Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)

Szépirodalmi rész

64

Csupa fénnyel, csupa dallal. Tiszta, mint a hajnal, A tavaszi reggel

S szíve tele van csupa szerelemmel.

S ott a hova való Örök tavasza éled, Az egész vidéknek; És a hova lépdel virág nyílik ottan, Köröskörül rózsa mindenik bokorban. Madár dalol ott fenn A sugaros égen, Ez a világ volt Az én üdvösségem, Örök reménységem, Síró szenvedésem . . .

. . . Pedig tudom, hogy vár Epedő sóhajjal, Mégsem vihetem el Szívemet magammal. Hogyha oda megyek, Őszbe borul minden, Zúgó orkán támad Az egész vidéken; Daccá növi magát Az egész természet, Mert egy rózsaszálat Többé le nem téphet Az én nagy szerelmem, Küzködő nagy lelkem, Mert a tavasz nem jár Az ősszel karöltve, Azért van a szívem roncscsá összetépve.

De én csak reméllek, Epedve várok

S ahogy várva várok Elmúlnak az évek;

Lesz még idő, mikor Virág fog fakadni, Madár fog dalolni Őszi száraz ágon S betelik az álom, Az én örök álmom.

És addig bolyongom.

— Lázas velővel az élet árját Egyre hajszolom, Melynek minden éje a porba von.

S lelkem himporát Az élet ha le is fújja, A küzködést élűiről kezdem

Újra meg újra Ezer tusában Száz határon át Tüske, ha kivérzi A lábom nyomát, Megyek előre rendületlenül. Újabb álmokért Ha szívem, ha hévül, Ha megtépi lelkem Tüske, ág, Mégis legyőzök minden akadalyt; Bár kacagva rajtam, Álmom álmodásán, Lelkem világa rajongó világán, Még sem csüggedek Csak előre megyek . . . — Ragad az ár magával — A rengeteg embertömeg, Hol megdobálnak göröngygyei, sárral S kacagva mondják: Balga álmot kergetek.'

S visszakacagnom mégsem szabad, Míg kergetem az álmokat, Bár ezerszer buktam, Mégis felkelek, Hisz’ az örök éltem keresem, Mit ha fellelek, Mi más lesz majd az én világom, Az én daltermő, álmodó világom ! '

*

Érzem előre........................valóra vált

A legragyogóbb álmom

S ha megtalálom,

Tele lesz a szivem ,

Csupa fénnyel, dallal, Tele lesz a lelkem

Izzó diadallal, S minden kacagó dal Egy örök napsugár, Az egész mindenség Egy forró illatár, S hogy szebben dalolok Mint a dallos madár, Mely csicsereg, pettyeg Szerelme párjához, Az egész világhoz. Hogy a szíve telve Boldogságát lássák . . . Várom, várom lelkem Hajnalhasadását, A feltámodását . . . Dalaimnak zengő, uj fogantatásátScanned by CamScanner