Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 46 olyan bolonditóan szép képeket ne tárjon eléje, amilyen éppen neki tetszett Az ébredés az ilyen álmokból természetesen kiábrándító és keserű volt. így jutott aztán arra a meggyőződésre, hogy hiába va’ó minden: Hiába dolgozik, hiába remetéskedik. A leány képét már ki nem űzheti a leikéből. Ez a szenvedély már, ugylátszik, végzetévé vált. Az őszi munkálatoknak vége vo't. Már csak vadászni lehetett, de ennek is gátat vetett néhány napra a konok kitartással tomboló hideg eső, mely végképen elkeserítette. Nem, nem marad tovább! Látnia kellett Katót, egy levegőt szívni vele, különben belepusztul ebbe a sóvárgásba. Elfogadható ürügye volt rá: megnyílt az í őszi ülésszak és igv a házat, birtokot, min- j dent egy kipióbá t, megbízható ispánra hagyva elutazott. Természetesen, az első látogatása is Stoff Jancsinak szólt, akinek külön legénylakása volt az Erzsébet körúti bérpalotájukban. Megint nagyon megörültek egymásnak, de mintha ék verődött volna közijük, ami különösen szegény Stoff Jancsit feszélyezte, amikor valóságos »ojástáncot járt, csakhogy a húgát va'ahogy bele ne keve je a társalgásukba. Nem, azután az első érthetetlen kudarc után nem lehetett már szó róla, hogy kettőjüket összehozza. Ezt Deécsy Miklós is képtelenségnek tartotta. Így történt, hogy mindig csak semleges helyen találkoztak, ahol Deécsy minden igyekezetével azon volt, hogy barátját még jobban magához láncolja Megtudta közben (Jancsi barátja egy óvatlan pillanatban mégis eláru ta). hogy az édesanyja és a húga nem utaztak Dé re, mintahogy nyáron tervezték volt. Miért, azt már nem tudta megmondani. Kata mostanában különben is nagyon szeszélyes. Minduntalan meglepi családját valami uj dologgal, mely merőben ellenkezik eddigi hajlamaival. Eddig pl. rá nem volt vehető, hogy a társasági életben részt vegyen. Valóságos férfigyülőlő hangulatban volt mindig. Most? Kijelentette, hogy — mindenütt ott akar lenni! ... és meg is jelentek mindenütt, ahol a jó társaság együtt volt: színházban, hangversenyen, felolvasáson, teaestélyeken, szóval — mindenütt . . . Természetes, hogy Deécsy is ott volt, ahol a körülrajongott lányt láthatta. Csak — láthatta . . . Mert mintha a jégburok, mely egykor a lelkére fagyott, idővel még keményedéit volna, Kata mindenegyes találkozásnál megközelithetetlenebb volt számára. Deécsy p-dig már valóságos holdkórosává vált ennek a rendkívüli teremtésnek, akit úgy hitte, mindenáron meg kell törnie, különben ő megy tönkre ebben a reménytelen küzdelemben. Azt tudfa, hogy Kata nem az a leány, akire a hivatásos nőhoditók agyonkoptatott fogásaival hatni lehetne És ez természetes is. Hisz a csömörlésig jóllakhatott már a szolgalelkü hódolók udvarlásával, akik egy nyájasabb mosolyáról talán a cirkuszi yonglerök mutatványaira is képesek le tek volna. Úgy érpzte, hogyha ennek a leánynak a lelkét békóba akarja hajtani, olyan magasra kell emelkedn e, hogy kényszerítse azt a büszke, szép teremtést, hogy felemelje a fejét, ha reá tekint! . . . És igy lett Deécsy Miklósból hírneves szónok, lelkes pártvezér és nagyon számottevő politikus, akinek a nevét ugyancsak felkapták és széltében-hosi^ában magasztalták, mint Magyarország egyik ősz opát, Mint valami római triumphatornak, egy diadalmenet volt az útja. Ha akart volna, térdig gázolhatott volna a rózsákb n is, nemcsak ,a babérban. De csodálatos! Amilyen jó cimbora volt férfiakkal szemben, annyira távol- I tartotta magát a nőktől. Egyetlenegy sem d csekedhetett azzal, hog> lovagjául szegődött | volna, mert számára csakugyan nem létezett nő azon az egyen kivül, aki éppen azért gva- I korolt rá csodálatos varázst, mert sokat kellett szenvednie miatta. IV. Egy viharosnak Ígérkező ülés alatt történt, hogy Deécsy, aki szólásra volt feljegyezve, a karzaton Stoff Katót pillantotta meg a bátyja társaságában. A fiatal képviselőre, aki a reá várakozó nehéz feladattól úgyis izgatott volt, leigázó hatással volt ez a felfedezés. Szemei diadalmasan lángoltak fel. Kata tudhatta az ujságokb 1, hogy ő ma egyik monumentális beszédjét fogja elmondani a Házban. És mégis eljött! Vagy . . . talán éppen azért jött el ?! Nos, akárhogyan van is, ezt az alkalmat kiaknázatlanul nem hagyja. Most végre megmutatja neki, hogy ki ő? Kivel bánt és bánik úgy, mint ahogy a megbélyegzetekkel szokás? Most igen! És kényszeríteni fogja őt, hogy lélekben meghajoljon előtte! ... Az előtte való szónok interpellációját befejezte. Ö következett. Mikor beszélni kezdett a hangjáin érzett a nagy elfogódás. De ez rövid ideig tartott. Felhevült agyán végigcikázott a gondolat, most, vagy soha! . . . És mint a hadvezér, kinek mindene az ütközet kimenetelétől függ; úgy ment a küzdelembe, elszántán, halálmegvetéssel. Beszélt . . . beszélt . . . Úgy, mint még soha. A sza'ai gyújtottak, mint a szikra, ha száraz harasztra hull. Szónoklatának ellentállhatlan varázsával magával ragadta a Házat, úgyhogy, mikor elvégezte, mindenki, pártkülönbség nélkül s etett hozzá, hogy gratuláljon neki. Deécsy ilyen diadalt még nem aratott. Ezt ő is érezte, mert mielőtt helyére ült volna
