Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
— 59 dal. Menjünk együtt. Szövetkezzünk Ketten erősebbek leszünk és talán még minden megmenthető Mert sze retem őt most is. Szeretem megalázott, összetiport szivem minden haragos keserűségével. Szeretem jobban mint valaha. Hiába volt rossz hozzám. Én,csakajóra tudok vissza emlékezni. Én most is csak úgy Iá tóm őt magam előtt, amint áhitatos szerelemmel nézett reám és ajkaimon még most is érzem a bucsucsókjának mézét. És odaadnám a lelkem üdvösségét érte, ha mégegyszer megsimogathatnám a homlokát, hogy letöröljem onnan a rátapadt mocskot és bűnbánó könnyeit lecsókolhatnám a szeméről . • . Elfordult a képtől. Egy nagyot sóhajtott és lassan kiment a szobából. A nagymama legszívesebben utána sietett volna, hogy elbabusgassa, mint egy sötétben tévelygő gyermeket. Szerette volna a leikébe lopni egy halvány sugarát a reménynek és jövőbe való bizakodásnak, ahol most a sötét kétségbeesés lett úrrá és az élettől való megundorodás. De nem tette, mert tudta jól, hog? ennek szép lassan magától kell jönnie, mint ahogy újra sugaras lesz a táj, mely fölött elvonult a vihar • • . sArga rózsa. Emlékszel-e még a tóra l Tovatűnt sok boldog óra! Kéz a kézben, vízbe mentünk, Napsugár tüzelt felettünk. A szivünkben is tűz égett Őh be hamar ért az véget. Nem is rég volt, óh be szép volt, Ránk mosolygott a kék égbolt, Ajkadról zengett a nóta : Sárga rózsa, sárga rózsa. Emlékszeme, régi kedvünk A csónakban együtt mentünk. Nesztelen siklottunk tova, Az alkonyainak bíbora Vont reánk tündér palástot, Ezer szinti sugár játszott Nem is rég volt, óh be szép volt, A csillaggal teli égbolt, Szivünkben zsongott a nóta ; Sárga rózsa, sárga rózsa. Emlékszel-e V — két kék szemed, Mosolygott az égbolt helyett, Hullámos szép szőke hajad Pótolta a napsugarat Napsugárban boldog ottan, Magányos fa meg én voltam Nem is rég volt, óh be szép volt, Rám ragyogott a kék égbolt Halkan zengett ott a nóta: Sárga rózsa, sárga rózsa. Emlékszel-e, kikötöttünk Csillagos ég volt fölöttünk. Valahonnan a sarokból Egyszer csak egy hegedű szólt. Szemedből gyöngy hullt a dalra, Leborultál az asztalra. Nem is rég volt, óh be szép rolt Velünk sirt a sötét égbolt. Búsan húzta a vonója: Sárga rózsa, sárga rózsa. Emlékszel-e, lepke szárnyon Elrepült már minden álom Nincs lakója már a tónak, Üresen áll kint a csónak. Hideg őszi szelek járnak, Vége van a dalnak, nyárnak: Nagyon rég volt mégis szép Ködös, borús már az égbolt Hej’ elfonnyadt rég azóta Sárga rózsa, meg a nóta. volt RAK ATS LAJOS.
