Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
- 60 — Irénke. Irta: Bajcsi Mihály. . — Apukám csónakázni megyek — csilingelt egy hang és lobogó arany fürtök jelentek meg a parton. Sudár termetű fiatal leányka futott a nyaraló felé. Fekete fürdőruha vizesen tapadt a testéhez, sejtetni engedte formás idomait. Alig volt még 16 éves, de kevés 19 éves leány dicsekedhetett oly jól fejlett termettel. Az arca szép, sőt gyönyörű volt. Ovális madonna arc, mintha valamelyik szent képből emelték volna ki, csupán huncutul mosolygó szeme és szép ivelésü piros ajkának gödre tiltakozott a szent vonatkozás ellen. Karcsú termete hajladozott mint a nádszál, amikor evet könnyűséggel iramodott fel a parton a villa elé Be sem várta az apai jóváhagyást, tudta, hogy kívánsága mindig teljesült, barnapiros, izmos karjaiba fektette az evezőket azután megindult a tópartja felé. Ott ringott a karcsú csónak. Lágyan futó habok himbálták karcsú testét — olyan volt mint maga lányka, aki a padra ült. Felszerelte az evezőket. Enyhe surranás, csobogás, — a csónak elhagyta a partot. Ezalatt a strandon összegyűlt a társaság, már amilyen társaság egy 16-ik életévében járó lányt érdekelt. Irénke, mert így hívták a bájos szöszkét, romantikus lélek volt, naphosszat bújta az émelyítően szentimentális regényeket, titkos vágyai lovagok, hercegek körül kalandoztak, de viszont annyira felvilágosodott is volt, hogy beérte a modern kor hercegeivel, lovagjaival — mint amilyeneknek a tiszteket, Írókat, festőket tekintette. Ezek még számítottak lelkében, külön szerepre voltak hivatottak, de a többi szinlap szerint is a nép között szerepelt. A fenti lovagok és ideálok között — a fürdőhelyen nem lévén más raktáron — egx két tiszt akadt ugyan, de olyan mint a rothadt alma. kívül pompás uniformis, belül öreg. göthös ember. Szó ami szó, Irénke tudta magáról, hogy szép, érezte termetének szegeződött pillantásokat és élt benne az örök női ösztön, — tetszett neki, sőt tetszeni kívánt. Ideál hiányában beérte Rudival. Rudi hosszú, nagy legény volt Pufók, piros képpel, fején el nyúlt, viharvert tányérsapka, amely fennen hirdette az egyetemi polgárt A fiú egyébként darabos, esetlen volt, vagy fűszeres segédi előzékenység, — mint minden más ifjú a kamaszkor után. Ami a többiektől megkülömböztette, szépenvasalt nadrágja, meg az alacsony duplagallérra kötött nyakkendő csokor volt. Büszke is volt erre, minden percben talált igazítani valót rajta. A kisebb diákok bizonyos irigységgel tekintettek reá. A gyermek had ott táborozott a strandhomokján.Négv ötdiáksugyanannyi süldő lány. Beszélgettek, de beszédjük nem a régi romantikus idők ábrándja volt, sokkal komolyabb, — szapulíák a távollevőket. A hangban legjobban Erzsi bírta, egy törvényszéki elnök lánya, sápadt vérszegény, de legbüszkébb közöttük. Franciául is tudott néhány szót, ami már előkelő számban ment. Most is valami téli uzsonnáról beszélt, amelynek központjába magát helyezte, mellesleg említett meg néhány tisztet, akik jelen voltak. Hirtelen elakadt a hangja, megpillantotta a közelgő csónakon Irénkét. Erzsi ohhatatlan irigységet érzett társnőjével szemben, mert az gyönyörű, ő pedig csúnya volt. Amekkora volt kettőjük között szépség
