Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
91 Mit mondasz? — kérdé a doktor élesen szembe nézve vele. — Ugyan ne tagadd, tudom, hogy szeretsz kuruzsolni a hátam mögött és bizonyára olvastad, hogy lábbadozó betegeknek arzenikumot adnak, hogy erőre kapjanak, bár én a magam részéről nem vagyok barátja annak a gyógymódnak és sohasem alkalmazom. Ösmerd el barátom, hogy ki akartál rajtam fogni, hogy kinevess, ha sikerül a kúrád. Sajnos, azonban kísérleteid épen az ellenkezőjét eredményezték és még néhány heti kuruzslás a másvilágra küldte volna nődet. Egy vonás sem változott meg Arnold szép, sötét arcában, nem látszott azon sem ijedtség, sem fájdalom, sem meglepetés. Ö, ki máskor magánkívül volt, ha feleségének csak a kis ujja fájt is, most teljes közönynyel hallgatta minő veszélyben forog neje élete. — Csalatkozol — mondá hidegen — senkisem adott neki arzéniku- mot — És minden további szó nélkül elhagyta a szobát. Dr. West hüledezve nézett utána. Most már letett a gyanúról, hogy Mrs. Arnold szobalánya segítségével akar öngyilkosságot elkövetni és azt hitte és várta, hogy Arnold őszintén be fogja vallani, hogy csupa jóakaratból az orvos tudtán kívül gyógyitgatta a feleségét és hogy meg fogja ígérni, hogy jövőben lemond ezekről a szerencsétlen kísérletekről. De Arnold tagadott és eszerint csak egyetlen egy következtetés maradt fenn, amibe logikusan kapaszkodni lehetett és miután dr. West nem esett a feje lágyára, természetszerűleg rá is jött. Még ott állott ugyanazon a helyen, önmagával tusakodva, nem tudva, hogy mit tegyen, midőn gyors lépteket hallott a folyosón és a másik pillanatban Arnoldot az ablak alatt látta elhaladni a tenger irányában. Jóformán maga sem tudván mit csinál, lassan felment a lépcsőn és elfelejtve kopogtatni, hirtelen beugrott Mrs. Arnold hálószobájába. A beteg a díványon feküdt, melyet egészen a nyitott ablak elé toltak, hogy a friss levegőt szívhassa, a kis babát tartotta karjaiban és sokkal jobban nézett ki, mint a megelőző napon. A hangja erősebb, teltebb, volt, amint a belépő orvost üdvözölte: — Mi baja doktor, olyan sápadt, mint a fal?! Pedig ma olyan remek idő van. — Remek! ismételte gépiesen és leült a nyugágy mellé, ügyefogyottan dörzsölve térdeit. — Igen, oly szép az idő — folytatta Mrs. Arnold és hangja ismét elhidegült, mint mindig ha a férjéről beszélt — hogy Austin azt mondta hogy lemegy az öbölbe fürödni, bár én mondtam neki, hogy talán már kissé késő lesz. — Egyebet nem mondott? kérdezte az orvos, a mitsem sejtő asz- szonytól, ki némi meglepetéssel tekintett fel rá. Scanned by CamScanner
