás épület felől is vígan pattogott a Manlicher és felettünk fütyörészett a golyó, hogy a több hajtás után kiugró rókát úgy eltolták az intézőlakbeli vadászok, hogy az gúnyosan nevetett vissza a puskásokra. Igaz, hogy a vadászaton mi is úgy vettünk részt, hogy vállunkra volt szijjazva a Marnlicher, kezünkben a vadászpuska, minden pilla natban készen arra, hogy a hajtókát megfordítva — akik a századnak ma szolgálatmentes tagjai voltak — rajvo nalban az állomás épület felé vezessük, ahol néhány kilométernyi távolságból puskáztak ránk. A leirt bachanáliának vérforraló izgalma, no meg a Mannlicher puskának az örökös pattogása és az egy napig tartó vadászat, alaposan kifárasztott mindannyiónkat, igy hát a szürkület beállta előtt indilvaryoztuk a mielőbbi lefekvést, hegy másnap hajnalban a korai vonattal Fürgédről a tisztek elutazhassanak. Amikor azután arra került a sor, hogy ki hol aludjon, az intézői lakban volt tisztek szerényen és diszkréten indítványozták, hogy ők is szeretnék az éjszakát a kastélyban tölteni. — Ugyan kérlek, hova gondolsz, — szólott Dezsi megbotrénkozva, — hisz te családos ember vagy. A vacsora után a;mán ki-ki nyugovóra tért. Guszti és Dezsi a kastélyban, másik ketten pedig az intézői lakban. Akkorra már a kastélyt is sikerült valahogy elfogadható állapotba hpzni. Guszti és Dezsi leoltották a lámpát,
