Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
92 — Azt mondta, hogy örül olyan jó színben látni és remélni, hogy most már hamarosan felgyógyulok. Egyebet nem mondott, tette hozzá halkan és a doktor tudta, hogy elmenetele előtt, szokása szerint megölelte, megcsókolta a feleségét. Ugyancsak hevesen csókolhatta, mert ajka még most is piros volt és az egyik arcán is egy égő piros folt látszott, mintha erősen egy másik archoz dörzsölődött volna. — Nézze csak a kis babát — mondta némi büszkeséggel. De Dr. West nem nézte a gyereket, szeme egy csolnakra tapadt, mely nyilsebes- séggel siklott ki a tengerbe. Csak egy férfi ült rajta. A nő is követte az irányt és közönyösen mondá: Ez Austin. — Nem veszélyes olyan messze kimenni a tengerbe? kérdé dr. West a nélkül, hogy tekintetét levenné a csolnakról. — Austin a legkitűnőbb úszó Davonban: felelte az asszony ugyanazon a közönyös hangon, aztán megcsókolta a kis babát és igy nem láthatta azt, a mit az orvos éles szeme bizton megfigyelt. Látta Austint, amint a csolnak széléről belevetette magát a tengerbe és elmerült, de nem látta — bármily feszülten nézett is — hogy ismét feltűnt volna a viz színén, pedig a távolság felől azt bátran kivehette volna. Hogy jutott ki dr. West a szobából és futott le a partra, mint egy erűit, azt maga sem tudta, de mire odaért, nem látott semmi egyebet, mint az üres csónakot, amely a tenger sima tükrén himbálózott. A kis doktor néhány halásszal kievezett a tengerbe, de sem akkor, sem azóta nem találták meg Austin Arnold holttestét és még ma is suttogva beszélnek a vakmerő úszóról, ki mint egy kő merült el a tengerben, otthona kellő közelében és szenvedélyesen szeretett felesége szeme láttára anélkül, hogy csak meg is kísérletté volna önmagát megmenteni. A St. Mary temetőben egy letört kereszt jelzi az üres sirt, a következő felirattal: »Napja leáldozott, holott még nem alkonyodott.« Mrs. Arnold lassan, de fokozatosan visszanyerte egészségét; csupán <sak kezeinek merevsége maradt meg még néhány éven át. Soha sem beszélt férje haláláról; sohasem sejtette, hogy nem véletlenig okozta, sohasem álmodta, hogy a férfi, akit rabszolgájának tudott afölötti kétségbeesésében, hogy nem tudja megnyerni szerelmét, szándékosan meg akarta őt ölni. Csak a kis doktor és Pester tudták az igazat. És nem egyszer szén tiszta napokon Dr. West eltakarja szemeit a kezével és látni vélt a vakme ' úszót haláltusájában, amint a sajka széléről leugrott a habokba a natig sem ingadozva' elhatározásában és fájdalmas részvét ébred 3~ szivében, hő ima száll fel ajkairól a teremtőhöz bocsánatért a ° or veszett bűnösért. szegény elAngol után G. M. Scanned by
