Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
105 A javulás utján. Körorvos. No Jóska, hogy van az apád ? Fiú: Köszönöm kérdését, doktor úr, már jobban van, hála Istennek. Engemet szerencsésen már elagyabugyált, de az édesanyámmal még nem mer kikezdeni. A járásbiró előtt. Az sz . .. i k. járásbíróság előtt bevádolá az anyós a vejét. A vizsgálóbíró — miután a tényálladék megállapittatott — feddi a deliquenst. — Ugyan, ugyan nem szégyenlette magát ily jómódú gazda létáre oly embertelenül összepaskolni az anyósát? — Ismeri az ur az anyósomat? — kérdi mord kifejezéssel az atyafi. — Még nem volt szerencsém — felel a vizsgáló bíró. — No hát akkor ne beszéljen az ur! Nyelvtani órán. Tanító. — Majd én mondok külön szókat, ti meg rójátok őket együvé. P. o. ajtó és sarok? Oyuszi. — Ajtósarok. Tanító. — Helyes! Toll és szár? Gyuszí. — Tollszár. Tanító. — Nagyon jól van! Haj és kenőcs ? Gyuszí. — Pomádé. A rendes ember. A fiatal menyecske, a ki a szomszéd vármegyébe volt férjnél, meglátogatta szüleit. — Aztán mond csak, Böske leányom, - kérdi az apa, — rendes ember ez a te férjed? — De mennyire! válaszol a menyecske. — Minden vasárnap a sárga földig issza le magát. A szerencse. A kocsis sebes vágtatva hajt s egyszerre csak a szekér az árokba fordul. — Tyhű! ... Az arkangyalát a vak apádnak! . . . Kificamodott a bal kezem, — jajdul fel az uraság. — Aunye de szerencsés a tekintetes ur! — szólal meg egész nyugodtan a kocsis. - Hátha a jobb keze ficamodott volna ki ? I Scanned by CamScanner
