Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 28 Rémlik neki: maga nyilt föl, Mert a csapot ingerelte, Ingerelte; Ijedtében hátraszökken, Azt se' tudja: hova ? merre ? Hova ? merre ? Marad állva, mered arra: Foly az érc az olvasztóbul, Olvasztóbul; Lenn a forma nyeli egyre, Fönn a csapról egyre tódul, Egyre tódul. Fogy az üstből a folyó érc Gyérül a csöpp, el is akad, El is akad; Megtelik a fiú szeme, Keservesen könnyre fakad, Könnyre fakad. Vézna teste kínba görnyed: Most a mester, mind ha látja! Mind ha látja! ]aj 1 kifutna a világbul... Fázva rémül száz halálra, Száz halálra. Várni félve? ]obb lakolni. Hajtja innen, — szörnyű hely ez! Szörnyű hely ez! Ami történt tőle hallja: Vegye éltit! A mesterhez, A mesterhez! Félig nyit be. Ott ebédel. Visszalépne. Kés kezében, Kés kezében. „Ide mért jösz ? Mint merészelsz ?“ Kérdi zordan, néz keményen-! néz keményen. Dadogását hogy megérti, »Gaz kölyök, te! döf beléje, Döf beléje; Dühe bőszen, hajdon fővel Rohan átal műhelyébe, Műhelyébe Olvadóit érc — ott kivárja -Hűlve lassan lesz szilárddá, Lesz szilárddá. A haraggal küzd a kétség: Milyen a mű ? Látva látná 1 Látva látná! Remegő kéz sújt le rája, Hull a forma, — látja végre, Látja végre; Sima, szép az szemnek, ujjnak, Ép az öntvény, kár nem érte, Kár nem érte. Csoda szinte! Örül, bámul. •. Hát a gyermek ? — Nincs mögötte, Nincs mögötte.. • Most szakad rá szörnyű vétke, Hogy leszúrta, hogy megölte, Hogy megölte. VILLANY CSILLÁROK, ÁLLÓLÁMPÁK, szerelések szaküzlete és nagyraktára Hagy Lajos Székesfehérvár, Kossuth ucta 8, Toiefon 411. _______
