Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
65 A rút Berta. Irta : Tóth László. 1. Igazi nevét senki sem tudta. Két éves kora óta volt a kastélyban, a hova a sátoros cigányoktól került. Úgy vették el tőlük, s a grófné gondoskodott róla. Feltételesen keresztvíz alá tartották. A keresztségben Berta nevet kapott, miután ez volt egyetlen név, amit a kis poronty ki tudott ejteni. A grófné tanítatni akarta, de nem fogott rajta a betű. Már az eladó leányok sorába cseperedett, s mégis nagynehezen tudott olvasni. Hanem annál jobban égett kezében a munka. Reggeltől napestig tett-vett, dolgozott a ház körül, rendben tartotta a cselédséget és Cserghő grófné csakhamar belátta, hogy tulajdonképpen őt érte a szerencse, mikor az anyátlan-apátlan árvát magához fogadta. Nem fáradt ki soha, s a kastéiybeliek nagykezü Bertának nevezték el, gyöngédtelen célzás akarván ugyanis ez lenni bámulatraméltó munkabírásának. Nem volt szép leány. Sőt átlépte már azt a vonalat, melyen alul a rútság kritériumai dominálnak. Nagy, esetlen alak, akinek bibircsókos tejfehér arca volt, az orra alja azonban rezes. Apró, savószürke egérszemei fölött alig pislogott néhány szál szemöldök. A dereka aránytalanul kicsiny, a járása kacsázó. így azután nem volt feltűnő, ha férfiszem meg nem akadt Bertán, vagy ha igen, akkor bizonyára azt a rútságot csodálta, a mit a természet egy helyre összehalmozott nála. Ö maga tudta ezt legjobban, s azt is tudta, hogy a kastélybeli uraknak gúnytárgyul szolgál. Saját füleivel hallotta, amikor élcelődtek az ő rútságán. Sokat sirt utána. De megnyugodott, mert elvégre is igazuk volt. A tükör is azt mutatta, amint belenézett. Rút, nagyon rút volt. Hanem mégis. Minden keserűsége dacára meleg érzés futja át szivét, mikor vissza gondol, mert volt valaki, aki akkor pártfogásába vette. Fülöp gróf, akinek most készülnek az esküvőjére. A leikébe vésődtek a szavai, nem felejtheti el, mikor igy szólt a többiekhez:-- Olcsó tréfáitokat pazaroljátok másra. Nem ismeritek azt a leányt, különben nem beszélnétek igy felőle. Higyjétek el, hogy ilyen teremtés csak egy van a földön. És csakugyan nem is beszéltek felőle többet, de Berta azután is sokszor hallotta Fülöp gróf szavait, a nap minden szakában, az éjszaka minden órájában. Óh bár ne hallotta volna 1 E pillanattól kezdve meg volt mérgezve az élete. Tüzet fogott a szive, s ha egy rút leány szenvedélye lángra lob5 Scanned by CamScanner
