Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 27 — A boroszlói harang. Boroszlóban szól a harang; Az a harang, jól ismérik, jól ismérik: Elitéltnek konditanak, Vesztőhelyre úgy kisérik, Úgy kisérik. Földi bíró nem kegyelmez; De imát mond, aki hallja, Aki hallja: ítéletnap nagy bírája, Könyörülj meg, Uram, rajta! Uram, rajta! Homlokán a munka gyöngye, Széttekinget műhelyében, Műhelyében; Rendbe’ minden — és a mester Inasához szól eképen, Szól eképen: „Forr az érc az olvasztóban, Kész a forma, vár alatta, Vár alatta; Közelébe ki se menjen, Jól vigyázz te zárra-csapra! Zárra, csapra ! Rövid órán visszatérek: Rendbe mindent így találjak! így találjak! Nagy a mű, — ha kárba veszne, Fia lennél a halálnak, A halálnak." Megy a mester- Őrzi helyét Unalommal a legényke, A legényke. Rotyog az érc, — belebámul Akaratlan az edénybe, Az edénybe. Azt a csapot-.., Mi baj volna? De érintse!... És, ha tenné ? És, ha tenné ? K« se’ látná... Mester uram Ugyan észre miből venné ? Miből venné? Sehol senki. Odasurran. Meleg a csap fogantyúja, Fogantyúja. Meleg, ami átfut testén. Kitekinget. No, csak újraí No, csak újra. Nem is éget; keze rajta, De fél szeme az ablakon, Az ablakon; Őt a mester itt nem éri: Ott leli majd, ott, a pádon! Ott, a pádon! Hanem addig, — áll az ötlet! Bizalmasa már a katlan, Már a katlan; Itt az öntést, — mily mulatság f Eljátszodja gondolatban. Gondolatban. Ő a mester, ő parancsol — Egy személyben — inasának, Inasának. „Éhes forma, itt a péped, Nyeld el forrón, nyisd a szádat! Nyisd a szádat r Fordítani erre kéne! — Úgy csinálja, mintha tenné, Mintha tenné; — És a tréfa lesz komollyá, A folyó érc elevenné, Elevenné.
