Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 32 — Cirják kisasszony összébb húzta kék kazánszövetből készült tavalyi kabátját és végtelen fölénnyel felelt: — Oh kérem, ha nem terhelem! — Mint egy nagy hercegnő a legkülönbözőbb filmekben, azzal a különbséggel, hogy a nagyhercegnők sohasem sírnak a saját büszkeségük miatt a filmekben olyan őszintén, mint Erzsébet. Szótlanul ballagtak tehát az első utca végéhez, a villamos megállóig. Ä sárga piros belsejü villamosban egymás mellé ültek, kénytelenségből. — Átszállót! — Rendelkezett szigorúan János. R kalauz rögtön két jegyet adott és mivel az erzsébet előbb nyújtotta neki az egypengöst, tőle togadta el, majd mikor János is fizetni akart, udvariasan szólt: Mindegy kérem, a családban marad! R lány fölkacagott, János pedig a mulatságos félreértés miatt kis csiklandozást érzett, mintha valami, ami a torkát szorította, most eltávolodott volna, de nem nevette el magát a világért sem. Mikor a kőrúthoz értek, a lány felállt: — Itt leszállunk! — Mondja, hova készül? — Nagyszerű, hát mihozzánk! — Mihozzánk ?! — Csodálkozott János, ez a bizalmas megjelölés eddig J nem fordult még elő közöttük, nem | szólították magukat sohasem többes szám első személyben. — Persze, a mamához, hiszen rég- í óta illett volna, hogy eljöjjön. — Ä lány visszanyerte teljesen a jókedvét, a kezdeményezés merészsége nagyon megtetszett neki és rájött arra, hogy igen könnyű d rigálni egy gyámoltalan férfit. János csak hagyta magát vezetni, persze, hova is mehetnének most, egyszer úgyis túl kell esni ezen a látogatáson is. Engedelmesen követte a lányt. “Ä sötét kapu aljában összeértek, de csak egy pillanatra, a férfi odanyujtotta a karját a lánynak és tiz perc múlva a „mama“ ragyogva terítette meg az uzsonna asztalt. Kezdetben félszeg volt a helyzet tökéletesen és Erzsébet i kivételével valamennyien zavarban voltak. Ämintaz abrosz előkerült, a mama I emlékei egyszerre úrrá lettek, eltűnt az elfogódottság és megszépült, amig ! csöndesen, derűsen, szinte magána beszélt: — Nevezetes abrosz ám ez, kedves j Pornói ur, akkor használtuk utoljára, ' mikor idősebbik lányom eljegyzése volt. — Ugyan anyus, szólítsd csak egye szerűen Jánosnak ezt az urat. — Hát persze, — hagyta rá János, letört egy darabot a vaniliával szagositott kalácsból és megenyhülve folyj tatta tovább, — én meg azt fogom mondani, mama — és boldogan érezte, | hogy minden eddigi önállósága eltűnik. Egy kockacukrot dobott még a kávéjába, ha már otthon van, hadd igyék egyszer igazi, otthoni, édes kávét... Letf József || Kalapok, fehérnemüek, nyakkendők, gallérok, harisnyák, keztyük, utazási és sportcikkek, n mm ridíkülök, piperecikkek legjobb i és legolcsóbb bevásárlási for^ lH rása. — Székesfehérvár, Budai- és Várkörút sarok.
