Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
106 Változatosság. Biró. — Vádlott, mi az ön foglalkozása? . , Vádlott. — Azelőtt fogorvos voltam, most vagyok cirkuszi ö o vivo. Azelőtt beraktam a fogakat, most kiütöm. Umberto az iskolában. Umberto olasz királyi körutat tett országában s meglátogatott egy falusi iskolát. Kérdezi egyik gyerektől: — Kik Olaszország legnagyobb férfiai? — Viktor Emánuel, Garibaldi . . . A tanitó odasug valamit egy másik fiúnak s az feltartja kezét — Talán te is tudsz még egyet? — kérdi a király. — Igen, Umberto király. — Hát az miféle nagyot cselekedett? — Nem tudom, — felelt a fiú. — No vigasztalódjál fiam, mert én sem tudom, — feleié mosolyogva Umberto. Sovány vigasz. Megdöglött a Tamás bácsi egyik szép ártánya, a melyet hízónak szánt. Elszomorodva nézi, aztán igy szól: — No látod, bolond jószág, minek döglöttéi meg! Hát nem szebb lett volna, ha disznótort csapnak feletted s még az alispán is megtisztelt volna azzal, hogy evett volna belőled? Mentség. Tanár. Mit keres maga itt a korcsmában ? Nem tudja, hogy tanulónak tilos nyilvános helyre járni? Tanuló (zavartan): Bocs . . . bocsánat, tanár úr, nem járok én ide... csak az ernyőmért jöttem, a melyet tegnap itt felejtettem. Gyász. A milliomost temetik. — Miért sír? - kérdik egy úrtól. - Maga is rokona a megbol- dogultnak? — Nem vagyok. Épen azért sirok. Irodában. Gyakornok: Hertzka úr kérem, a főkönyvelő úr nyakon ütött Főnök (szórakozottan): Hát mindent én végezzek? Scanned by CamScanner
