Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)

Szépirodalmi rész

97 A bűnbak. Békefi István elbeszélése. A frenológia valaha kedvenc tanulmányom volt; életpályám hozta magával igy. Magasztos eszme a szinmüvészetért lelkesülni, hol a kétely, ármány, fondorkodás, csáb, szerelmi csalódás, önmegtagadás, mind tükör a néző előtt, s dióhéjban látja azt, mit a nagy világ naponta játszik az élet színpadán. Eszményi dolog, midőn a költő gondolatába hust és vért gyúr, lelket önt belé Thália papja, azt megtestesülve viszi arra a deszkára, hol a költőt, s az előadót egyformán dicsőíti a nagy közönség. Melyiké a nagyobb érdem ? Az fantáziájával megteremti, emez lelket önt belé, s ha sikerült ki­vinni a költő gondolatát: az érdem egyforma. De térjünk át a frenológiára, melyet, hogy újra lapozgattam, eszembe jutott egy alak: elbeszélésem hőse, ki Lavater tanával egészben ellenkező; ez adta az eszmét, hogy róla, s viselt dolgáról ez elbeszélést megírjam. Ez alakból az első pillanatra határozott lelkierő tűnik fel a szemlélő előtt, de ha közelebbről megismerjük: lelke tükre inkonzekvens. Lavater magya­rázata szerint elbeszélésem hősének arca határozott, szilárd jellemre mutat, ki erős fantáziájával nagy dolgokra van hivatva, akár Pitt angol miniszter. S mégis mogorva kinézése, hajlott orra, magas homloka, mely magas ivalak- ban szökik fel tarfejére, szürkébe vegyült buja szemöldei között két erős ránczczal; sokat mondó szemei egészen ellenkező jellemet takarnak; gon­dolkodás módja egyszerű, ennélfogva könnyen felültethető: hiszékeny, gon­datlan, félénk, majd nyers, tartózkodó, s a végtelenségig közlékeny; modora hasonlít az időjáráshoz. Mi legjobban Ínyére van normális állapotában: a pipa! Naphosszat a szájában van; még ki sem hült: már tölti, s szívja a házicérnával meg­abroncsolt szopókát. így megy ez hétszám, a nélkül, hogy pipáját, vagy pipaszárát tisztítaná. Most is azon rágódik, s olyan bodor füstöket ereget, mint valami gépgyár öblös kéménye s közben erősen sercegteti tollát s olyan vaskos betűket penderít az irodában a papirra, mely hasonlít a keresz­tes pókhoz, mert hivatalnok ő, jobban mondva napidijas a kiházasitó-egy- letnél. Fiatalabb éveiben csendtartó volt, később egy egész falu tanácsadója, mint szokta mondani; büszke is reá, mi legjobban akkor tűnik ki, ha állí­tását társai megcáfolják; ilyenkor latin szavakat citál, s e sisyphusi munka alatt nyelve tele sajtóhibákkal s csak úgy gördül le az izzadság homlokáról. Emléke iskolás éveire csapong s szedi elő a példás mondatokat, a miket pro­fesszora fejébe diktált; kétszer, háromszor is ismétel egyet. Nem is lenne 7 Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom